A badeni bunkerig
Farkasházy Tivadar
2010. 09. 08. · Hócipő 2010/18
A Klessheim-Kufstein-Berchtesgaden-Dachau-Augsburg vonalon már eleve sok jóra nem számítok. Gyerekkori barátomnál, Péternél alszunk Traunsteinben, erre vezetett a sóút, Bad Salzbergnél törték, vizet öntve hozzá, s fenyőkbe vájt lyukakon folyt 40 kilométert 400 éven át a világháborúig enyhén lefelé, pár átemelőpont érintésével, aztán felforralták, s maradt a só, amely nem ízesítésre, hanem tartósításra volt óriási érték. Péter két helyre invitál, a Chiemsee szigetén áll Wagner nagy barátja, Lajos király kastélya, de veszedelmesebb bolondot választunk, Berchtesgaden állomása majd akkora, mint a Déli, pedig csak négy vonat megy naponta a 30 kilométerre lévő Freilássingbe. Egyetlen alkalomra épült, mikor Mussolini eljött hozzá a díszvonatával, hadd nézzen. A sasfészek 1800 méter magas, a busz a hat kilométert 16 euróért teszi meg, plusz a halálfélelem, mivel közte és a 200 méteres szakadék közt csak egy 50 centis kerítés áll. Aztán egy alagút visz a hegy gyomrába, onnan 120 méteres lift Hitler szalonjába, amely most étterem. 14-szer volt itt Eva Braunnal meg a vezető nácikkal, akik lenn laktak a mintafaluban, ahol csak kék szemű szőkék seperhettek. Mindenki néz, iszik, csodálkozik, nácikat nem látok, tán mind otthon maradt.Másnap Strasbourg, hátha itt van Szegedi Csanád befalazási szakember, gyönyörű középkori város, német s francia, csak egy parkolóház nem tetszik, de aztán kiderül, hogy az az Európai Parlament.
Baden-Badenben, a német Monte-Carlóban a pincérlány első kérdése: ki a legnagyobb ellenfél? Nem árulom el, hogy mi. A német szaklap első három oldalán csak Overdose, a Paris Turf is az elsőn hozza, hogy Soumillon lovagolja, a Süddeutsche Zeitung fél oldalt szentel neki. Két esélyes a mély pálya miatt visszalépett, pedig Mikóczy tegnap még azt nyilatkozta, hogy a pályánál csak az ellenfelek keményebbek. Bár azt hitte, kerülik a találkozást.
Főleg Amico Fritztől félek, ez egy háromfelvonásos Mascagni-opera, nem csak olyan rövidet írt, mint a Parasztbecsület. A zürichi opera direktoráé, minden lovát operáról nevezi el, Manon szerelmét, des Grieux lovagot Mikóczy meg is vette tőle. Ráadásul a francia Pantall idomítja, aki tavaly még jobban tönkretette Dózit, bár mi is iparkodtunk. Amico Fritz szoros ötödik volt az ascoti félmillió fontos Golden Jubilee 24 fős mezőnyében, alig két hosszra a győztestől. Demján angliai útját szakítja meg Overdose miatt Bartha Ferenccel, s itt van Járai Zsigmond, Horváth Béla és Bayer József is a Pannónia Biztosítótól. Mikóczy kicsit sokat foglalkozik vendégeivel, holott inkább Soumillonnal kéne minden eshetőséget megbeszélni, aki bőröndjét húzva érkezik a pályára. Például azt, hogy bármi gixer esetén jobb nem elindulni.
Míg a jártatóban nézegetik a lovunkat, döbbenten látom, hogy csak tízre tízet fizet, messze nem ekkora esély két idei versenye alapján, ez meg még korai, de Mikóczy szeme előtt folyton Párizs lebeg, oda pedig csak ezen át vezet az út. Nemrég mesélte Czakó Borbála, hogy tavaly a nagyköveti fogadáson Erzsébet királynő azt kérdezte tőle, hogy van Overdose, majd szó nélkül lépett át három nagyhatalom képviselőjén. A startnál Overdose háromszor dobja le lovasát, nyolc percig őrjöng, én pedig minden reménnyel felhagyok a tribünön, mert ekkora cirkusz után lovat nyerni még nem láttam. Soumillon kék-zöld, mégis visszaül negyedszer, ő egy sportember, hiába imádkozom, ne tegye, megyünk Párizsba e nélkül. Más starter rég elengedte volna a mezőnyt nélkülünk. Ezer euró ide egy jegy öt napra, borjúcomb és francia pezsgő jár hozzá, de egy falatot nem tudtam lenyelni előtte, utána pláne. A versenyt nem is nézem, minek. Overdose 800-nál eltűnik, már 11. volt a 250 éves veretlenségi listán, amelyről most mindörökre törölték. Sebaj, majd megpróbálom elmagyarázni a pincérlánynak, hogy mi az a vízilabda.