Buta brazilok (Hollandia - Brazília 2:1)
Megyesi Gusztáv
2010. 07. 02.
Brazíliának drukkolni vagy nem drukkolni elvi kérdés, én gyakorlatot csináltam belőle, mert a hollandoknak drukkolok, nagyjából Cruyffék óta, elvi meg gyakorlati alapon is. Bár utóbbi elég nehéz, mert valahogy ugyanolyan kifacsartak a holland játékosok, mint a többi európai, nem a tudásukat hozzák.Nem fogom hát elsiratni Brazíliát, nincs miért. Sőt én braziloknak se nagyon nevezném őket a szó nálunk használatos értelmében, tehát, hogy a brazil, az annyit tesz: jó. A jó pedig, hogy van fifika, szellemesség, tánc, sok rövid és mindig pontos passz, s nemhogy három-, de négy-, sőt ötszögelléses támadások. A góljuk is tipikus holland gól volt: harminc méteres vagy tán hosszabb passz után, be az üres folyosóba.
Nem tudom, hogy a fáradtság tette-e, de magam számára is talány, hogyan láthattam én pár évvel ezelőtt Kakát fejben meg „lábban” is a világ legjobb futballistájának, Robinhót pedig méltó utódjának. Állítom, Robbennek több esze van: ezen a meccsen nem labdával, hanem anélkül csinált bolondot a brazil védőkből, ennyire programszerűen még nem állítottak ki brazil hátvédet ügyes és pimasz ellenfélről. Mondhatnám úgy is, ez a brazil csapat bizony brazilnak eléggé buta.
- Van az úgy, hogy az ember lába erre használható a legjobban.
Mi volt még? Egy szürke, hajtó, de semmi különlegeset nem produkáló, sőt a brazil kitámadás után tökéletes ziccereket elügyetlenkedő holland csapat, amelynek elődei sorra a legszebb focival nem nyertek soha világbajnokságot, s estek ki a legjobb nyolc vagy négy között, olykor-olykor épp a brazilok ellen.
Péntek délután egy másfajta, több meccsen, sőt egyenesen a futballtörténelmen átívelő igazság győzedelmeskedett két hatalmas potyagóllal.