A Moszkva

Hócipő szerkesztőség
2010. 05. 05. · Hócipő 2010/09
Voltak szétvert felkelői, gyülekező kirándulói, akik bricseszben és térdharisnyában várták a Zugliget és a Hűvösvölgy felé induló villamosokat, az egyiket 56-osnak hívták, ami akkoriban ritka kuriózum volt, no meg itt volt a Kalef, az egyik legpatinásabb galericenter. A gengszterváltás után rabszolgapiaccá vált, ahol bármikor lehetett románt venni egy napra vagy örökre. Harminc éve tervezik az átalakítását, erről költője, Para-Kovács tudna bővebben siránkozni, s volt egy egész jó magyar film színhelye is. Ma már inkább neves kéregetők lakják, bódésorát viszont nem ártana még időben a világörökség részévé tenni, mielőtt lefoglalja a Köjál és az ÁNTSZ. Mellette békés szimbiózisban vegetál a Széna, amely fölé már két Mammut magasodik, még mindig jobb, mint a Margit körúti fegyház.


Meg is látja magát benne...


Az ember csak úgy leugrik egy pizzáért.


Egészségügyi center, utolsó kenettel.


Hegyimetróhoz alpesi tető dukál.


BKV-szekrény tetejéről könnyebben készül freskó.


- Halló, Belváros?


Meleg rozsdabarnáit Vasarely is megirigyelhetné.


Valljuk be, innen a legszebb!


A Postapalot egykori tervezője mi mást álmodhatott volna elé.


Nem éppen Palladio Lodzsái jutnak eszünkbe.


Legalább nem derül ki, hogy magyar.


Renoválni? Itt?


Gyros-sziget Hitchcock galambjaival.


Ha leveszed a gösserezőt, ez végre stimmel.


A high society már tiszta London.


Kiszáradt az élet vize.

Fotó: Farkasházy Attlia