Már nem görög tovább

Smuzewitz Ilona

2010. 06. 16. · Hócipő 2010/11

Volt néhány nap, amikor a devizahitelesek kicsit idegesen várták, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének betonból öntött alapja végre megszilárduljon. Egészen pontosan ezt a devizahitelesek, meg Kósa és Szijjártó várták nagyon. Mert amíg a Nemzeti Együttműködés Rendszerének alapja szilárd nem lesz, addig bárki lép is rá, ott hagyja lábnyomát. Kósa és Szijjártó nem is a lábnyomukat hagyták a tükörsimára csiszolt, ugyanakkor kissé lejtő felületen, hanem térdig süllyedtek bele.

Gondolnánk mi.

Mert az is elképzelhető, hogy semmi ilyesmi nem történt. És csupán rosszindulatú ármány az egész. Kósa elment ugyan a konferenciára, de egyáltalán nem azért, hogy csődről beszéljen, hanem mert azt hallotta, hogy finom lesz a szendvics. És két harapás között azt mondta, hogy a kommunisták idején bezzeg a szendvicsfelhozatal és a büférendszer kész csőd volt. Szijjártó szerint pedig nem túlzás azt állítani, hogy a polgári kormány idején javult a büfék felhozatalának színvonala, azaz Kósa egyáltalán nem tévedett.

Vagy lehet, hogy Kósa mégis emlegette Görögországot, de talán csak annyit mondott, hogy régen milyen jó volt ott nyaralni. De a Tisza-tó még annál is sokkal jobb.

Vagy lehet, hogy emlegette Görögországot is, meg a csődöt is, de nem úgy gondolta. Hanem máshogy.

Nem a Wall Streetnek címezte szavait, hanem a forradalmi lázban égő dolgozók, valamint kis és közepes vállalkozók hadának.

Mégis mekkora felfordulás lett belőle. Ilyen a globalizáció, meg a pillangóhatás. Az Amazonas esőerdejétől távol egy polgármester szólásra nyitja ajkait, annyit suttog csak, hogy görögtűz, és tíz perc múlva beomlik a helyi valuta és a tőzsde, kicsivel később pedig a nyugati és keleti indexek is hanyatt dőlnek.

És ha ez nem lenne elég, a nyugati imperialista sajtó megírja, hogy ez bizony kontárok műve. És a keleti imperialista sajtó is ugyanezt írja.

Mindenféle újságokba kiszerkesztik a magyar embereket. Akik történetesen csak elmondták, hogy mennyire nehéz a helyzet. És azt is mondták, hogy a kormány célja a csőd elkerülése.

Nem azt mondták, hogy a kormány csődbe akarja vinni az országot. Nem azt mondták, hogy nincs esély elkerülni a csődhelyzetet. Azt mondták, hogy szűk az esély. Amiből minden jóindulatú ember arra következtetett: azon dolgoznak, hogy a csődöt elkerüljék.

Bezzeg a nyugati és keleti imperialistáknak csak az maradt meg az egészből, hogy csőd. Meg Görögország. És reflexből fejre állították Magyarországot.

Mondd meg az igazat, leértékelik a valutádat.

És még a hiánycélodat sem engedik módosítani.

Gondolták volna, hogy Kósa szavaira felfigyelnek? Úgy értem, ki gondolná, hogy külföldön egyáltalán tudják, kicsoda Kósa? És hogy szavainak bármilyen jelentőséget kellene tulajdonítani?

Mindez nyilvánvalóan igazságtalan. A müncheni polgármestertől vajon miért nem féltik a tőzsdét? Vajon Szaloniki polgármesterének szavait is ennyire figyelik? Pedig ő még ráadásul görög is.

Miközben az egész pánikot nem is Kósa idézte elő, hanem a spekulánsok. Ezért is lesz jó véget vetni a spekulatív kapitalizmus korának. A tájékozottabbak - vagy a hiszékenyebbek, nézőpont kérdése - egyenesen tudni vélik, hogy az akciót valójában megkomponálták: Kósa feladata az volt, hogy felkészítse a hazai közvéleményt a gazdaság valós (értsd: szörnyű) állapotáról szóló jelentésre és a kormány pontokba szedett programjára (aminek üzenete nem túl bonyolult: jobb lesz, de előtte szívtok). Csak egy kicsit túlmozgásos volt a színpadi jelenléte. Meg nem számított az imperialista sajtó áskálódására.

Kormányzati körökben azt is megpróbálták elmagyarázni, hogy természetesen erről is a komcsik tehetnek. Valóban nehéz lenne úgy tenni, mintha a gazdaság állapotához nem lenne közük a szocialistáknak. De azt sem kell elfelejteni, mennyire szánalmasak voltak a szocialisták, amikor a kormányzás hatodik évében is még csak azt ismételgették, hogy az ellenzék magatartása miatt nem tudnak jobban kormányozni.

Jellemző, hogy már több mint egy hete másról sem hallani, hogy Kósa meg Szijjártó milyen károkat okozott. Holott lehet, hogy egészen másról van szó. Kósa és Szijjártó valójában segített. A magyar embereken. Azokon a magyar embereken, akik alacsonyabb árfolyamon vettek tíz vagy húszmillió eurót. És aztán drágán eladták. Ők biztos, hogy örültek az árfolyam ingadozásának.

Ezt egyébként bármelyik magyar ember és Hócipő előfizető is megtehette. Remélem, sokan meg is tették. Mert akkor a nyereségből futja majd egy éves előfizetésre is akár.

Egyébként a Hócipő olvasói szerintem jól tőzsdézhetnek. Én legalábbis még egyet sem hallottam panaszkodni, hogy bukott volna valamilyen shortoláson.

Kívánok tehát még sok Kósanyilatkozat alapján realizált mesés profitot.

Orbán huszonkilenc pontos akciótervvel fut neki a gazdaság rendbetételének, avval az ígérettel, hogy ez egyszer majd jó lesz, de előbb fizessenek a bankok, meg keressen kevesebbet a Nemzeti Bank elnöke. Szabad lenne a pálinkafőzés is, aminek fogadtatásáról Orbán azt mondta, hogy lehet ezen élcelődni, de ez a szabadság kérdése. Engem viszont nem az aggaszt, hogy ezen élcelődtek sokan. Orbán helyében az jobban aggasztana, hogy a Parlamentben ezt a bejelentést fogadta a legnagyobb ováció. Vagy azért, mert a képviselők többségének gyümölcsöse van. Vagy pedig azért, mert az egész kormányfői expozéból ennyit voltak képesek megérteni.

Bármi legyen is az oka, talán nem ártana rendszeresen szondáztatni a képviselőket.