Tengerimalactor

Litkai Gergely
2005. 12. 21. · Hócipő 2005/26

Egyre gyakoribbak a lakótelepi lakásokban tartott tengerimalactorok, közölte lapunkkal az MTA Néprajztudományi Intézetének munkatársa. A visszavágyódás a falusi életmódhoz indíthatta el azt a szokást, amelyet a kutatók csak Barbie disznótorként aposztrofálnak.

A koreográfia a normál disznóölés forgatókönyvét követi. Vágás előtti hajnal megérkezik a kisállatböllér, szerszámával, a nagyon éles borotvapengével. Ezután a társaság röviditalokat fogyaszt a loggián vagy a lépcsőházban, majd kiemelik az állatot a terráriumból.

Miután a "Barbie hentes" végzett a házi kedvenccel, a terráriumban maradt faforgácson megperzselik, majd hozzálátnak a tetem feldolgozásához. A tengerimalac sonkát és a kolbászt általában 4-5 Marlboro Lights-on megfüstölik, majd elkészül a tepertő és a véres hurka. A tengerimalac véréhez általában nyolc darabba vágott rizst adnak, majd ezt 12 mm vastag tengerimalac műbélbe töltik.

A többi részt feldolgozzák, majd megcímkézik és lefagyasztják, mivel szabad szemmel nehezen megállapítható, hogy melyik rész, melyik. A nap végén (és folyamán) a torozók ismét szeszes italt fogyasztanak, majd torral ünneplik a sikeres disznóvágást, amihez futárral hozatnak magyaros pizzát.