Háromkapufás (Spanyolország - Paraguay 1:0)
Farkasházy Benedek
2010. 07. 04.
Az már az első percekben látszott, hogy ez a meccs most más lesz. Paraguay ugyanis látván a spanyolok eddigi meccseit, olyan taktikát választott, amihez bátrabb kézilabdacsapatok is csak a már minden mindegy szakaszban, a legutolsó percekben folyamodnak: egészpályán támadták le Xaviékat. Logikus, ha nincs a spanyoloknál a labda, illetve, ha nem tudnak nyugodtan gurigázni hátul, akkor lehet ellenük keresnivalójuk. Csak éppen ez elég öngyilkos taktika, hiszen nem ártana hozzá úgy 10-15 csere, hogy erővel is bírják. 19-re lapot kértek. Speciel előző nap, a 120. percben a gólvonalon kézzel hárító uruguayi védőnek bejött.Xavit és Iniestát átlagosan hárman fogták, nem is éltek úgy a pályán, ahogy szoktak, csak meddig lehet ezt tüdővel bírni? Végül is teljesen mindegy, hiszen ha nem fogták volna őket ennyire, akkor minden további kérdés eleve csak feltételes lehetett volna. Villa és Torres egy-egy zseniális csele ugyan néha bejött, de rájuk is mindig odaértek hárman, a paraguayi védelem úgy tolódott a pályán, mintha adj király katonát játszottak volna. Csak épp egymás kezét nem fogták.
Túl akartak élni, ami nagyon dicséretes, hiszen az ősember is előbb tanult meg futni az oroszlánok elől, s csak később jött rá, hogyan lehet elejteni és megenni őket, csakhogy ennek a paraguayi csapatnak momentán csak kilencven perce lett volna minderre és nem többszázezer éve.
A spanyoloknak ez csak egy volt a nagyon fontos meccsek sorából, igaz, nem akármilyen, de a „kiscsapat” játékosainak életük lehetősége. És meg is találták volna azt az egy gólocskát, amiben annyira bíztak, ha az amúgy labdához sem érő csatáruk nem is próbált volna meg fejelni. A les viszont les, akkor is, ha egy guatemalai fújja be. Tényleg, tudja valaki mit keresett itt?
Aztán jött a nagy esély, de a paraguayi Cardoso kihagyta a tizenegyest. Talán nem látta előző este a ghánaiakat, mert ő is elfelejtett nekifutni. Egy percre rá Xabi Alonso hiába lőtte be, mert a guatemalai újrarúgatta (megint csak jogosan), és az már kimaradt. A kipattanó labdára rontó spanyol teljesen egyértelmű buktatásáért viszont már nem ítélt harmadszor is büntetőt két percen belül. Pedig arra nincs szabály, hogy valamiféle mennyiségi korlát lenne, vagy azzal meg kellene várni a következő reklámszünetet.
Ember legyen a talpán, aki ennyi összevisszaságtól nem zavarodik meg. Itt pedig kétségtelenül a spanyolok felé billent a mérleg, ők azért valamivel jobban hozzászokhattak a nyomáshoz. Mert a paraguayiak továbbra sem nyomtak, csak várták, hátha akad még lehetőségük - itt már érezhetően megbosszulta magát az első perctől tartó egészpályás letámadás, nagyon fogyott az erő. A spanyolok pedig - akik ezen a meccsen is képesek voltak bármit kihagyni - egy háromkapufás gólt véletlenül belőttek. A paraguayiak ugyan még indítottak néhány rohamot, nagy igyekezetükben szétrúgták Sergio Ramos arcát is, de ahogy Olaszország, úgy ők sem nyerhettek meccset 5 perc alatt.
A spanyolok hatvan éve játszottak elődöntőt utoljára, azóta valahány nagynak kikiáltott csapatuk elvérzett. Csakhogy ez a mostani már áttört egy gátat, hiszen Európa-bajnok lett, történetesen pont azok ellen a németek ellen, akik most az elődöntőben várják őket...
Jut eszembe, Önök szerint hány perc múlva jut eszébe Erwin Koemannak lenyilatkozni, hogy ő tulajdonképpen príma munkát végzett a válogatottnál, mert a legutóbbi kilenc gólunkat két vb-elődöntőstől kaptuk, és az mégis más. De az is lehet, hogy még egy kicsit kivár, hátha döntősökre hivatkozhat majd.