A Moszkva
Hócipő szerkesztőség
2010. 05. 05. · Hócipő 2010/09
Voltak szétvert felkelői, gyülekező kirándulói, akik bricseszben és térdharisnyában várták a Zugliget és a Hűvösvölgy felé induló villamosokat, az egyiket 56-osnak hívták, ami akkoriban ritka kuriózum volt, no meg itt volt a Kalef, az egyik legpatinásabb galericenter. A gengszterváltás után rabszolgapiaccá vált, ahol bármikor lehetett románt venni egy napra vagy örökre. Harminc éve tervezik az átalakítását, erről költője, Para-Kovács tudna bővebben siránkozni, s volt egy egész jó magyar film színhelye is. Ma már inkább neves kéregetők lakják, bódésorát viszont nem ártana még időben a világörökség részévé tenni, mielőtt lefoglalja a Köjál és az ÁNTSZ. Mellette békés szimbiózisban vegetál a Széna, amely fölé már két Mammut magasodik, még mindig jobb, mint a Margit körúti fegyház.
Meg is látja magát benne...
Az ember csak úgy leugrik egy pizzáért.
Egészségügyi center, utolsó kenettel.
Hegyimetróhoz alpesi tető dukál.
BKV-szekrény tetejéről könnyebben készül freskó.
- Halló, Belváros?
Meleg rozsdabarnáit Vasarely is megirigyelhetné.
Valljuk be, innen a legszebb!
A Postapalot egykori tervezője mi mást álmodhatott volna elé.
Nem éppen Palladio Lodzsái jutnak eszünkbe.
Legalább nem derül ki, hogy magyar.
Renoválni? Itt?
Gyros-sziget Hitchcock galambjaival.
Ha leveszed a gösserezőt, ez végre stimmel.
A high society már tiszta London.
Kiszáradt az élet vize.
Fotó: Farkasházy Attlia