Indai emberünk

Megyesi Gusztáv

2010. 06. 02. · Hócipő 2010/11

Kerek egy hónapja jelentette a távirati iroda, hogy bevittek egy 83 éves jógit az egyik nyugat-indiai kórházba, mert azt állítja magáról, hogy hetvenöt éve nem vett magához se ételt, se italt, az összes energiáját, ami életben tartja, a meditációból nyeri.

Jó, hallottunk már ilyen hírt, nem is egyet, különösképpen uborkaszezonban. Mikor az MTI-nél dolgoztam, magam is gyártottam ilyet, és akkor mindenki nevetett; semmit se tudtunk a világról, jógikról, meditációról, titkos energiaforrásokról, elképzelhetetlen volt, hogy valaki étel-ital nélkül kibírja; ezek már a kádári úgynevezett konszolidációnak az évei voltak, szigorúan materialista alapon.

Hanem ez a jógi katonai kórházba került, ahol komoly és szakavatott orvosok vizsgálják őt a nap minden percében, egyetlen pillanatra sem hagyják magára, üvegfalú teremben fekszik és üvegfalú a vécéje is, hogy ha ki kell mennie, akkor is ellenőrzés alatt legyen, ám erre még nem került sor. A jóginak ugyanis semmiféle anyagcseréje nincsen. Egészen pontosan április 22-e óta, tehát hatodik hete van bent a jógi a kórházban, s az orvosok és a katonák határozott állítása szerint ezalatt egy csepp vizet és egy szem rizst se vett magához, egyszer se kellett kimennie, a jógi anyagcseréje abszolút zéró.

Azt mondja, hogy nyolc éves korában egy istenség megáldotta őt, s azóta semmilyen étel- és italmenüre nincsen szüksége; van valami dudorféle vagy inkább lyuk a szájpadlásán, s azon vízcseppek képződnek, neki ez bőven elég.

Az olvasó ennél a pontnál nyilván sejti már, hogy most néhány szarkasztikus megjegyzés kíséretében annak taglalása kezdődik, hogy ez a jógi tulajdonképpen a mi emberünk: ilyen nyugdíjasokra volna szüksége a hazának, csupa fogyasztás nélküli jógira, legfeljebb annyit kérnénk az épp felénk járó istenségtől, hogy ha lehet, ne nyolcévesen, hanem még a szoptatás alatt áldja meg a delikvenst, mert a mai gyermekek már nyolcéves korukig is eléggé ki tudják enni a családjukat a vagyonból.

De nem ez következik, ezen ugyanis már rég túl vagyunk. Rendszeres újságolvasók egyre gyakrabban találkoznak olyan hírrel, hogy embertársunk egyénileg vagy csoportosan fényevéssel tartja fenn magát, és nem is érzi magát rosszul, legfeljebb néha belehal. Előbb-utóbb ki fog ennek alakulni a kultúrája, az új utak sajnos áldozatokat is követelnek, ám ez az élet rendje. Magam is hallottam olyan fiatalemberről, aki rendszeresen jár fel a Széchenyi-hegyi adótoronyhoz, és ott saját bevallása szerint az elektromos (vagy mágneses?) mezőből „harapdál”, legalábbis amikor aztán hazatér a hegyről, hosszú ideig nem éhes; ami kifejezetten forradalmi újítás a hétköznapi kultúránkban, ha már amúgy is forradalom van körülöttünk.

Hanem, hogy a jógi itthon nem érdekel senkit. Indiában nem véletlenül katonai kórházban vizsgálják: „Katonáink ugyan nem fognak tudni meditálni, mégis szeretnénk minél többet megtudni erről az emberről és a testéről” - mondta az indiai nemzetvédelmi kutatóintézet igazgatója, nekünk pedig már nemzetvédelmi hivatalunk sincs, szó szerint ávéhát csináltak belőle, s Pintér Sándor alá helyezték, aki viszont nem kíván megismerni senkit és semmit, mert már par excellence mindent tud. Tán nem véletlen, hogy hol tart India minden vonalon, és hol tartunk mi. Meg még majd hol fogunk. A jógit vizsgáló kutatók reményei szerint a vizsgálatok eredményei segítséget nyújtanak abban, hogy túlélési stratégiákat dolgozzanak ki katasztrófák és stresszhelyzetek esetére, valamint űrkutatási célokra, például hold- és marsbéli expedíciók számára - jegyzi meg az MTI, márpedig ha valamire szüksége van ennek az országnak, az épp a túlélési stratégia.

Pláne, hogy amíg India a Holdra meg a Marsra küldene expedíciót, nekünk a dolgok jelenlegi állása szerint legfeljebb szlovákiai bevonulás jut, vagy inkább több évre szóló beásás az északi országhatáron, ami mindenképpen stresszes helyzet. Ami viszont a civil világunkat illeti, jógi szempontból kifejezetten érdekesen alakulnak a dolgok.

Ha valaki figyelemmel kísérte az új forradalmi munkás-paraszt kormány eddigi intézkedéseit és törvénytervezeteit, melyek szerint az új kabinet például bármikor privatizálhat pályáztatás nélkül állami cégeket, új közigazgatási államtitkáraira és helyetteseire nem vonatkozik az összeférhetetlenség és a vagyonbevallási kötelezettség, az állami óriáscégek vezetőinél megszűnik a felső fizetési plafon, a köztisztviselőket pedig kormánytisztviselőkké kinevezve, ezután indokolás nélkül bármikor ki lehet rúgni, akkor rájön, hogy aggódni itt nem a jógi által képviselt társadalmi rétegekért kell, hanem az új kormány csókosaiért, új gazdagjaiért, a mi újdonsült milliárdosainkat ugyanis legalább annyian rühellik az országban, mint a nincsteleneket, és ez nagyon tud fájni.

Ezért vesszük örömmel azt a szintén MTI-hírt, miszerint amerikai tudósok a minnesotai egyetemen megállapították, hogy a kezünkben lévő pénz számlálása csökkenti a fájdalomérzetet. A kísérleti alanyokkal 80 darab százdollárost számoltattak le, akik aztán sokkal tovább tudták, például, forró vízben tartani a kezüket, mint azok, akik csak üres papírlapokat pörgettek az ujjuk között, azaz „a pénzszámlálásnak fájdalomcsillapító hatása van”. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a tudósok szerint azok, akik ezenfelül még többre is értékelik magukat a többieknél, jobban is alszanak, és kiegyensúlyozottabbak, akkor Magyarországra nemcsak az alsó társadalmi régiókban, de a legfelsőben is soha nem látott boldogság vár.