Az IMF Pesten
Megyesi Gusztáv
2010. 07. 28. · Hócipő 2010/15
Amikor Matolcsy nemzetgazdasági miniszter az asztalra csapott, hogy márpedig az lesz, amit mi mondunk, Jacobson úr az IMF-től és Jacobsen úr az EU-tól összerezzent. Rezzenésük tovagyűrűzött a többiekre is, nem telt el fél perc, s már az egész nemzetközi delegáció össze volt rezzenve, sőt minden ízében reszketett, Rosenberg professzor és Rosenborg profeszszor, ez a két, vitán felül álló nemzetközi szaktekintély, egymás kezét fogva fohászkodott az Úrhoz, hogy jaj, csak ezt ússzák meg, a magyarok rettentő haragját. Miután az IMF és az EU delegációja lógó orral távozott Magyarországról, a nemzet örökös miniszterelnöke előbújt a függöny mögül, s azt mondta Matolcsy nemzetgazdasági miniszternek: - Nyugi. Pár napig még füstölögnek, aztán az ősszel visszatérnek, s olyanok lesznek, mint a kezesbárány.
Sajnos azonban a nemzet örökös miniszterelnöke életében először tévedett.
Tudniillik (deviza)hitelt érdemlő forrásaink szerint az IMF és az EU munkatársai nincsenek abban a helyzetben, hogy akár ősszel, akár a rákövetkező hónapokban, netán években nemhogy Magyarországra, de a szemközti sarokra eljussanak, egészségi állapotuk ugyanis ezt nem teszi lehetővé.
Amint arról kiküldött munkatársunk beszámolt, Jacobsen úr például kórházban fekszik, s orvosai eltiltották még a látogatók fogadásától is, mert amióta Budapestről hazaérkezett, egyfolytában lázálmok gyötrik, már közepesen erős, ám asztalcsapkodásra emlékeztető hangoknál is remegni kezd, úgy kell benyugtatózni. Azt mondja a titkárnője, hogy amióta Matolcsy nemzetgazdasági miniszter a szemébe mondta neki, hogy márpedig jövőre nem lesz 2,8 százalék a magyarországi hiánycél, ellenben nem kétszáz, hanem ötszáz milliárd forint különadót vetnek ki a bankokra, Simor jegybankelnök fizetését pedig leveszik heti háromszor tíz deka szárazkenyérre és két kancsó vízre, hol erősen izzadni kezd, hol reszketni, mint a nyárfalevél, s már abba is belemenne, hogy egyáltalán ne legyen hiánycél, csak Matolcsy miniszter ne döntse be az IMF-et.
Robertson közgazdász, akit kimeríthetetlen józanságáról ismer a pénzügyi világ, látszólag egészséges, néha azonban teljesen váratlanul megszakítja a munkatársainak tartott értekezletet, és „Csőd van! Csőd van!” kiáltással rohangálni kezd a tanácsteremben, majd videokonferencián közli üzletfeleivel, hogy ő valójában nem Robertson, hanem Kósa Lajos közgazdász, Debrecen város polgármestere, és ettől a pillanattól kezdve a dollárt, az eurót és az angol fontot éppolyan nem létező képződménynek tartja, mint a kóser csécsi szalonnát, amúgy pedig a világ pénzügyeinek irányításához bőven elegendőnek tartja az Ablakzsiráf című alapmű ismeretét, sőt meggyőződése, hogy bárminemű könyv elolvasása méltatlan és - abszolút fölösleges - egy cívisváros polgármesteréhez; ezt a saját gyakorlatából tudja.
Rosenberg és Rosenborg professzorok pszichiáterei viszont érdekes megfigyelésről számoltak be a szaklapokban. Mint ismeretes, Rosenberg és Rosenborg urakat, az IMF pótolhatatlan szakértőit, a közép-európai országok referenseit jelenleg a zárt osztályon kezelik az őket Magyarországon ért sokk után, s ebben a minőségükben már az első napon előrehaladott tárgyalásokat folytattak Bonaparte Napóleonnal, Galileo Galileivel, valamint Jézus Krisztussal, ahogyan az már ilyenkor lenni szokott ilyen jellegű zárt társaságban. A tárgyalások során kitűnt azonban, hogy mind Rosenberg, mind Rosenborg professzor egyre inkább Fejér megyei dialektussal beszél, s mindketten egyre gyakrabban használják az „Emberek” megszólítást, ezenfelül a napszaknak megfelelően köszönnek „oszt jóreggelt”-tel vagy „oszt jóestét”-tel, a délutáni szabadfoglalkozásokon pedig a kerti séta helyett szavazófülkét hozatnak, s ennek függönyén át közlekednek órákon át ki és be, ezenközben különféle forradalmi indulókat énekelve.
Nem kis fokú tudományos érdeklődést váltott ki nemzetközi orvosi körökben, hogy Rosenberg és Rosenborg professzorok mára már megtagadják nemcsak eddigi tudományos eredményeiket, de magának a pénzügynek mint diszciplínának a létét is, az alapvető közgazdasági összefüggéseket az ördög művének tartják, ellenben egyre inkább követelik a személyzettől, hogy szólítsa őket örökös miniszterelnöknek, sőt a Szavazófülkék Géniuszának. Az orvostudomány sok hasonló nagyzási hóbortot diagnosztizált már, sőt ezekre úgy-ahogy megtalálta a megfelelő orvoslatot is (hogy ezúttal csak bizonyos Guillotine mérnök vonatkozó megoldását említsük), ám olyanra, hogy egyszerre ketten akarjanak Napóleonok vagy Jézus Krisztusok lenni, még nem akadt példa. Ám ha akadna is, akkor sincs semmi gond, hiszen Jézus Krisztusból vagy Napóleonból akár fél tucat is elfér a foglalkoztatóban, két géniusz viszont semmi esetre sem ugyanabban a szavazófülkében, annak ellenére sem, hogy Rosenberg és Rosenborg professzorok már a második héten hirtelen töpörödni kezdtek, s hétvégére elérték a diktátorok megszokott, százötven centis magasságát.
Ekkor labdát kértek, és futballozni kezdtek.
Azt, hogy a magyarok asztalra csapása után a pénzügyi világ összeomlott, már mindannyian tudjuk. Sőt azt is, hogy még egyetlen bróker sem vetette alá magát a New York-i tőzsdepalota tetejéről, amikor már a forint lett az egyetlen elfogadható fizetőeszköz a földkerekségen, Budapesten pedig több százezer devizahiteles vonult az utcára ünnepelve a Szavazófülkék Géniuszát; a szaklapok még évekig arról cikkeztek, hogy a Bretton Woods-i egyezmény óta nem jött létre ennyire új és hatékony monetáris rendszer.