Nesztek krokodilok!

Para-Kovács Imre
2010. 08. 11. · Hócipő 2010/16
Nem hiszem, hogy lesz még egy nemzedék, amelyik majd a televízióból tájékozódik, netán ott keresi a szórakozási lehetőségeket, tekinthetjük tehát ezt az egész túlértékelt és túlfizetett műfajt afféle végvonaglásnak, bár Kelet-Európában ezek a dolgok eltartanak egy ideig…

Alapvetően tehát mai formájában a televízió halálra van ítélve, ami persze nem jelenti azt, hogy nem lesz mozgókép, vagy idióta műsorok, azonban ezek átkerülnek más hordozóra, nem leszünk a műsorújsághoz kötve, ha hülyeséget akarunk nézni, eltölthetjük egész életünket a Dallas előtt, vagy agyunkba ereszthetjük a teljes Gazdatévét egyetlen borzalmas folyamatként, mintegy kikerülve az idősávból, elszakadva a kötött műsorrendtől, nem törődve többé a diktátumokkal, a pontosan nyolckor kezdődő híradóval és egyebekkel.

De egyelőre ez még nincs így, maradjunk tehát a „pontosan nyolckor” illuzórikus és megtévesztő meghatározásánál.

Vagy pontosan nyolc, vagy nem pontosan nyolc.

Hogy egy tévécsatorna mennyire tiszteli nézőit egészen jól kiderül abból, hogy műsorait a meghirdetett időpontban kezdi-e el, vagy csak körülbelül abban az időben, netán egyáltalán nem.

Tudom, hogy vannak még olyan nézők, akik ülnek a készülék előtt, és várják kedvenc műsorukat, megnézik a reklámot, aztán az ajánlót, majd megborzonganak a főcímzenétől és beleharapnak a medvesajtos szendvicsbe. Vannak, de kevesen.

Normális emberek úgy néznek tévét, hogy beprogramozzák a DVD-felvevőt vagy a médiaboxot, hogy vegye fel a Bögyös macák a szellemtanyán összes epizódját, aztán amikor idejük engedi, leülnek, a reklámokat áttekerik, és megnézik az évadot.

Megnéznék, ha lehetne, mert a tiszteletlen csatornák nem a megfelelő időben kezdik az adást, viszont a felvevő ehhez nem képes igazodni, ilyeténképpen előfordul, hogy minden résznek lemarad a vége, ami egy sorozat esetében több mint bosszantó.

Az már természetes, hogy egy csatorna a bevezető reklámok kezdési időpontját adja meg a műsor kezdéseként, még el is viselném, elvégre abból élnek, hogy intimbetét és mosogatópor, de amikor bőven az előző adag valami harmadik harmadán indul az anyag, már tudom, hogy itt baj lesz és beleszarás esete forog fenn, és én a végén ideges leszek.

Mindez nem egy olyan csatornánál fordul elő, ahol délután a turgenyevi erőemelő-bajnokságot adták élőben, ami elhúzódott, hanem a reklám-ajánló-konzerv Bermuda-háromszögben tüntették el valahová az időt, ami miatt szívok.

Vannak még csodák.

A Zone Reality nevet viselő - egyébként kiváló - adó éjszaka kicsit elengedi magát. Már többször tapasztaltam, hogy éjjel kettő körül alszik a robot vagy részeg a felügyelő, mert elindul például az Árulkodó csontok című hullakereső vetélkedő, de egy idő után észreveszem, hogy egy másik epizód hangja megy alatta, ami nagyban lerontja az élvezetet. Látjuk, amint a kövér és szemüveges rendőrségi csontszakember egy koponyát fixíroz, alatta pedig halljuk, amint egy kétségbeesett, bár szintén kövér női hang arról panaszkodik, hogy leánya tizenhét hónapja elindult a tóra halért, de csak a medencéjét találták meg egy fa tetején.

Ehhez nem kell nagy szakértelem, csupán a számok minimális ismerete, de tudom, hogy nehéz jó szakembert kapni havi másfél kiló szárazbérért.

A másik kellemetlen meglepetés a Viasat3 csatornán ért a minap, amikor a Szellemek nyomában (dokumentum, technika, kísértetek) egyik szereplőjét elfelejtették szinkronizálni.

Annyira értek angolul, hogy egy ideig fel sem tűnt, hogy a kedves afroamerikai kísértetház-tulajdonos eredeti hangján szól, de aztán egy-egy nehezebb mondatnál elhűlve konstatáltam: Béla a szinkronban felejtette az egyik tekercset, a szerkesztő hagyta, az adásrendező (van még ilyen?) adásba engedte, a néző meg vagy tud angolul, vagy csak néz hülyén.

Arról nem tudok beszámolni, hogy az úgynevezett nagy kereskedelmi csatornákon mi a helyzet, mert nem néztem ezeket már vagy nyolc éve, de vannak elképzeléseim.

A fentiek alapján megszilárdult bennem a hit: a nézők krokodilok, kapkodják csak a színes gyöngyöket, vagy rohadjanak meg, elvégre ki olyan hülye, hogy éjjel kettőkor tévét nézzen, ráadásul egy abszolút rétegcsatornát, ha pedig mégis, akkor orosz rulett: vagy jó a hangsáv vagy nem, majd megnézi máskor, elvégre azért ismételjük nyolcszor egy héten.