Sziget ajánló - vasárnap
Hócipő online
2010. 08. 15.
Az utolsó napon is várja a nevetni vágyókat a Civil Open Színpad 19:00-tól, ahol Kőhalmi Zoltán és Beliczai Balázs zárják a Hócipő kabarét.Mi, (a Hócipő.hu kis csapata) pedig utánuk ide megyünk még:
MUSE
(Nagyszínpad, 21:30)
Kétségtelen, hogy az idei Sziget legnagyobb dobása a Muse. Remélem a többi zenekar szimpatizánsai nem fognak megsértődni ezen kijelentésem miatt. Ha jól emlékszem, akkor talán 2001-ben már felléptek a Nagyszínpadon, de akkor még korántsem voltak ekkora sztárok. Jómagam is távolról szemléltem a zúzást és azt gondoltam, képtelenség hogy ezek a srácok egyszer tényleg, úgy igazán befutnak. Pedig nagyon is sikerült nekik. Annak ellenére, hogy az énekes fura fejhangon énekel, közben nyúzza a teljesen széttorzított gitárt, ráadásul azt sem lehet rájuk sütni, hogy nagyon dallamos alkotásaik lennének. A kritikusok imádják őket és szépen lassan a nagyközönséget is meghódították. Most már nem csak az éjjeli rock blokkban lehet hallani/látni őket a zenecsatornákon, hanem a dalaik felkúsztak a slágerlisták élére, a hogy ez a jól megérdemelt siker milyen módon fogja megváltoztatni a zenekart, azt majd az idő eldönti.
(Balázs)
YEASAYER
(A38-Wan2 Színpad)
Két évvel ezelőtt nyáron kiautóztunk Bécsbe, egy Sigur Rós koncertre. Most nem mennék bele abba, hogy az izlandi együttest méltassam, legyen elég annyi, hogy megérte az utazásra és a belépőjegyre kiadott pénzt. Érdekességként elmondom, hogy a Yeasayer nem más, mint a Sigur Rós egyik dalszövegének az angol fonetikus kiejtése/írása. Szóval, kiértünk Bécsbe, és mint jó magyar turista, elkezdtünk szépen sorba betérni az összes utunkba eső kocsmába. A nem kis mennyiségű sör plusz 35 fok a tűző napon megtette hatását. Nagy nehezen eltaláltunk a koncert helyszínére, ami az ottani Pecsának felel meg. Hogy őszinte legyek, fogalmunk sem volt, hogy ki és mi fajta lesz az előzenekar, csak arra lettünk figyelmesek, hogy mire mi odaértünk már hatalmas buli ment a színpadon. Nem kellett sok, hogy mi is felvegyük a ritmust. Képtelenség bármiféle mozgás nélkül végighallgatni ezt a zenét. Ehhez persze az is kell, hogy az ember olyan zenészeket lásson a színpadon, akiken látszik, hogy bármiféle megjátszás nélkül, iszonyúan élvezik azt, amit csinálnak. Az énekes mozgáskultúrája megérne egy külön tanulmányt, de ebbe most nem megyek bele. Egy szó mint száz, még sohasem éreztem még ilyen jól magam egy előzenekar fellépésén. És hogy milyen stílusban játszik a Yesayer? Hát ez egy jó kérdés. Utánanéztem, de nem lettem sokkal okosabb, ugyanis nekem nem túl sok mindent monda az, hogy pitchfork. De elég a szőrszálhasogatásból! Aki csak teheti, látogasson el a koncertjükre, ígérem hogy nem fognak csalódni. (Balázs)