Árulkodások kora
Andrassew Iván
2005. 12. 21. · Hócipő 2005/26
Van itt nekünk egy különös emberünk, akit Járai
Zsigmondnak hívnak. A Nemzeti Bank elnökként az lenne a dolga, hogy
szigorúan őrizze a forintot, és időnként - lehetőleg diszkréten -
figyelmeztesse a kormányt, ha van mire.Ehelyett a folyamatosan kíniszapba süppedő költségvetésű országra, ha csak teheti, még rádob egy lapáttal. Amiket mond, azoktól egy normális világ épeszű befektetői Magyarország közelébe se jönnek. Különös hatása van Járainak: annyira sikerült lejáratni magát ezzel a "minél rosszabb, annál jobb" típusú, évek óta folyó magyaralázó fidesz-propagandával, hogy a befektetők bizalma azonnal növekszik, ha valami rosszat mond a hazájáról. Már arra is elkezdtem gyanakodni, hogy netán Gyurcsány titkos embere. Októberben volt egy visszafogott napja, amikor már nem merte személyesen följelenteni a kormányt: egy alvezérét, bizonyos Szapáry nevűt küldte, hogy beköpje az EU-nál, mert az manipulál az autópálya-építés elszámolásával. Az EU tudta. Azon mesterkedett, hogyan ne kelljen észrevenni a dolgot. A beköpés után kénytelen volt fejet csóválni.
Eddig kevéssé jellemző, és igen méltatlan módon, a baloldal képviseletében maga a miniszterelnök is rákapott a beköpősdire. Emlékeztette Bush elnököt, hogy Orbán nem határolódott el annak idején eléggé Csurka vérbaromságaitól szeptember 11. után. Hogy erre mi szükség volt, azt nem tudom, hiszen az amerikaiak eddig is utálták Orbánt, és nyilván legfőképpen azért, mert svéd vadászgépeket mert rendelni, amerikaiak helyett. (Nagyon szeretném, ha egyszer kiderülne, miért gurult be az amerikaiakra. Például az ENSZ-székházi pofátlan lehallgatások után van mire gyanakodni.)
Orbán sem tétlenkedett: megmondta Barrosónak, hogy azért, mert a kormány hazudik, és csal a költségvetéssel, ne büntessék a magyar népet. Derék. Jogos. Hazafias, sőt népfias, trükkös árulkodás.
Volt a nagyanyámnak egy pedagógiai trükkje. Ha valaki árulkodott, mert, mondjuk, a kertben az illendőnél jobban rugdaltuk egymás fejét, soha nem vizsgálta, hogy kinek van igaza, hanem mindenki ugyanazt a büntetést kapta: a három testvéremmel a szoba négy sarkába térdepeltünk egy órácskát. A vérző fejű is. Megalázó volt. Később, amikor már fölnőttként kérdőre vontuk, azt mondta, hogy egyrészt úgyse deríthette volna ki, mi az igazság, másrészt jót tett nekünk egy kis pihenés. Járait, Szapáryt, Gyurcsányt és Orbánt a nagyanyámra bíznám. Nyilvánosan térdepelnének. Hogy szégyelljék magukat, és pihenjenek egy kicsit az önfeledt kampánylás közben.