Utánunk a vízözön
Farkasházy Tivadar
2010. 05. 19.
Vasárnap annyi csapadék esett az országra, mint máskor egy hónapban. Hétfőn aztán még egyszer annyi. Kabhegyen a szélrekord is megdőlt. Májusi eső aranyat ér, tartja a mondás, de ez valahogy most senkinek sem jutott az eszébe. A patakok kezdték a kiöntést, de hamarosan követik a folyók, hiszen hazánk lényegében a Kárpát-medence vízgyűjtő területe, s a kettős állampolgárság mielőbbi megadásával se valószínű, hogy meg tudjuk változtatni a folyók irányát, az erdélyi fakivágások pedig semmi jóval nem kecsegtetnek. Munkatársunk egy Sztregova utcai bejelentésnek járt utána, a telefonálót egy kidőlő fa miatt azzal utasította el a tűzoltóság, hogy csak akkor tartozik hozzájuk, ha teljesen kidőlt. Beszélgetését telefonon rögzítette, mi megszereztük következő beszélgetését is.- Halló, kertészet?
- Nyomja meg az egyes gombot, ha hibabejelentés, kettes, ha nem, hármas, ha négyes, várja meg a kezelőt, ha senkivel sem akar beszélgetni, akkor ötös gomb.
- Halló, már az összes gombot megnyomtam.
- Mit óhajt?
- A Sztregova utcából beszélek, egy fa ügyében.
- Rokona, ismerőse?
- Nem.
- Most akarja meglocsolni?
- Nem az a probléma, már félig rádőlt a járdára, de a tűzoltók így csak péntekre tudták előjegyezni.
- Ez a kertészet.
- Várjon, elmondom. Szóval ezt kérdezte tőlem egy tűzoltó: Áll még a fa? Hívjon vissza, ha kidőlt!
- Hát akkor hívja majd vissza, ha kidőlt.
- Csakhogy alatta van egy autó, s mindjárt rádől.
- Nézze, az élet sok mindent megold. A kátyús kollégákhoz már telefonáltak azzal, hogy egy hatalmas lyuk van arra a flaszteron, aztán pár perc múlva értesítették őket, hogy ne jöjjenek, mert a lyukat már feltöltötték egy autóval. De miért nekem meséli el a fáját?
- Azért, mert a tűzoltóság magukhoz irányított, hogy a félig kidőlt fák az önkormányzati kertészetekhez tartoznak.
- Ez így van. Mit óhajt?
- Vágják ki, vagy ültessék vissza, a gyökere már teljesen kilóg.
- Csúnya?
- Hát egy gyökér sosem szép.
- Hány évesnek tűnik?
- Ötven és száz között.
- Akkor kapcsoljam a facsemete osztályt?
- Ne kapcsolja, mindjárt rádől a Józsi autójára.
- Vezetékneve?
- Az enyém?
- A Józsié.
- Nem tudom.
- Akkor mit telefonálgat.
- Hogy intézkedjenek.
- Sajnos nem tudunk.
- Miért nem?
- Mert kertészeink az automata locsolórendszert javítják.
- Ekkora esőben?
- Miért, nem látott még köztisztaságiakat viharban locsolni? Ilyenkor jön fel a kosz a legjobban.
- Már láttam, de nem bírom a Józsi jajveszékelését hallgatni.
- Miért nem áll odébb?
- Már nem tud. Rádőlt az autóra!
- S hova kéne menni?
- A Sztregova utcába.
- Tudom, ott született Madách Imre, azelőtt magyar tanár voltam, csak átképeztek telefonközpontossá.
- Jöjjenek már!
- Nem tudunk, amint végzünk, megyünk az összes minisztériumhoz kideríteni, hogy elsejétől melyikük alá fogunk tartozni.
- Nem az önkormányzat kertészetével beszélek?
- De igen. Csakhogy azt hallottuk, hogy az önkormányzatok is megszűnnek.
- Hát akkor mi lesz?
- Nemzeti Együttműködés.
- Azért mondjon valami bíztatót.
- Mondottam ember, küzdj, és bízva bízzál!