Forlánt minden csapatba! (Németország - Uruguay 3:2)
Farkasházy Benedek
2010. 07. 10.
A bronzmeccs mindig lutri. Ha két csalódott csapat fut ki a gyepre, akkor kínszenvedés végignézni is, ha csak az egyik az, akkor pedig négy-null a másiknak. Az már az első percben látszott, hogy mind az uruk, mind a németek ugyanolyan elszántak, mintha döntőt játszanának. Persze más-más meccsről érkeztek.Az uruguayiak ugye kis híján megcsípték Hollandiát, ha csak egy kicsit támadóbb szellemben játszanak, ha még öt percet tart a meccs, ha nem cserélik le idő előtt Forlánt, ha csak kicsit szerencsésebbek... Szóval így le lehet jönni a pályáról egy elődöntő után. Nem is vesztesként, hanem csak a másik, döntőbe nem jutó félként. Ugyan kétszeres világbajnokok, de az utolsó nyolc vb-ből ötön ott sem voltak, két nyolcaddöntőbeli kiesés mellett egy nyeretlen csoportkör... És most örülnek a bravúrnak, bármi is legyen ma este. Azért néha jól esik látni, hogy vannak még a világban olyan országok ahol nem valami félhomályos múlthoz mérik az eredményt, hanem a helyén kezelik.
A németek pedig... Egyrészt nem is németek. Nem, nem a játékosok származására utalok, hanem a játékukra. Mert ez szép, kreatív foci, nem pedig az a rakkolós izomagyú rohanás, amit megszokhattunk elődeiktől (ugye milyen jó, hogy Ballack sérült?). Kicsit olyanok, mint a nehézfiúk közé került szüzek. Még nincsenek nagy kudarcaik, még nem sejlik fel bennük egy-egy sorsdöntő pillanatban kihagyott helyzet, őszintén és első szándékból, félelem, mérlegelés és görcsök nélkül játszanak. Miért nincsenek akkor döntőben? Mert a spanyolok ellen nem a saját játékukat játszották, amiben jók, hanem elkezdtek taktikázni, amiben meg nem annyira. Pont az imént sorolt erényeiket dobták sutba, meg is lett az eredménye...
Müller vezető gólja után megint próbáltak taktikusak lenni, be is szorultak a kapujuk elé, az uruk akár hárommal is válaszolhattak volna még a félidő előtt. Suarez pedig a góllövőlista élére lőhette volna magát, annyit hagyott ki. Valakik azt javasolták, hogy szüntessék meg a bronzmeccset, mert semmi tétje, és így semmi értelme. Azt hiszem, ez a 22 játékos még a labdánál is szívesebben kergette volna meg őket. Vezetés itt, fordítás ott, visszafordítás emitt, és majdnem egyenlítés amott. Hollywoodi forgatókönyvben sem lehetne szebben megírni. Amúgy melyik edző engedhette volna meg magának Löw kivételével (akinek egy csomó éhes fiatalja volt talonban a kispadon), hogy ne a legjobbakkal álljon ki egy ilyen meccsre, hanem mindenkit berakjon a csapatba, aki addig nem jutott szóhoz?
Uruguay a cseleivel, és az elszántságával ma este kicsit feledtette Argentína és Brazília bénázását, Németország pedig máris bejelentkezett a 2014-es világbajnoki címért. Ráadásul megtalálták a siker receptjét hosszú időre: Német anyák! Menjetek hozzá bárkihez a világon, és szüljetek focistákat!
Forlán ezen a vb-n végleg elcsaklizta Maradonától az isteni Diego jelzőt. Amikor Európába jött, a Manchester Unitedben nem bírt mit kezdeni vele Ferguson, két szezon után örültek, hogy valaki elvitte. Azóta Spanyolországban száz gól felett jár, Európa Liga győztes, talán az angliai hullámvölgy is hozzájárult ahhoz, hogy nincsenek allűrjei, és szemmel láthatóan ember maradt. Fantasztikus gólja után két perccel kínos mosollyal kért elnézést minden csapattársától, amiért eltört egy labdát. A lefújás előtti utolsó pillanatban lőtt kapufáját követően is udvariasan kezelt le minden némettel, semmi hiszti, semmi sírás, semmi drámázás, egy percre rá mosolyogva nyilatkozott. Bárhogyan is ítéljenek majdan, ennek a vb-nek ő a legnagyobb figurája. Az a focista, akire minden szurkoló vágyik, hogy imádhassa.
Németország most örül, de kit érdekel, amikor Isten született.