Munka-múzeumot, avagy Tajvan is választ

Varga Ferenc József

2010. 07. 06.

Újfent üdv mindenkinek a feleségem szülővárosából, Kaohsiungból. Egy év alatt nem sokat változott az ország... illetve tartomány... nem, nekem Tajvan egy ország. A Kínától rettegőknek nem. A Földön összesen 25 ország hajlandó elismerni Tajvan függetlenségét, a többség számára fontosabb a kommunista nagyhatalom diplomáciai és üzleti partnersége (jó, ez érthető). Magyarország is inkább Pekinggel kokettál, Tajvannak mindössze egy kis képviseleti irodája van az Astoriánál, azt' kész. Én jártam Kínában, és bizton állíthatom, Tajvan manapság semmiféle hasonlóságot nem mutat az „anyaországgal”. Ennek fényében nyitottam meg az egyszemélyes Független Tajvani Főkonzulátust Magyarországon. A Hócipő pedig interjút készített a főkonzullal, azaz velem.

Hócipő: Nagy különbséget lát Tajvan és Kína között?

VFJ: Igen. A két világnak nem sok köze van egymáshoz.

Hócipő: Részletezné a főbb eltéréseket?

VFJ: Nos, mint egy korábbi jelentkezésemből kiderül, jártunk Kínában a feleségemmel, majd hazatérvén Tajvanra, büszkén állapítottuk meg, hogy a történelmi háttér és az emberek arcberendezése édes-kevés ahhoz, hogy ezt a kis szigetországot összemossuk a járdáraköpés őshazájával. A mai Tajvan Nem igazán hasonlít a Kínai Népköztársaságra, maximum Hong Kongra.

Hócipő: Tajvan politikailag független?

VFJ: Tajvanon demokratikus parlament regnál négyévente választott, „szavahihető” vezetővel, és az önkormányzati rendszer is hasonlóképp működik. Itt, Kahosiungban, ahol a feleségemmel lakunk - akárcsak Magyarföldön - szeptemberben készülnek megválasztani a helyi Demkszkyt vagy Kósát.

Hócipő: Gondolom, Kínában ez nem ennyire demokratikus.

VFJ: Körülbelül olyan, mint Magyarországon várható néhány év múlva: csak egy jelöltre lehet szavazni, és rá is csak „Igen”-nel.

Hócipő: A tajvani ember hétköznapjait mennyire befolyásolja a politika?

VFJ: Nagy általánosságban a nyugalom jellemzi a tajvaniakat, ellentétben a Kínaiakkal, akik az elnyomottságból eredő feszültségeket az utcán vezetik le - sokszor a fradi B-közepet megszégyenítő modorral. A tajvaniak csak az úton veszélyesek. Van olyan sofőr, aki megadja az elsőbbséget... De ennek nincs politikai vonatkozása.

Hócipő: Kína nem avatkozik bele a tajvani demokráciába?

VFJ: De. Akar, és fenyeget.

Hócipő: Hogyan?

VFJ: Például van egy pár atomrakéta (azt hiszem négy, de innen nem tudom megszámolni), ami épp most is errefelé irányul, és csak egy mutatóujj kell a kilövésükhöz.

Hócipő: Elképzelhető, hogy az egyre dinamikusabban gyarapodó Varga Ferenc József-rajongótábor hamarosan gyászolni kényszerül?

VFJ: Szeretném megnyugtatni azt a három-négy VFJ-fant, hogy hogy David Beckham hamarabb igazol a Jászapáti FC-be, minthogy Kína támadást intézzen Tajvan ellen. Csak megy a fenyegetőzés, a politikai veszekedés, az üzengetés, és persze van egy igen komoly adag kétoldali utálat is, de ezek közül egyik sem olyan erős, hogy tettlegességig fajuljon. A Kína kontra Tajvan viszony kb. olyan, mint amikor egy szatír folyton fenyeget egy nőt, de az meg röhög rajta, mert tudja, hogy amikor a pasi elkapja, sokat nem fog tudni csinálni.

Hócipő: Egy Che Guevarát ábrázoló póló ellenérzést váltana ki Tajvanon?

VFJ: Mindenki abban jár, amiben akar. Akár sztálinos vagy hitleres zoknit is hordhat, de a mindenféle ruhadarabok által takart politikai nézetek propagálása már kellemetlenséget okozhat. Egyébként eddig nem sok che guevarás pólót láttam itt Tajvanon, és a könyvesboltok polcain sem Fidel Castro vagy Mao bölcseletei okoznak mély repedéseket. Népszerű viszont a Dalai Láma, aki esetenként el is látogat a szigetországba. Kína ilyenkor ferde szemmel néz Tajvanra.

Hócipő: Milyen a közvélekedés Chang Kai-sek rezsimjéről?

VFJ: A kevésbé tájékozottaknak talán érdemes dióhéjban elmesélni, hogy arról az úri(???)emberről van szó, aki korábban Mao fegyvertársaként harcolt a japánok ellen Mandzsúria felszabadításáért. Aztán amikor a küldetést teljesítettnek nyilvánították, összevesztek a hatalmon, és Chang Kai-sek az 1911-ben Sun Ya Tsen által alapított Kuomintang párttal Tajvan szigetére menekült, ahol Maohoz hasonló humánus politikával irtotta az embert - a legkülönfélébb indokokkal. Az 1949-től 1975-ig (az anti-Mao halála) tartó időszak megosztja a közvéleményt, egyre többen sorolják Chang Kai-seket a Tajvani történelem „Darth Vaderei” közé.

Hócipő: A jelenlegi kormány milyen politikát képvisel Kínával, és milyet Cang Kai-sekkel kapcsolatban?

VFJ: 2008-ban, a parlamenti választási kampány idején a Kuomintangot képviselő Ma Ying-jeou nagy elánnal állt ki a Kínával való szorosabb együttműködés mellett, Chang Kai-seknek meg inkább az amúgy is népszerűbb fiát preferálja. (A diktátor fia ugyanis már nem vérengzett.) Apukáról hallgat. Ezzel a politikával lett elnök 2008-ban. Aztán 2009-ben jött egy soha nem látott tájfun, iszonyatos pusztítást hagyva maga után, és Ma Ying-jeou meg a kormánya annyiban járult hozzá a mentési munkálatokhoz, hogy nem jelent meg sehol, ily módon nem hátráltatva a folyamatokat. Az pénzügyi segítség terén ugyanilyen hasznos volt, így most a választók négyezerrel várják a 2012-es évet, hogy újra megszavazzák azt a pártot, amelyiknek 2008-ban azt üzenték: „Monnyon lee!”. Addig is némi reményt ad a szeptemberi helyhatósági voks.

Hócipő: Főkonzul Úr, Ön szerint ki lenne a leghasznosabb vezető Tajvanon?

VFJ: Szerintem Orbán Viktor, vagy esetleg Schmitt Pál. Ez jót tenne Magyarországnak is! No, zai jian, azaz viszontlátásra!

ÍGY KÉSZÜLNEK TAJVANON AZ ŐSZI HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÁSOKRA:

Csak azt szeretném, hogy mindenki jól éljen.
Ennek megvalósításához kérem mindenki segítségét!
Megfontoltabb / Lágyszívűbb / Teljesebb / Szívhezszólóbb

Egyesítsük erőinket, támogassuk Csan asszonyt,
Kaoshiung érdekében!
Csan Sin Yüt a Városi Tanácsba!

Három „esélytelen jelölt” (balról jobbra):
A választók/polgárok bizalma ad erőt a munkámhoz!
Turizmus és ipar - ez a város sikerének titka!
Munka-múzeumot, nyugdíjas-kártyát,
tetemes összeget utcai biztonsági kamerákra!