A dolgozó népet szolgálom
Para-Kovács Imre
2010. 07. 14. · Hócipő 2010/14
Volt egy szép szokás a nyolcvanas évek Lengyelországában, amikor katonatisztek voltak a tévébemondók, ők olvasták a híreket, de nem ám álcázva, öltönyben, nyakkendőben, hanem teljes menetfelszerelésben, illetve egyenruhában. Jaruzelski tábornok forradalma idején történt....és most következzen valami egészen más!
Ezúton gratulálok Halász Zsuzsának, a KDNP egykori szóvivőjének, hogy hamarosan műsora lesz a Magyar Televízióban, amivel egyszersmind megszűnik A szólás szabadsága, mert az ő műsorának más lesz a címe, ez mégiscsak valami liberálbolsi provokáció, még akkor is, ha a műsor az utóbbi időben nem volt egy kifejezett Hyde Park Corner...
Nemkülönben megörvendeztette a szívemet, hogy Szenes Andrea újra lendületbe jött, és Hátrányból munkába címmel már el is indult új műsora az M2-n, amit volt szerencsém megtekinteni. Rémületes! Már a főcímdal (remélem, Szenes Iván-szerzemény) olyan erőteljesen és brutálisan idézte fel bennem 1981. május 1-jét, hogy rövidnadrágot rántottam, és kirohantam a Dózsa György útra, de ott nem találtam semmit, ráadásul az emelvényt is elbontották, jelezném is, ideje visszaépíteni, mert honnan fog majd integetni nekünk a következő körmenet alatt a Nemzet Miniszterelnöke és az Emberek Köztársasági Elnöke?!
Álltam a Felvonulási téren, és tudtam, hogy új világ kezdődött.
Szenes Andrea azzal nyaggatta szegény Oláh Ibolyát, hogy milyen nagyszerű dolog a munka, mert az hozza meg nekünk a felemelkedést, Oláh Ibolya pedig finoman jelezte, hogy rohadt egy dolog a fekete mosogatóban kaparni a zsírt, ráadásul utálta is, de tök mindegy, énekeljünk is el egy szép dalt a közönségnek!
A szponzor az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, ilyeténképpen mégsem lehet arról beszélni, hogy rühellem a munkát és a csóróságot is, ezért aztán énekelek sok pénzért, mert rájöttem, hogy a takarításból még a villanyszámlát sem tudnám kifizetni, a Tisza partján pedig nincsenek politikai szponzorok.
Ezzel kapcsolatban egyébként van egy nagyszerű kapitalista történetem (ha még azt építjük), méghozzá egyenesen Amerikából, ahol már működik egy ideje a rendszer, és arról szól, hogyan lehet valaki milliomos. Nos, első körben venni kell egy láda üdítőt és kivinni a tengerpartra, ahol el kell adni a fürdőzőknek jó áron, majd az összegből vásárolni két ládával. Az eljárás ugyanaz, mint az előbb, de nemsokára szükségünk lesz egy triciklire is. Ezzel a tempóval alig néhány hónap, esetleg egy év után eljutunk oda, hogy már furgonnal visszük az üdítőt a tengerpartra, árulunk egész nap, gyűlik a pénz, aztán jön egy távirat, hogy Steve nagybácsikánk elhunyt Michiganben, és örököltünk másfél millió dollárt. Hozzátenném: ez Magyarországon nem történhet meg, itt helyezkedni kell, mint állat, és a megfelelő időben pártot váltani, mert különben sohasem leszünk milliomosok.
Semmi nosztalgia, de abban a bizonyos 1981-es évben, amiről már szó volt, simán el tudtam volna képzelni, hogy Schmitt Pál köztársasági elnök lesz, Pozsgay Imre és Szűrös Mátyás legnagyobb örömére, bár utóbbiak kicsit esélyesebbeknek tűntek. Nem csoda, hogy dohog Kövér László, elvégre itten most kommunista kutyából lett demokratikus szalonna, méghozzá olyan mennyiségben, amitől jóllakik az egész köztelevízió.
Siklósi Beatrix még csak készülődik a visszatérésre, elvégre neki volt egy elég erőteljes jobbikos kitérője, de most visszatalálhatott a Fideszhez, mert különben el sem tudnám képzelni, hogy felmerül a neve (szakmai képességekről nem beszélnék, ne nevettessük egymást, az a szocialistáknál sem számított).
Szenes Andrea megváltozott, bár a mimikája továbbra is pitbullra emlékeztető, de mindezt jóval nagyobb felületen tekinthetjük meg, ráadásul jobb felbontásban is, köszönhetően az M2 HD-adásának.
Ezek a változások azonban egyáltalán nem kedvezőtlenek vagy károsak, hiszen a Magyar Televíziót eddig sem nézte senki, most viszont olyan szórakoztatóértéket fog képviselni hamarosan, mint a nagyszerű ECHO TV, vagy a - sajnálatosan megszűnt - BP TV, és érdemes lesz oda-odakapcsolni egy-egy húzósabb műsor kedvéért, nem beszélve az elszívóerőről, ami esetleg ide vonzza a Gój Motorosokat, Szentmihályi Szabó Pétert, esetleg Bunyós Pityut, a BP TV megszűnésével felszabaduló tehetségekről nem is beszélve.
Olyan lett ez a médiaforradalom, amilyennek képzeltük, sem rosszabb, sem jobb, még szerencse, hogy már réges-rég nem a tévéről szól az élet. A tévé csak egy kifizetőhely, bár annak elég erőteljes.