Nőknek kitalált meccs (Szerbia - Ghána 0:1)
Nékám Petra
2010. 06. 13.
Eh, mit akarhat egy nő a focitól? Érteni biztos nem értek hozzá, de festeni sem tudok, mégis szeretek gyönyörködni a Botticelli képekben, ahogy fess focistákban is szeretek gyönyörködni. De amúgy szeretem a focit, még mindig jobb, mintha egy hónapon keresztül mondjuk foci helyett a világ szappanoperái mérkőznének meg a tévében (bár kétségtelenül abban is erősek lennének a dél-amerikai csapatok és a magyar be sem jutna) és sör helyett Bailey's lenne a hűtőben (Aminek már a neve is elrettent. Bél íz. Fúj.) és szotyi helyett sem kell szerencsére egy doboz konyakos meggyet feldobálni valahányszor elcsattan mondjuk egy csók.A meccs mindenesetre izgalmasan kezdődik, mert állítólag az egész kerületben elment az egyik kábelszolgáltató adása - gondolom sok, kedves telefont kaptak az elmúlt negyedórában, na de az internet egyelőre orvosolja a problémát, bár egy Eee PC-n nézni a meccset kicsit olyan, mintha Commodore 64-en játszanék Football Managert.
Szóval, a szerb-ghánai meccset tulajdonképpen a nőknek találták ki, mert nem kell arra koncentráljanak, hogy ki, milyen mezben játszik és ha leszámítjuk azt, hogy a háttérben a „vuvuszar” úgy zúg folyamatosan, mintha a Rajzás elevenedne meg a focipályán. Néhány netes kommentelőnek például hiányozna, ha betiltanák, sőt, számos ötletet sorolnak fel, amit inkább be kéne tiltani (Kiszel Tünde szemöldöke csak alig 2-3 alkalommal merül fel).
A meccs elején kiderül, hogy a ghánai csapat edzője szerb, úgyhogy kicsit olyan érzése lehet, mintha egy szépségversenyen Debreceni Zita anyjának kéne megcsinálnia Bódi Sylvi frizuráját.
Mindenesetre ez a meccs izgalmasan indul, mert a 8. másodpercben rögtön rálőnek a szerbek a kapura (persze eredménytelenül) és hamarosan meg is jegyzik a fórumokon, hogy ez legalább nem olyan híg fos, mint az előző, Algéria-Szlovénia meccs - és tényleg. Sokat rohangásznak, a kommentátor biliárdokat és dákókat emleget, én megmaradtam volna inkább valami flipperes hasonlatnál, de pörög a labda, nagyjából egyformán jól játszik a két csapat, úgyhogy tényleg érdekes - annak ellenére, hogy emlékezetesebb esemény nem történik.
A második félidőre szerencsére megjavítják a kábelt, így nagyképernyőn élvezhetjük tovább a meccset és bizony úgy tűnik, hogy a ghánaiak egyre jobban játsszanak, a szerbek sem akarják hagyni magukat. Utóbbiak - miután hamarosan már csak tízen lökdösik a labdát, mert Lukovics piros lapot kap - felpörgetik a játékot. Náluk ez így megy, minél nehezebb helyzetben vannak, annál jobban felszívják magukat. Helyzet helyzetet követ, az már azonban nekik is sok, amikor a Kuzmanovics kezezése után kapott 11-est gólra váltja Asamoah Gyan.
- Na ne már... ezek is otthon játszanak?
- Én bizisten nem akartam kezezni. Csak úgy ott volt.
Kinőtt a karomból ez az izé és lifegett.
- Add ide a didit, a didit add ide!
A ghánai szurkolók örömtáncot lejtenek a lelátón és én is örülök a fekete csillagok sikerének, csak ennyi nem biztos, hogy a következő meccseiken elég lesz, mert az mégse jó taktika, hogy kimegyünk, aztán az ellenfél majd jól megveri magát.