Elnöki hitvallás

Smuzewitz Ilona
2010. 07. 01.
Megválasztotta a parlament a következő köztársasági elnököt. Schmitt Pál többször is ismertette elképzeléseit, ám arról még nincs hír, hajlandó lesz-e éjfélkor újévi köszöntőt mondani, pezsgőspohárral a kezében, maroknyi konfettivel a hajában. Viszont továbbra is közel akar lenni az emberekhez.

Hócipő: Miért zokog, megválasztott elnök úr?

Schmitt Pál: Bármilyen hihetetlen, egy megválasztott elnöknek is lehetnek érzései. Az előbb például egy verseskönyvvel voltam egyedül. És szép magyar nyelven írt verseket olvastam...

Hócipő: Kinek a versét?

Schmitt Pál: Azt most nem tudom, mert elragadtak a szép magyar szavak, amik bele voltak írva azokba a versekbe. és ettől rám törtek az érzések, és könnyezni kezdtem a könyv fölött. A Himnuszt is megkönnyezem. Nem is tudom, mi lenne, ha egyszer a szép magyar versek olvasása közben megszólalna a Himnusz... Összeomolnék valószínűleg. De minderről eszembe jutott, mennyire akarok egy nyelvművelő mozgalmat.

Hócipő: Ezt már többször kifejtette.

Schmitt Pál: De nem győzöm elégszer mondani. Mert annyira akarom. Hogy vigyázzunk erre a szép magyar nyelvre és a szép szavakra. Nehogy eltűnjenek. Nekem a szép magyar szavak fontosak - rólam például leírták, hogy nem jól mondtam egy latin közmondást, de azt nem tudják, hogy az szándékos volt ám!

Hócipő: Ön a magyar mellett további öt nyelven beszél: angolul, spanyolul, németül, franciául és olaszul. Miért tett volna ilyet?

Schmitt Pál: Mert annyira szeretem a szép magyar nyelvet. Hogy nem is akarok igazán jól tudni latinul. Egy köztársasági elnöknek pedig lehetőséget kell adnia az ellenzéknek is, hogy rámutassanak a hibákra. Ezért mondhatok manifesztációt manifesztum helyett. Hogy hitet tegyek a hagyományaink és nemzeti értékeink mellett.

Hócipő: Azt hiszem, egy szavát sem értem.

Schmitt Pál: Nem lehet mindent megérteni. Vannak erős és gyenge elnökök. A mi rendszerünk valahol félúton helyezkedik el, úgy középtájékon. Ami nekem nagyon megfelel, mert én sem szeretem a szélsőségeket, és a színházban is mindig középre kérem a jegyet. Bár elnökként nyilván lesz valami páholy, vagy ilyesmi.

Hócipő: Mit nem mondott még el az elnöki elképzeléseiről?

Schmitt Pál: Én nem gátja, hanem motorja...

Hócipő: Ezt már mondta...

Schmitt Pál: Mert fontos. Én szeretek motorozni, és szívesen bemotorozok a parlamentbe, és megmondom a képviselőknek, hogy siessenek a törvényalkotásokkal, meg az alkotmánnyal.

Hócipő: De nem gondolja, hogy az elnöknek feladata lenne ellenőriznie a törvényalkotás folyamatát?

Schmitt Pál: Nem. Egy pillanatig sem. Nem. Mindenki tegye a dolgát. Ők törvénykezzenek, én meg majd... Egyesítem a nyelvművelő nemzetet.

Hócipő: Nem fél, hogy komolytalannak tartják az elnöki hivatalban?

Schmitt Pál: Én nem. Én a ruszkiktól meg a kommunisták diktatúrájától sem féltem, hanem egy szál párbajtőrrel küzdöttem ellenük. Én nem ismerem a félelmet, mert Orbán elnök úr mondta is, hogy ne féljek. Mások nagyon félnek, de én nem.

Hócipő: Azt hiszem, feladom...

Schmitt Pál: Ne tegye. Hiszen én a maga elnöke is leszek. Mert én az emberek...

Hócipő: ...elnöke akar lenni...

Schmitt Pál: Pontosan! Közelebb akarom vinni az elnököt az emberekhez. Én odalépek az emberekhez. És ha ők hátrálnának, akkor én még közelebb lépek majd. Én annyira közelebb akarok kerülni hozzájuk, hogy elgondolkoztam, mi lenne, ha az elnöki eskütételt is az emberek közül nézném végig.

Hócipő: Hogyan? Ott mégis szerepelnie kell...

Schmitt Pál: Nem tudom, lehet, hogy egy színész is elmondhatná az esküt? Mit gondol, egy közepesen erős elnök kérhet ilyet? Ezt megengedi az Unió?