Sziget ajánló - szerda
Hócipő online
2010. 08. 11.
Szerda este 19:00-tól számunkra is elindul a Sziget Fesztivál. Az első napon Litkai Gergely és Felméri Péter stand up-ját láthatja a nagyérdemű a Civil Open Színpadon. Mi, (a Hócipő.hu kis csapata) pedig utánuk ide megyünk még:
THE TOY DOLLS
(Nagyszínpad, 16:30)
Vannak, akik szerint a punk, mint műfaj, a Sex Pistols első és mindmáig egyetlen lemezével született meg, és ugyanazzal az erővel szépen el is halálozott. Szerencsére ők vannak kisebbségben. Ugye mindenkinek megvan az a vézna, alacsony, szemüveges fiúcska az iskolából, akit mindenki csak csúfol, lökdös, és aki nemcsak egyetlen jó szóért hálás élete végéig, hanem Woody Allen módra azt is háromszor megköszöni, ha saját maga taposhatja össze a szemüvegét. Ez még egy vígjátékban rendben is van, nade színpadon? Erre (is) találták fel a punkot.
Régen a haverokkal azt játszottuk, amikor csordában vonultunk kulturáltan szórakozni, hogy meg kellett tippelnünk az előttünk haladó sötét pólós gyerekről, hogy milyen zenekar felirata díszeleg a mellkasán. Este ugyan a legtöbb pontot gyűjtőt a többiek meghívták egy sörre, de többet ért a dicsőség. Ha punk-taréjt láttam idióta napszemüvegben máris stipi-stoppoltam, hogy: Toy Dolls! Olga az énekes (aki neve ellenére pasi, miért is ne), ugyanis pont ilyen fazon: húsz kilós, vézna, és a világ legidiótább napszemüvegeit bírja viseletként magán tudni. Jó, persze, a legtöbb punk-zenésztől eltérően nem áll meg három és fél akkordnál a tudománya, de ez még nem ok rá, hogy más legyen a zenéje, mint önnön maga. Mindegy ki vagy és hogy nézel ki, csak bulizz és érezd jól magad. Mondhatni: toi le mindent (és igyál). A zenekarával ugyanígy bánik, az eddigi uszkve 30 évében elfogyasztott kéttucatnyi dobost és basszert. De kit izgat? Egy ötnapos bulit pont ilyen zenével kell kezdeni. Hepiség izomból...
(Bence)
IL NINO
(MTV Headbangers Ball - Rock Színpad, 19:30)
Rágógumi, Coca-Cola, krumpli, paradicsom, nu-metal. Hogy mi a közös bennük? Hát az, hogy sok minden más mellett ezek is a tengerentúlról indultak világhódító körútjukra. A 90-es évek végén alakult Il Nino még a híres-neves előd Soulfly oldalvizén eveztett be a köztudatba azzal a szándékkal, hogy az összes hasonló zenekart lepipálva, ráülnek a képzeletbeli metal-trónra. Ha királlyá nem is koronázták őket, egy-két befolyásos producernek, egy nagy lemezkiadónak és néhány hollywoodi filmben felcsendülő daluknak hála, azért sikerült betörniük a köztudatba, bár nem emelkedtek Limp Bizkiti magaslatokba. A Spanyolviaszt persze nekik sem sikerült feltalálniuk, de aki szeretne egy kicsit pogózni, headbangelni, annak kötelező ellátogatnia erre a koncertre. Ami biztos lesz: üvöltés, mélyre hangolt gitár elektronikus betétekkel megspékelve. (Balázs)
CHILDREN OF BODOM
(MTV Headbangers Ball - Rock Színpad, 21:30)
(MTV Headbangers Ball - Rock Színpad, 21:30)
Hogy őszinte legyek, egyáltalán nem vagyok Children Of Bodom rajongó, de valamiért mégis azt érzem, hogy nem hagyhatom ki a produkciójukat. Még tizenévesen láttam egy klipjüket, amiből nekem nagyjából annyi jött le, hogy van egy fickó, aki áll mint a cövek, feszít ahogy csak bír és olyan hangokat ad ki, mintha röfögne. A többiek meg nyomják a kemény zúzdát mögötte. Később aztán azt is sikerült kiderítenem, hogy ez a röfögés, bizony maga a dalszöveg, csak valahogy én nem értettem ki belőle egyetlen szót sem. Az elvakult rajongók most biztos felszisszennek egy kicsit, de szó sincs arról, hogy lenézném ezt a nagy múltú finn együttest. Valamit biztos tudnak, ha már csaknem húsz éve a legnagyobbak között emlegetik őket és rajongótáboruk folyamatosan növekszik. És ha már úgyis elbaktatok a metal sátorig az Il nino miatt, akkor már nem hagyom ki finn testvéreinket sem. (Balázs)
PLUTO
(Open-Civil Színpad, 22:00)
Úgy hat éve, már magam sem emlékszem milyen megfontolásból, elvetődtem a mindmáig egyetlen Pentele Fest-re. (Lehetett volna belőle több is, ha az elsőt nem az Eb-döntő napjára időzítik, amikor is minden normális férfi otthon büfög a tv előtt). Embertelen meleg volt, dobozos sörrel hűtöttük az agyunkat (elébb tarkón át, majd belsőleg), és délután ötkor arra kellett megérkeznem, hogy a Galapagosos Szekeres Peti a színpadon egy másik fazonnal egy-egy kempingszéken ülve, egy szál alsógatyában és gitárban Leningrad-dalokat énekel hangosítás nélkül, oroszul. Később megtudtam, hogy a Krákágyil formáció másik tagja Nemes Andris, az akkor még a családjaikon kívül kevesek által ismert Pluto zenekar dalszövegírója, szerzője, menedzsere, mindene. Ha pedig az ember fazont talál, akkor kövesse, legalábbis pincékbe, füstös kocsmákba, fesztiválszínpadokra. A Gödör Klubban egyszer azzal búcsúztak a lelkes közönségtől, hogy az összes helyben iszogató zenészt felrángatták a színpadra, és elnyomták a We are the World-ot, persze addigra már mindenki csak Bruce Springsteen hangján tudott énekelni.
A zenészek többsége a publikumnak játszik, Pluto Andris azonban amolyan alanyi költő módjára inkább magának zenél. Ám mentségére szóljon, hogy a jobbak közül való, aki pont annyit ad magából, amennyi még jól esik a vadidegen hallgatónak is. Ettől van életszaga minden sorának, ettől működik a dolog. Nomeg az orosz és francia zenei gyökerektől. Már majdnem befutottak, már majdnem híresek, és még a harmadik lemezük után sem merült fel bennük, hogy hófehér jaguárokról kéne énekelniük. Ugyanis nem baj, ha némi értelem is szorul abba, aminek végső soron mégiscsak a szórakoztatás a lényege. (Bence)
(Open-Civil Színpad, 22:00)
Úgy hat éve, már magam sem emlékszem milyen megfontolásból, elvetődtem a mindmáig egyetlen Pentele Fest-re. (Lehetett volna belőle több is, ha az elsőt nem az Eb-döntő napjára időzítik, amikor is minden normális férfi otthon büfög a tv előtt). Embertelen meleg volt, dobozos sörrel hűtöttük az agyunkat (elébb tarkón át, majd belsőleg), és délután ötkor arra kellett megérkeznem, hogy a Galapagosos Szekeres Peti a színpadon egy másik fazonnal egy-egy kempingszéken ülve, egy szál alsógatyában és gitárban Leningrad-dalokat énekel hangosítás nélkül, oroszul. Később megtudtam, hogy a Krákágyil formáció másik tagja Nemes Andris, az akkor még a családjaikon kívül kevesek által ismert Pluto zenekar dalszövegírója, szerzője, menedzsere, mindene. Ha pedig az ember fazont talál, akkor kövesse, legalábbis pincékbe, füstös kocsmákba, fesztiválszínpadokra. A Gödör Klubban egyszer azzal búcsúztak a lelkes közönségtől, hogy az összes helyben iszogató zenészt felrángatták a színpadra, és elnyomták a We are the World-ot, persze addigra már mindenki csak Bruce Springsteen hangján tudott énekelni.
A zenészek többsége a publikumnak játszik, Pluto Andris azonban amolyan alanyi költő módjára inkább magának zenél. Ám mentségére szóljon, hogy a jobbak közül való, aki pont annyit ad magából, amennyi még jól esik a vadidegen hallgatónak is. Ettől van életszaga minden sorának, ettől működik a dolog. Nomeg az orosz és francia zenei gyökerektől. Már majdnem befutottak, már majdnem híresek, és még a harmadik lemezük után sem merült fel bennük, hogy hófehér jaguárokról kéne énekelniük. Ugyanis nem baj, ha némi értelem is szorul abba, aminek végső soron mégiscsak a szórakoztatás a lényege. (Bence)