A láthatatlan légió

Farkasházy Tivadar

2010. 10. 20. · Hócipő 2010/21

Hallották hírét a Láthatatlan Légiónak? Nem? A Láthatatlan Légió létezését csak azok nem hiszik el, akik a nagyvárosok európai negyedéből sohasem mozdulnak ki. Igen sok tekintetben olyan emberek elbeszélése is megegyezett, akik nem ismerték egymást, akik Afrika két távol eső részében laktak, és mégis szóról szóra úgy adtak elő bizonyos adatokat. Például nem kétséges senki előtt, hogy a Láthatatlan Légió kísértetregrutái fekete napszemüveget viselnek.

Valamikor nagyon tiszteltük őket, hiszen helyettünk fordultak szembe, méghozzá úgy, hogy alig páran tudtak róla. Aztán megpróbálták megvalósítani, de sorban beletörött a bicskájuk. De addigra már úgysem volt kit leszúrni ezért-azért. Most szembe kéne nézni mindennel, nemcsak amit ők műveltek, hanem amit most művel egy ember. De főleg azzal, amit elfelejtettek megtenni.

A FILOZÓFUS
Ő kezdte, anélkül hogy bement volna a Házba. Gondolta, rábízza a többiekre. Aztán átadta az egészet, azóta csak évente egyszer szólal meg, mint a legnagyobb remeték. Ilyenkor mindenki ünnepli, ezzel el is van. Tán tíz éve azt találta mondani, hogy a szélsőjobb veszély el lett túlozva, azóta hozzátehetné, hogy nem eléggé, de ezt még tartogatja. Talán majd ismét szamizdatban.

A POLITOLÓGUS
A többiek szerint egyszerűen ellopta tőlük. Ugyanis felfedezte a vidéket. Addig szerették, hisz remek paktumokat kötött, így közvetve egyetlen népszerű politikusukat is neki köszönhették. Hamar bedobta a törülközőt, s elment órabéres képviselőnek a túloldalra, de ki sem nyitotta a száját, mert nem járt érte prémium. Viszont egyre többet írt, s egyre pontosabban. Nemrég megkapta a legnagyobbat, töprengett is rajta, átvegye-e a kezükből, de aztán arra gondolt, hogy mindnek megvan a maga keresztje.

A TÖRTÉNÉSZ
Mindenki kedvelte kedves, mosolygós, okos lényét, meg is tették szóvivőnek, sőt rájöttek, a ma nem is áll másból, legyen akkor ő a góré, máris spóroltak egy szóvivőt. De aztán ráégett mások bűne, azóta teljesen elkedvetlenedett, lényegében végigténferegte az elmúlt tizenkét évet. Ahelyett, hogy szembesítette volna a népet a történelmével, már az igazival, nem amit összehazudoztak neki. Akkor talán a liberalizmus nem szitokszó lenne, hiszen reformkori nagyjaink is mind azok voltak.

A COWBOY
Őt is a többiek nézték ki maguk helyett átmeneti időre príma származása miatt, no meg egy igazi vállalatnál is dolgozott, aztán kiderült, jobban csinálja mindegyiküknél. De egy kis ember körülnézett, és kijelentette, ami itt van, az nem közbiztonság. Ahelyett, hogy éltek volna a hatalmukkal, ami soha többé nem jön vissza. Ő visszajött még egyszer, de aztán végleg bedobta a törülközőt, pedig az a menet még nem is úszott el. Csak jobb orvost kellett volna találnia. Attól viszont kiütést kaptak a ringben. Azóta csupán kérdez. Talán azért is, hogy ne kelljen válaszolnia, pedig csípőből kiválóan tüzel. Sportszerűen, mindig másodiknak kapva elő, de elsőnek találva. Csak már nincs hozzá kocsma.

A MINISZTER
Remekül szervez, ezért ő lett a miniszter. Mindig. Nagyon szerette kioktatni a többieket, gondolták, akkor oktasson nagyban. Most másodszor csinálják vissza mindazt, amit kitalált, talán marad belőle valami, s remélhetően a jobbik fele, nem a bolognai spagetti, a sok lyukas egyetem. A felnőttoktatást viszont kifelejtette, így százezrek vándoroltak vissza az őshazába. Neki nem is kéne, mert a családja ezeréves, ő pedig duplán magyar. Holott hatszáz év után először lehetnénk ismét Európában. A hírek szerint nyugdíjazását kérte, értelmiségiként is?

A POLGÁRMESTER
Nem tartották valami sokra, gondolták, jó lesz lordmajornak, akkor bárkit felvettek e posztokra, liberálisan szétszabdalva a várost. Nyögték is soká a pillanatok alatt lelt kádereket. Ő viszont húsz évig maradt, mert mindig tudta, hová kell állni. Ahol fényképeznek. Anynyi mindent átadott, hogy gondolta, egyszer át is vehet, órosszakra és újrosszakra osztva a konkurenciát, de aztán hamar átadta ezt is. Most a várost egy szép könyvvel, de a rossz oldalakat kitépte.

A GAZDAG
Őt is kitalálták, mire örömében elkezdett dübörögni, mint a macsó gyerek az óvodában, ha megkapja első lendkerekes teknősbékáját. Majd egy sovány tehenet nézett pumának, de az óvó néni még ekkor sem intette le, hogy nyugodjék már meg. Egyszer jó üzletet kötött, ettől azt hitte, ért hozzá, attól meg széles lesz a látóköre, hogy a város tetejére épít hivalkodó házat. Előbb őt számolták meg rosszul, aztán ő kezdett rosszul számolni, végül oly észrevétlenül ment el, ahogyan jött.

A KISHERCEG
Már a kollégiumban ellenzéki, még egy másik, akkor igen szépreményű társaságban. Aztán átigazolt, s a Filozófus kedvenceként várta, mikor jön el az ő ideje, bemelegítésként kétszer miniszterkedett, de csak soká értette meg, hogy ahhoz korábban kel kelni. Szinte mindenre tudott nemet mondani, ezt annyira megszokta, hogy egyszer a nemre is nemet mondott, így ő lett a góré, végre megvalósíthatta volna, de addigra már elfelejtette, mit is akart. Végül is az ő kezei között szenvedtek ki, utódjára már csak a temetés maradt.

A NÍMAND
Mondanunk se kell, ő is mások által lett kitalálva, hátha kitalál. Azzal kezdte, hogy bocsánatot kért elődeiért, már ezért is megérte átadni neki. Aztán árulni kezdte magát ingyen, de mindenki túl drágának találta. Most nagy veszélyben van, mert annyira kétdimenziós, hogy bárhol ráléphetnek. Ugyan a többiek is láthatatlanná váltak, de ő mindig az is volt.

És a nóta lassan elhalt, eltávolodott, eltűntek. Hohó, mondtuk. Nem úgy van! Csak kezet szorítunk valamelyikükkel.