Vándorcirkuszok: Tour

Farkasházy Tivadar

2010. 07. 14. · Hócipő 2010/14

A három nagy kerékpáros körverseny, a Tour de France, a Vuelta Espana és a Giro d’Italia közül csak a most zajlóra van helyünk. Pedig ma már mindnek nagy magyar tábora van, igaz, az alpesi befutókon még kevés a piros-fehér- zöld zászló és az önjelölt magyar Dugovics Titusz, aki a leszegett fejű sztárok elé ugrik, otthonukban viszont már százezrek nézik Sípos János és ifjabb Knézi remek közvetítéseit, igaz, elsősorban azért, mert így lehet a legolcsóbban bebarangolni ezt a három gyönyörű országot. A Tourt 1903-ban alapítja a L’Auto nevű lap - hisz csak a Renault 13 autót gyárt évente -, megelégelve a Le Petit Journal sikerét, akik a Párizs-Brest-Párizs versenyt szponzorálják. 21-en érkeznek célba, az utolsó alig két nappal, 16 órával, 47 perccel és 22 másodperccel a győztes Garin után.

Christophe a kovácsnál. Mivel nem volt fotós, csak festmény van róla.

A következő év már akkora siker, hogy az áthaladó mezőnyből 35-öt St. Etienne népe fogságba ejt, nagyobb esélyt teremtve az itt született Faure-nak. Amikor a csapdába csaltak megpróbálnak kitörni, kövekkel dobálják és ütlegelik őket, mire a két főszervező, Desgrange és Lefevre elkezd lövöldözni, így kiszabadulnak. Pár városon át Payan húzatja magát egy autóval, s amikor kizárják, szurkolói szögeket és üvegcserepeket szórnak a többiek elé, akik kikerülik, azokat megverik, de szerencsére Desgrange és Lefevre uraknak még maradt néhány töltényük, s az első sortűz után Nimes visszavonul. Több kizárás után Cornet győz, aki egy defekt miatt az utolsó 35 kilométert lapos gumival teszi meg, kiszámítva, hogy a szerelés több időbe kerülne.

A szögszórás annyira megtetszik a nézőknek, hogy az 1905-ös első szakaszt egy versenyző ússza meg defekt nélkül, Trousselier győz, mert ő foltozza be leghamarabb. Az összetettet is ő nyeri, ugyanis a vezető Pottier elé ugrik egy rajongója, aki kificamítja a bokáját. 1906-ban viszont ő nyeri a potom 4545 kilométert, ám hat hónappal később az őt szponzoráló bicikligyár csarnokában felakasztja magát.

Fehér felsőben az első győztes, Garin az 1903-as verseny közben

Tilos fújtatni

1908-ban Desgrange mindenkinek egyforma biciklit ad, hogy a gyártók ne befolyásolják az eredményt, majd a mezőnyt két részre osztja, szponzoráltakra és önellátó függetlenekre, persze csak a váz közös. Faber győz, bár leszakadt lánca miatt a biciklije mellett fut be Lyonba. Az 1910-es első szakaszon Lapize harmadmagával megszökik, de egy tehén felborítja, mégis megnyeri az összetettet, mert a tehenet diszkvalifikálják. 1911-ben egy részeg matróz vet véget a kétszeres győztes Breton pályafutásának, mivel sehol sincs kiírva, hogy hajóvonták találkozása tilos. Duboc 90 percig fekszik összegörnyedve a földön, mert egy vetélytársa megmérgezi, így is második az összetettben.

1909-ben Faber Lyonig futott, de ez is elég volt a végső győzelemhez

1912-ben a szervezők felvetik, hogy megszüntetnék a kerekek szabadon futását, mert túl könnyűvé teszi a versenyzést, aki már tekert lejtőn örökhajtóval, az tudja, hogy ilyenkor egy tartalékláb is elkel, mert a pedál mindkettőt gyorsan leszakítja.

1913-ban 29 versenyző esik a kiszórt szögek áldozatául. Christophe hiába vezet a Tourmalet-ről leereszkedve, eltörik a villája, végre talál egy kovácsot, ám tilos külső segítséget igénybe venni, ezért maga hegeszt és forraszt, de külön időbüntetést kap, amiért a kovácsinas pumpálta a fújtatót. Az utolsó szakaszig Buysse vezet Thys előtt, mégis utóbbi nyer, mert modernebb bringája révén menet közben is tud váltani, előbbinek viszont ilyenkor mindig le kell szállnia a nyeregből.

1914-ben az egyik versenyző eldob egy fél szendvicset, amit egy másik megeszik, mire előbbit megbüntetik, mert segített egy másik csapatnak. A kilencedik szakaszon viszont mindenkit elmeszelnek, mert csoportosan berohannak a tengerbe.

Bottechia relytéjes halála

Aztán a történelem büntet, csak 1919-ben kerül sor a következő Tourra, bevezetik a sárga trikót, mert ilyenre nyomják a L’Autót. A Girót 1909-ben alapítja a rózsaszín La Gazzetta dello Sport, mivel csak ilyen papír van alapításakor, így az olasz körversenyen rózsaszínbe bújik a vezető.

Desgrnange, aki kitalálta

1919-ben Christophe végig vezet, de eltörnek a villái, s mire talál egy kovácsot, 70 percet veszít, így csak harmadik. 1920-ban Pélissier nyerne, de időbüntetést kap, amiért egy gumibelsőt eldob, a Touron ugyanis tilos szemetelni. 1923-ban kárpótolja magát, hetes belga győzelmi szériát szakítva meg, s még azt is megengedheti magának, hogy ismét eldob egy abroncsot. A L’Auto példányszáma eléri az egymilliót.

1924-ben egy pulóvert dob el, majd a kapott büntetés miatti tiltakozásként fivérével abbahagyja, így Bottecchia személyében egy olasz is győz végre. Nyolcgyerekes család legifjabb sarja, kőműves, a háborúban géppuskás, a következő évben olasz lányok szórnak rózsákat a lábai elé, ami nem a legpraktikusabb virág a biciklistáknak, de megússza, és ismét győz. 1926-ban az egyik szakaszon hat defektet kap, s hamarosan feladja, a versenyzést is, pár év múlva az út szélén találják betört koponyával, kerékpárja pár méterrel odébb a fának támasztva, egyesek szerint hőguta okozta halálát, mások szerint fasiszták ölték meg, amiért többször kritizálta Mussolinit.

Belső nyakban a víz, cigi, mi kell még? Levegő!

1928-ban Frantz úgy nyer, hogy végig rajta a sárga trikó, pedig az egyik szakaszon egy kölcsönkapott női kerékpárral teker száz kilométert. 1929 de Waele éve, de mivel az Alpokban megbetegszik, csapattársai tolják fel az összes emelkedőre.

1930-tól nemzeti csapatok hajtanak, a franciák győznek, ami rájuk fér, mert 1911 óta csak egy egyéni győzelmet arattak. 1932-ben Desgrange kitalálja az időbónuszt, Leducq győz, e nélkül csak három másodperccel előzné meg a német Stöpelt, így Ullrichig kell várni az első német győzelemre. Az 1933-as Desgrange-újítás a Hegyek királya, Pélissier egy lefékező újságíróba hajt, így ez alkalommal a kerékpárját dobhatja el.

Bottecchia. Mussolini ölette meg?

Szembe a mezőnnyel

1934-ben Magne bukik az egyik hegyen, mire társa visszabiciklizik, szembe a mezőnnyel, ami nemcsak autópályán egészségtelen, Magne győz, a fiatal Vietto a Hegyek királya címmel vigasztalódik sportszerűségéért. 1937-ben Lapébie, pedig az egyik szakasz előtt valaki átfűrészeli a kormányát, csak menet közben veszi észre, attól kezdve óvatosan kanyarodik. 1939-ben Maes nyer 32 kilométeres átlaggal, Thys után ő a második triplázó, a negyediket Hitler akadályozza meg.

1947-ben még jegyre adnak mindent, de a versenyzők külön fejadagot kapnak, a nézők pedig tojásokat hoznak nekik, akinek nem jut, elgázol egy tyúkot. Tízen maradnak a háború előtti mezőnyből, az 1939-es második olasz Vietto sokáig esélyes, de negyven éve végül elintézi, s a hazai Robic több élelmiszercsomagot kap.

Fenébe a sok hegyi szakasszal

1948-ban Bartali győz, pedig a mélyen vallásos olasz, aki mindig egy Szűz Mária-szobrot tart az ágya mellett, Lourdes közelében defektet kap. 1949 a nagy Coppi éve, bár egy néző leüti Marinellit, ő pedig belerohan, ám a 18 perccel vezető francia felpattan, Coppi viszont húsz percig vár egy másik bringára, de Párizsig behozza. Ugyanis neki vitaminok vannak az ágya mellett, így Bartali csak második. Coppi a következő évben eltöri a medencecsontját, Bartalit egy fotós intézi el. 1951-ben Coppi betegsége és bátyja váratlan halála miatt feladja, 1952-ben ismét győz, minden csúcsra elsőnek jutva fel, majd bevárva a mezőnyt, hogy ne unatkozzék. Viszonya van egy tiszt nejével, a pápa miatta nem áldja meg a Giro d’Italiát, 1959-ben maláriát kap Afrikában, azt még elviselné, hiszen egykor itt esett brit hadifogságba, de az orvosok elintézik Itália büszkeségét.

Coppi a vitaminokra, Bartali a feszületre esküdött

1953-tól Coppi már nem bírta együtt Bartalival, így a francia Bobet következik. Az 51-es győztes Koblet egy lejtőn kiemeli a lábát a kengyelből, a svájcinak három bordája bánja. A következő évben háromszor bukik, Bobet győz, majd bekerekezik a történelembe, mint az első zsinórban háromszoros győztes. Három évre rá indul újra, de már csak hetedik.

Anquetil, az első ötszörös

1957-ben egy nála is nagyobb francia sorozata kezdődik, két évre rá Bahamontes megszerzi a spanyolok első győzelmét. Már 1957-ben is esélyes, de bal karja gyulladása miatt csak fél kézzel hajt az Alpokban, előtte pedig megáll egy fagylaltra. 1960-ban súlyos étvágytalansága két nap alatt kiüti a nyeregből, Riviére pedig egy vízmosásban gerincét töri. 1961-től Anquetil ragaszkodik a csapatvezetőséghez, s úgy nyer, hogy az első nap végétől sárgállik rajta a trikó. 1964-ig többnyire Poulidor és Bahamontes szorongatja, mégis négyet nyer zsinórban, és ő az első ötszörös győztes, hegyit csak 1963-ban nyer, a kronókban viszont verhetetlen. Napi négy-öt pint tejet iszik, majd átvált a sörre, vélhetően angolban érti, úgy csak két-három liter, magyar pintben a triplája lenne. 1966-ban is nyeregbe száll, de egy bronhitisz miatt feladja, csak addig csatázik, amíg Poulidornak esélye van, mert őt utálja, már előtte kijelentve: ha valami miatt nem nyerem meg a Tourt, ő sem fogja.

Bobet neje férjét biztatja az utolsó időfutamon

Egy angol úr, Simpson. Az első áldozat

Antquetil ötször nyert, Polidour nyolcszor dobogós

Szegény Poulidor három ezüsttel és öt bronzzal vonul nyugdíjba, mert a Kannibál következik. 1967 Simpson életét követeli, Az angol a hőségtől leszédül a nyeregből, s amikor visszarakják, a pedálokat se tudja megtekerni. Zsebében amfetaminokat, vérében alkoholt találnak.

Merckx, a kannibál

1969-ben indul először, 6 szakaszgyőzelméhez még 28-at szerez, a többiek nevezik el Kannibálnak, mert valósággal felfalja őket, ahogy az ételt is egészben nyeli, szóval ő nem dobál el fél szendvicseket. Első Tour győzelme előtt vezető pozícióból doppingolás miatt kizárják a Girón, amit hevesen tagad. A teszt hibája miatt tisztázzák a vádak alól, amihez az is hozzájárul, hogy a tanácskozás alatt rajongóinak százai állnak fenyegetően a belga kerékpárosliga székháza előtt. Az öt sárga trikó mellé három zöldet is begyűjt, ami a síkért jár, kétszer pedig a Hegyek királya, szóval mindenevő. Vetélytársai a teleket lényegében folyamatos rettegéssel töltik. Legnagyobb ellenfele a felvezető autó, egyszer a kipufogófüsttől úgy kúszik át a célon, s rögtön egy mentőhöz viszik oxigénért. 1971-ben a spanyol Ocana már kilenc perccel vezet előtte, amikor együtt buknak, a belga szerencséjére a felálló spanyolba a holland Zoetemelk is belehajt, Merckx sportszerűen meglátogatja a kórházban. A spanyol 1973-ban vigasztalódik, amit a belga kihagy, pedig Ocanára egy kutya is rárohan, majd tíz versenyző esik rájuk. Merckx 74-ben ötödször győz, miközben egy spanyol terroristacsoport felrobbant hat kísérőkocsit, egy spanyol biciklistát pedig halálosan megfenyeget. 1975-ben csak második, mivel arccsontja törik, 1977-ben hasztalanul próbálkozik, ez már egy újabb francia éve.

Hinault 85-ben megpofozott egy fotóst, csodálod?

Egy kannibál is iszik. Merkx felfelé 1970-ben

A professzor 8 másodperccel kapott ki.

Hinault mindenkit ver, a fotóst is

Őt a mai nézők is jól ismerik az eredményhirdetésekről, amelyekhez versenyzőként is elég sokszor van szerencséje, már ha az, ha valaki öt Tourt nyer. Az elsőn doppingolás miatt kizárják Ocanát és Zoetemelket, Pollentier pedig a karjából ad mintát, onnan vezet egy kis cső a nadrágjába, ez később egy diszkoszvetőnknél sem válik be. 1979-ben Hinault hét szakaszt nyer, 80-at feladja a térde miatt. 81-ben négy másik viadalt is nyer, s három Vueltát két Girót is begyűjt. 82-ben az ausztrál Kelly vezet tíz napon át, de aztán Hinault a Pireneusokban végleg besárgul. 1983-ban a Vueltát még nyeri, de ismét kikészül a térde, így ezt az évet kihagyja. 1984-ben Fignon az ellenfele, akit fémkeretes szemüvege miatt Professzornak becéznek. Annyira vigyáznak egymásra, hogy közben három outsider 17 perces előnyt szerez, csak soká tudják behozni őket, végül Fignon győz.

Indurain és Rominger. Egy hónapig feljebb a feneked.

Nyolc másodperc

A következő két év Hinault és LeMond csatája, egyszer a francia, egyszer az amerikai végez a másik előtt, az újabb ötszörös győztes 1989-ben már kocsiból nézi, Fignon vagy LeMond lesz-e háromszoros. Az utolsó etap előtt Fignon vezet, ám az nem más, mint a Champ Élysées 25 kilométeres időfutama, s hiába indul az amerikai után, a szükségesnél nyolc másodperccel később ér be iszonyatos csöndben, ez minden idők legkisebb különbsége, még a pezsgőző korszak előtt. 1903-ban Garin 2 óra 51 perccel verte a másodikat. Hinault 1985-ben még pofon vág egy fotóst, amin a francia sajtó kicsit felpörög. 1988-ban Delgado vízhajtóval győz, ami akkor még nem szerepel a doppinglistán.

- Te is? (Ullrich és Riis)

Indurain, a Tescós

Zsinórban ötször először a baszk nyer, akár egy angol bolthálózat színeiben is indulhatna, mint gazdaságos kerekes, soha nem megy többet a kelleténél, megelégszik tíz szakaszgyőzelemmel, mind nyitó vagy kronó. Baszk létére a hegyekben is otthon van, amikor először láttam, nem értettem, miért osztogatnak nekik a Tourmalet csúcsán újságokat, talán reklám, vagy művelődés, aztán rájöttem, azt rakják az ingük alá a hegyi lejtők hidege ellen.

Pantani és a motozásra váró mezőny 98-ban

Az EPO-korszak

A Tour egyre többször ugrik át másik országokba. Riis, Ullrich és a Denevér következik. Pantani az évben a Girót is megnyeri, több kizárás után hat évre rá holtan találják szobájában. A másik kettő még él. Azóta a Tour hívei folyamatosan gyanakodnak, 98-ban a belga-francia határon a mezőny két részre oszlik, ki a flaszteron ül, ki odabenn. Majd megbukik Ullrich, Basso, Vinokurov, Rasmussen, Riis, Virenque, Landis, ki előtte, ki közben, ki utána. Landis és Vinokurov a legszemtelenebb, egyik nap szenved, másik nap megtáltosodik. Landis csak négy év múltán vallja be, Armstrongot nevezve tanítómesterként.

Erőskar hétszer

1999 a rákból felgyógyuló amerikaié, akinek a karja valóban erős, s hét éven át játszik a mezőnnyel a hegyekben, holott a kronókban is verhetetlen. Fantasztikus győzelmeit kerékpár iránt érdeklődő olvasóink többsége már látta, s mivel ő még nem bukott meg, fejezzük be a mondásával: korábban azért kerékpároztam, hogy megéljek, most pedig azért akarok élni, hogy kerékpározhassak.

Hogy mennyire így van, Schumacherként tavaly visszatér, igaz, csak a dobogó harmadik fokára, s idén is elindult utoljára. Nézzék a francia várakat, völgyeket és hölgyeket, azok biztosan tiszták.

Sok vízzel kell bevenni. Armstrong hét győzelem után idén is.