Sziget ajánló - csütörtök
Hócipő online
2010. 08. 12.
A tavalyi évhez hasonlóan idén is csütörtökön lép fel Badár Sándor és Szőke András a Hócipő kabaréban. A helyszín és az időpont változatlan: 19:00 Civil Open Színpad Mi, (a Hócipő.hu kis csapata) pedig utánuk ide megyünk még:
PUBLIC IMAGE LTD. (PIL)
(Nagyszínpad, 18:00)
Rohadt Johnny tavaly már elhozta a Sex Pistolst, idén pedig megkapjuk az arcunkba a zenélni csak kevéssel jobban tudó második számú gárdáját is. Persze ez semmivel nem ígér rosszabb szórakozást, feltéve, ha valakit nem zavar, hogy a káromkodást, a rossz fogak mutogatását és a köpködést esetükben már inkább üzleti megfontolások szülték, nem úgy, mint előzőleg. A Pistols ugyanis még zsigerből jött, arroganciája felfelé célzott, de amikor vége lett, Johnny rájött, ha ezt a tehetségtelen ugrándozást és bömbölést ennyien megkajálták, hát folytatni kéne, és e felismerés meg is hozta az új arcot: kedves közönség, ha ennyire kajáljátok ezt a szart, hát akkor tessék, nesztek, mi megcsináljuk nektek. Persze kedvesen toljuk a képetekbe, hogy mekkora marhák vagytok, röhögjetek csak saját magatokon, és ne a királyi családon, mert az már lejárt lemez. És ez is működött, legalábbis ideig-óráig. Ugyanis, ha valaki nem viselte a szabályokat az pont a mi Johnnynk volt. Nem kellett a hiperszuper-mega-multi kiadó, inkább függetlenek maradtak, a playbackes tévéfellépéseket direkt elszúrták, amolyan kikacsintós rendszerkritikaként: ti is tudjátok, hogy ez nem igazi, mi is tudjuk, akkor meg mit hülyítsük egymást. Egy darabig működött is az önmaguk paródiájaként való vegetálás, de 1992-ben a punkot végleg (?) kinyíró seattle-i grunge-hullám taccsra tette még ezt a hangzásában poposabb csapatot is. Aztán jött a nosztalgiahullám, meg a nagy, de olcsó nevekkel feltöltendő nyári fesztiválok, és máris újra piacra találtak ők is. Igaz, az újjáalakuláshoz szükséges pénzt még elő kellett teremteni. A mi Johnnynk pedig nem átallott egy angol vajreklámot is bevállalni, hogy ez is meglegyen (ahelyett, hogy beperelte volna Jim Carreyt néhány trincsilliárd dollárra arcmimikája, testmozgása, beszéd- és énekstílusa teljes eltulajdonlásáért). Tavaly remek volt a Pistols a Nagyszínpadon, most azonban egy rádió- és cenzorbarátabb társulat érkezik. Egy valami azonban nem változott: nem baj, ha nem túl bonyolult a dalszöveg. (Bence)
SKINDRED
(MTV Headbangers Ball - Rock Színpad, 19:30)
Egy érdekes receptúra következik: vegyünk egy fekete énekeset, aki reggae-t énekel, néha egy kevés Jonathan Davis-es (Korn énekese) hörgéssel megspékelve, adjunk hozzá 3 őrült walesi zenészt, akik kőkemény metalt játszanak, majd sózzuk meg egy kis punkos hangzással és máris megkapjuk a Skindred nevű formációt. A számítógépfüggők a Need For Speed Underground 2-ben hallhatták őket. Jómagam is ott figyeltem fel rájuk először és rögtön
PÉTERFY BORI & LOVE BAND
(MR2 Színpad, 21:30)
(MR2 Színpad, 21:30)
A zenerajongó egész életében keres. Újakat. Ha meghall egy reményteljes számot, drukkol, hogy a lemez is jó legyen, hogy azután még jobban várja a következőt. Azonban szép számmal vannak zenészek/zenekarok, akik/amik egyszer csak kimúlnak. Vége van, slussz-passz, az okok most nem is lényegesek. Nem kezdem sorolni őket, mert negyed óra alatt teleírnám az oldalt. Arra azonban nagyon kevés példát tudnék mondani, amikor valaki évekig stabilan játssza a rosszat, majd varázsütésre megváltozik minden, és hirtelen rajongani lehet érte. Van ugye Robbie Williams, és... ...és Péterfy Bori.
Hányszor énekeltük hazafelé bandukolva, hogy nekem a Balaton a riviéra! Ám a harmadik Amorf Ördögök koncert után feladtam. Egyszerűen nem működtek, olyan lagymatag tingli-tangli volt az egész, igazából csak a dög hiányzott belőle, az viszont nagyon. Aztán valami változott. Az nem lehet, hogy egy olyan művészfamília sarja, mit Péterfy Bori ne legyen sikeres bármiben, amihez csak hozzányúl. Merlin, Szkéné, Krétakör, Nemzeti Színház... Csak ki kellett lépnie a zenekar árnyékából, ami persze annyiban nem változott, hogy számait Lovasival kiegészülve a volt Amorf társak csinálják, de mivel már köré épül minden, így negyvenen túl is olyan kisugárzása van, hogy még a tinilányok is féltőn markolnak pasijuk kezére. Aki akar, persze menjen csak negyvenkettedszer is stroboszkópot hallgatni a Nagyszínpadra, de aki élményre vágyik, az hagyja, hogy Boriék varázsolják el. És nézzen jól körül, hátha nemcsak a Bűvös vadász klipjében tűnt fel Móka Miki (alias Gyabronka József). (Bence)
Hányszor énekeltük hazafelé bandukolva, hogy nekem a Balaton a riviéra! Ám a harmadik Amorf Ördögök koncert után feladtam. Egyszerűen nem működtek, olyan lagymatag tingli-tangli volt az egész, igazából csak a dög hiányzott belőle, az viszont nagyon. Aztán valami változott. Az nem lehet, hogy egy olyan művészfamília sarja, mit Péterfy Bori ne legyen sikeres bármiben, amihez csak hozzányúl. Merlin, Szkéné, Krétakör, Nemzeti Színház... Csak ki kellett lépnie a zenekar árnyékából, ami persze annyiban nem változott, hogy számait Lovasival kiegészülve a volt Amorf társak csinálják, de mivel már köré épül minden, így negyvenen túl is olyan kisugárzása van, hogy még a tinilányok is féltőn markolnak pasijuk kezére. Aki akar, persze menjen csak negyvenkettedszer is stroboszkópot hallgatni a Nagyszínpadra, de aki élményre vágyik, az hagyja, hogy Boriék varázsolják el. És nézzen jól körül, hátha nemcsak a Bűvös vadász klipjében tűnt fel Móka Miki (alias Gyabronka József). (Bence)
FAITHLESS
(Nagyszínpad, 21:30)
Még tizenévesként voltam először Faithless koncerten a Szigeten, valamikor az ezredforduló elején. Nagy munka és sok pofátlanság árán sikerült magunkat átverekedni a tömegen. Közelről láthattam Maxi Jazz ugrándozását és Sister Bliss szinti játékát. Nagy élmény volt, még akkor is, ha a közönség nagy része műdiszkós, ismerek két-három slágerszámot, napijegyesből állt össze, akik valamiért képtelenek viselkedni egy koncerten és úgy érzik, hogy mindenképp lökdösni-rugdosni kell az előttük-mellettük állót. Maga az előadás pazar volt. El sem tudtam addig képzelni, hogy élő dobokkal, valódi gitárral, trombitával és szintetizátorral sokkal jobban szólhat egy olyan szám, aminek az albumverzióját kizárólag számítógéppel rakták össze. Azóta eltelt jó pár év, már az ötödik Faithless koncertemre készülődök. Habár az utolsó két fellépésük annyira nem nyűgözött le, de négy év szünet után végre új albummal jelentkeztek, ami ugyan nem szólt akkorát, mint az előzőek, de ad némi okot a bizakodásra. Már csak a nosztalgia miatt is. We come one! (Balázs)
(Nagyszínpad, 21:30)
Még tizenévesként voltam először Faithless koncerten a Szigeten, valamikor az ezredforduló elején. Nagy munka és sok pofátlanság árán sikerült magunkat átverekedni a tömegen. Közelről láthattam Maxi Jazz ugrándozását és Sister Bliss szinti játékát. Nagy élmény volt, még akkor is, ha a közönség nagy része műdiszkós, ismerek két-három slágerszámot, napijegyesből állt össze, akik valamiért képtelenek viselkedni egy koncerten és úgy érzik, hogy mindenképp lökdösni-rugdosni kell az előttük-mellettük állót. Maga az előadás pazar volt. El sem tudtam addig képzelni, hogy élő dobokkal, valódi gitárral, trombitával és szintetizátorral sokkal jobban szólhat egy olyan szám, aminek az albumverzióját kizárólag számítógéppel rakták össze. Azóta eltelt jó pár év, már az ötödik Faithless koncertemre készülődök. Habár az utolsó két fellépésük annyira nem nyűgözött le, de négy év szünet után végre új albummal jelentkeztek, ami ugyan nem szólt akkorát, mint az előzőek, de ad némi okot a bizakodásra. Már csak a nosztalgia miatt is. We come one! (Balázs)