Ostoba bohóckodás

Smuzewitz Ilona

2010. 09. 08. · Hócipő 2010/18

Azt Hoffmann Rózsa sosem ígérte a pedagógusoknak, hogy jól fognak járni. Nem is fognak. Azt már korábban megtudhatták, hogy a kormánynak annyira fontos az oktatás, hogy ezerkétszáz pedagógusi állás szűnik meg. Most az is kiderült, hogy vagy ostobák, vagy bohócok.

Hoffmann Rózsa nyilván egészen pontosan tudja, hogy sohasem ígért béremelést. A pedagógusoknak mégis valamiért az a képzetük támadt, hogy a kormányváltás után nekik majd jó lesz. De vajon miért?

Annyiszor hallották, hogy meg kell menteni minden kisiskolát, hogy azt hitték az ostoba bohócok, ebből majd fizetésemelés lesz?

Akkor nagyon meglepődhettek, amikor kiderült, hogy ezerkétszáz állásra nincs szükség. Hoffmann Rózsa rajtaütésszerűen bement egy iskolába, és rajtakapott három pedagógust, amint a vécében cigarettáztak. Negyedik társuk pedig maszturbált, de azt Hoffmann Rózsa látni sem akarta. Viszont rájött, hogy vannak felesleges pedagógusok.

A gyengébb idegzetű magyar embereknek természetesen tudniuk kell - mielőtt elkeseredett telefonhívásokkal az őrületbe kergetnék az államtitkárság zilált munkatársait -, hogy az előbbi bekezdésből semmi sem igaz. Hoffmann Rózsa nem keres fel rajtaütésszerűen iskolákat, és nem megy be a vécébe sem. Ahol nem cigarettáztak a pedagógusok. A maszturbálás meg egyenesen nonszensz, hiszen elképzelhetetlen, hogy bárki maszturbáljon, ha az államtitkár másfél kilométeres körzetben tartózkodik. Ilyesmi nem fordult elő, és bizony nem is fog.

A pedagógusok is úgy jártak, mint a vasutasok. A választások után néhány bezárt szárnyvonalon újra elindult a forgalom. Utas viszont azóta sincs.

Az oktatás az új kormány számára kiemelten fontos terület. Csak éppen a pedagógusokból nem kell annyi. Mert csak zavarnák Hoffmann Rózsát, amikor a tanévnyitón beszédet mond. A horkolásukkal.

Hoffmann Rózsa megállapította, hogy „aki ilyen kiürült államkincstári vagy költségvetési helyzetben radikális béremelést követel, az vagy ostoba, vagy bohóc, mert egyszerűen nincs honnan”. Ebből világosan látszik egyébként, hogy Hoffmann Rózsa nem nevezte ostobáknak és bohócoknak a tanárokat. Csak azokat, akik béremelést követelnek. Mert nincs miből bért emelni. Vajon mit szól ehhez a magyar gazdasági csoda atyja, az IMF-delegációkkal bajvívó Matolcsy miniszter? Vagy a kormányfő. Hiszen a kampányban arról győzködte a választókat, hogy mindenre van pénz. Csak akarni kell. És jól elosztani.

Elképzelhető, hogy Hoffmann Rózsa máshogy gondolt a pedagógusok helyzetén javítani. Megmenti a János vitézt. És visszaállítja a buktatást. Amivel a pedagógusok hatalomhoz jutottak. Ez jár nekik a Nemzeti Együttműködés Rendszerében. A kormány szerint elégedjenek is meg ennyivel. Azok, akiknek nem szűnik meg az állásuk.

Egyébként Hoffmann Rózsa elnézést kért, ha valakiket megbántott volna (feltételezem, hogy az ostobák észre sem vették a sértést). Az államtitkárnak kommunikációs problémái adódtak. Van párt, ahol ezt igazán átéreznék. Például a szocialisták.

Erősítés

Hisz a szocialisták ismét a kommunikációban erősítenek. Ebből lehet tudni, hogy nagy a baj. A szocialisták - ha valamit elrontottak - arra szoktak hivatkozni, hogy rossz volt a kommunikáció. Javítani kell a kommunikációt. Erősíteni kell a kommunikációt.

Hihetetlen pánikot okozna az MSZP-ben, ha Magyarországon betiltanák a kommunikációnak nevezett valamit.

Az viszont még nem derült ki számomra, hogy miért szerettek bele ennyire a kommunikációba. Ki volt az első szocialista, aki a fogalmat használta? Vajon egy bográcsozáson történt, hogy az egyik frakciótag váratlanul azt mondta a másiknak, hogy „képzeld olvastam egy könyvet”?

„Miről szól?”
„Nem tudom. Valami kommunikációról.”
„És?”
„És jól kell csinálni.”ú
„Nekünk is?”
„Abszolútte, elvtársam. Mert fontos.”
„Na, baszki. Holnap kezdjünk hozzá.”
„Jólvan bazmeg. Holnaptól kommunikálunk. Nokedli? Koviubi?”

Azóta a szocialisták rendületlenül kommunikálnak. Szabályos időközönként megtudják, hogy rosszul. Olyankor váltanak. Hogy jobb legyen a kommunikációjuk. Minden más marad a régiben. Hiszen a kézikönyvben is az volt, hogy ha valami rosszul megy, akkor rossz a kommunikáció.

A szocialistáknál a kommunikáción kívül eleve minden a legnagyobb rendben van.

Igaz, ami igaz, a szocialisták tényleg képesek meglepetést okozni. Napok óta látom azokat a plakátokat, amelyek a Fidesz memóriájáról és tanulási képességeiről szólnak. Hogy semmit sem tanultak, és semmit sem felejtenek. Már azt sem nagyon értem, hogy egy hónappal a választások előtt a szocialistáknak miért a Fideszről kell megfogalmazni egy nehezen értelmezhető mondatot.

Az pedig végképp talány számomra, miért is gondolják a szocialisták, hogy a választóknak ezek negatív tulajdonságok lennének. Hisz’ mi se tanultunk semmit. De nem is felejtünk.

Mostantól azonban máshogy lesz. Az egyik új szocialista szóvivő Török Zsolt lett. Aki legutóbb akkor hallatott magáról, amikor megzavart egy kormányzati sajtótájékoztatót. Most legalább kiderült, hogy akkor Török nem kattant be. Hanem valójában állásinterjún vett részt.

Mesterházy pártelnök (ugye még ő az?) kezdeményezőbb, a kormányoldallal szemben határozottabb, keményebb kritikát megfogalmazó kommunikációt vár.

Én viszont arra vagyok kíváncsi, észreveszik-e a szocialisták, hogy a devizahiteleseknek menynyire nyomasztó a svájci frank rekorderős árfolyama. És ha észreveszik, akkor kezdenek-e valamit evvel. Például a kommunikációjukban.