Az ember elnökei
Smuzewitz Ilona
2010. 06. 30. · Hócipő 2010/13
Lesz elnöke Magyarországnak. Hiszen hogy nézne ki, ha a közjogi méltóságok leltárából éppen a köztársasági elnök hiányozna. Másrészt meg a magyar emberek kétharmados felhatalmazást adtak Orbánnak, és Orbán nem tehet mást, mint tiszteletben tartja a magyar emberek kívánságát, hogy a köztársasági elnök Schmitt legyen. Orbánnak van egy ilyen apró szerkezete, amivel a Nemzeti Konzultációk szünetében is kapja a jeleket a magyar emberektől arról, hogy mit is várnak tőle.
A magyar emberek azt akarják, hogy Schmitt legyen az elnök, és igyon velük egy kupica szabadon főzött, gatyarohasztó, kerítésszaggató, ezbarátomcukrotsoselátott, azértbüdösmertgyümölcsvanbenne pálinkát.
Erről a nyaraló Orbán levélben értesítette a frakcióit. Hiába hívták fürödni meg napozni, mindenkit kénytelen volt elhajtani avval, hogy nem ér rá, mert éppen elnököt választ. Vagy ajánl. Esetében a kettő között aligha van különbség.
Megírhatta volna SMS-ben is, ha Orbán használná a modern kor vívmányait. De nem azért konzervatív politikus, hogy mindenféle technikai biszbaszokkal bíbelődjön. Hanem szépen, konzervatívan, papírra rótt sorokkal üzente, hogy Schmitt lesz.
Orbán üzenetének első következménye, hogy Sólyom viszont nem marad elnök. Nagy csapás ez azoknak, akik azt hitték, akkora a tekintélyük, és annyira köztiszteletben állnak, hogy Orbán belátja, nem tehet mást, mint újra Sólyom jelölését javasolja. Most megtudták, hogy Orbán valószínűleg nagyon tiszteli őket, de a jelöltje mégis Schmitt lesz. Mert Orbán sose keverné össze a tiszteletet a célszerűséggel.
Sólyom öt éve Orbán trükkjei és játszmái után lehetett köztársasági elnök, és ebből a naiv szemlélő néhány pillanatig még azt is gondolhatta, hogy Orbánnak megfelelne Sólyom. Aki sose mulasztotta el a lehetőséget, hogy jelezze, mennyire nem bírja Gyurcsányt. Sólyom szeretett elnök lenni, és volt egy elképzelése arról, mit csinál egy elnök. Ezt a politológusok elnöki szerepfelfogásnak neveznék, de ők bármiről képesek hosszasan beszélni konkrétumok nélkül. Sólyom szerint az elnök megvárja, amíg kinyílik a nagyajtó, aztán bemegy a terembe, és beszél. Amikor nem ezt teszi, akkor nemzeti parkokat látogat. Mert a legtöbb rászoruló a nemzeti parkokban fészkel. Az elnök továbbá nem beszél szilveszter éjjelén. Mert nem szeret éjszakázni. És mert fontos gondolatai vannak, amit a részeg marhák úgyse értenének meg. Ők egyébként valószínűleg másnap délben sem értik igazán. Az elnök ezenkívül ellátogat azokra a határátkelőhelyekre, amelyeken nemkívánatos személyként nem akarják átengedni. Aminek nyilván az volt a funkciója, hogy a megalázásáról szóló hírekhez jó illusztrációk is készülhessenek.
Sólyom elnökként laza volt, mint egy viktoriánus házibuli.
Néha ugyan megfúrt néhány törvényt, de ezt ne tekintsük nagy ügynek. Mert ha megfontolásra valamit visszaküld, akkor azt újra meg lehet szavazni, ha pedig valami az előzetes normakontrollon bukik el, az később is elvérzett volna.
Akkor már inkább legyen Schmitt. Nem valószínű, hogy tekintélyes értelmiségiek valaha is lobbizni fognak érte. Azt ugyan el kellett magyarázni, miért is nem jó Sólyom, ha öt éve még jó volt. Az indoklás harmadánál rám tört az álomkór, nagyjából ott, hogy most más helyzet van, mint öt évvel ezelőtt. És más helyzet más elnököt kíván.
Azt már Schmitt-től lehetett megtudni, hogy milyet. Az első benyomás alapján megállapíthatjuk, hogy az új helyzet mindenekelőtt szórakoztató elnököt kíván. Akinek lehet, hogy nincs szerepfelfogása, viszont vannak ötletei, és azokat kimondja. És ez mókás.
Schmitt jelölt nem retten vissza a vállalástól. Most ugyan napi negyven fekvőtámaszt nyom, de azt mondta, szeptemberre meglesz az ötven. Ezt a Sándor-palota erkélyén kellene demonstrálni, lehetőleg valamilyen külföldi uralkodó jelenlétében. A magyar köztársasági elnök a földre veti magát, nyom ötvenet, felkel, leporolja tenyerét, és a japán császárhoz fordul tolmácsa útján: excellenciád mennyit nyom manapság, arigató?
A magyar elnök, bár ismer külföldi nyelveket, mindig ügyel a választékos, szép magyar beszédre. És ha kell, öntestével állja útját az internet, az SMS, és a zajos helyek nyelvromboló hatásának. Könyvet ad minden kézbe az elnök. Szép szövegű magyar könyveket. És közben senki sem akadályozhatja meg, hogy határozottan kezet fogjon a nyolcvanezer forintot kereső óvónővel. És az örömmámorban úszó óvónő, akárcsak minden magyar ember, legyen büszke a testére.
Schmitt jelölt kész interaktív párbeszédet folytatni a miniszterekkel is. Ami a sok nem interaktív párbeszéd után kész felüdülés lesz a magyar embereket képviselő minisztereknek. Persze ne gondolja senki, hogy tizenötmillió emberrel fog tudni kommunikálni, mert nem fog. De ahol az elnök megjelenik, ott majd mindenki jól érzi magát, mert úgy érzi, hogy itt volt a köztársasági elnök. Ez nemcsak hitvallásnak szép, de ha még energiát is tudna termelni közben, akkor beköszönthetne az önfenntartó prezidenciális rendszer kora.
Schmitt jelölt vállalásai közben még arra is ügyelne, hogy ne gátja, hanem motorja legyen a törvényalkotásnak. Ne ellensúly legyen, hanem kiegyensúlyozzon. Ez több mint lojalitás. Ez önfeláldozás. Ha valahol papírt lát, menten aláírja, mert hátha fontos törvény szövege van rajta. Ezt várja tőle a magyar emberek kétharmados felhatalmazása és a Nemzeti Együttműködés Rendszere.
Vajon csak engem aggaszt, hogy a jelölt éppen görögül tanul?