Egyre jobb lesz
Para-Kovács Imre
2010. 09. 22. · Hócipő 2010/19
Telnek és múlnak a napok, aztán egyik reggel arra ébredek, hogy megint jobb magyarnak lenni. Ennek persze elsősorban lelki tényezői vannak, de azért akadnak gyakorlati jelek is, például rögtön itt a szemem előtt a megújuló Moszkva tér, ami színes lett. Igaz ugyan, hogy ennek a remek dolognak első látásra semmi köze az önkormányzathoz vagy a kormányhoz, azonban ez tévedés, mert be is tilthatták volna a művészek munkáját, esetleg bilincsben vezethették volna el őket Recskre, ehhez képest azonban engedélyezték, és az eredmény szívet melengető.A Moszkva tér színes.
A hajléktalanság problémája is hamarosan megoldódik, és ehhez meg a művészeknek nincs közük, mert azzal az egyszerű, és diktatúrákban többször is bevált módszerrel, hogy a szegénység az elkövetkező időszakban büntethető lesz, ripsz-ropsz, el fognak tűnni a hajléktalanok a színes Moszkva térről, mi nemzeti magyar polgárok pedig nyugodtan sétálhatunk ott, levegőzhetünk és napozhatunk, mert senki sem akar majd húsz forintot kérni borra.
Egészen óvatosan megjegyezném, hogy sétáljon, levegőzzön és napozzon ott a halál, mert ezekre a tevékenységekre a tér tökéletesen alkalmatlan, büdös, levegőtlen és sötét, és ha belegondolunk, tulajdonképpen egyetlen funkciója lehet, hogy ott hajléktalanok, alkalmi munkára várók és koldusok tartózkodjanak. De az elképzelés megszületett, márpedig amit ez a kormány elképzel, az meg is valósul, aztán megnézzük. Közel van, akár naponta kimehetek megnézni.
A büntethető szegénység gyökeres ellentéte a beatkorszak korai elképzelésének, miszerint együk meg a gazdagokat, amivel két legyet is ütnénk egy csapásra: nem lennének többé gazdagok,mi pedig jóllaknánk. Mintha több lenne benne a ráció, mert szegényeket senki sem akar enni, legfeljebb a szegények, de ők börtönben lesznek, esetleg kényszerlakhelyen, ahol megehetik ugyan egymást, de ez inkább embertelen, mint abszurd.
Majd nevetünk máson.
A televízióban még nem fedeztem fel, hogy jobb magyarnak lenni, de ennek az is oka lehet, hogy betegesen kerülöm azokat a csatornákat, ahol erről hírt adhatnak, abból az egyszerű tényből kiindulva, hogy amennyiben már nagyon jó lesz magyarnak lenni, arról a CNN és a National Geographic is beszámol, sőt, akkor lesz csak igazán jó, és végre elhallgatnak a negatív, kekeckedő, már-már nemzetáruló hangok, melyek szerint azért annyira baromira még nem jó magyarnak lenni.
Bár.
Ezzel is vannak bajaim, mert tulajdonképpen sohasem gondoltam, hogy rossz magyarnak lenni. Gyermekként például egyáltalán nem gondolkoztam ezen, aztán kamaszként inkább úgy éreztem, kamasznak rossz lenni, kamasznak bárhol, Hollandiában, Belgiumban és Kínában is inkább hasonló érzés, mint különböző, persze Kínában rosszabb, de ezt csak az tudja, aki volt Kínában és Hollandiában is kamasz, ilyenek pedig nem nagyon léteznek.
A felnőttkor ebből a szempontból speciális, mert éppen mire az emberre teljes súlyával rázuhanna, hogy milyen baromi rossz is magyarnak lenni, addigra részben beletörődik, részben pedig kialakítja úgy az életét, hogy elsősorban nem magyar, hanem taxisofőr, újságíró, fuvolaművész a Hangversenyzenekarban, esetleg korrupt parkolóőr, és leginkább arra tud gondolni, milyen rossz (vagy milyen jó) taxisofőrnek, újságírónak, fuvolaművésznek vagy korrupt parkolóőrnek lenni, mellesleg ebben az országban, de ez a mellesleg elég fontos kitétel.
Persze, ha egyszerre lennénk taxisofőrök, újságírók, fuvolaművészek és korrupt parkolóőrök, akkor teljesebb képet kaphatnánk arról, hogy ez mennyiben minősített eset pusztán azért, mert Magyarországon műveljük, de így, barátaim, hazánk csak egy a rengeteg kellemetlen és kínos lehetőség közül, amit nem választhattunk meg életünk során.
Ugyanez vonatkozik a Föld bolygóra is, de a részletezéstől eltekintenék helyhiány miatt.
A kis lépések taktikáját javasoltam volna, ha engem kérdeznek: legyen jobb taxisofőrnek lenni, esetleg legyen jobb pedagógusnak, de hogy pont magyarnak, khm, ez elég nevetséges, viszont pont olyan ígéret, amit lehetetlen számon kérni.
Konkrétan és mintegy keretes szerkezetbe foglalva az elmélkedést: jobb lesz-e átszállónak lenni a Moszkva téren attól, hogy eltűnnek a hajléktalanok, koldusok és alkalmi munkára várók? Várjanak az elhamarkodott válasszal, mert bizony azt hihetik, hogy jobb lesz, de nem lesz jobb, csak a tér szűnik meg, lehetne helyette egy folyosó, ami a metrótól a villamosig vezet, semmi szükség ott térre, ahol funkciója eltűnik, márpedig ennek a térnek, itt, pontosan az volt a feladata, hogy összerántsa a fentebb felsorolt szegényeket, míg más tereknek más, máshol talán elképzelhető, hogy anyukák gyermeket legeltetnek, párok andalognak és nyugdíjasok szagolgatják a nyíló rózsákat.
Ismerek én is ilyen teret.
Bízzunk abban, hogy legalább a fuvolaművészeknek jobb lesz.
Az sem kis lépés.