Vándorcirkuszok: A hoki amerikában
Bartus László
2010. 04. 21. · Hócipő 2010/08
Aki egy kicsit is ért a jégkoronghoz, nem szurkolhat másnak, mint a New York Rangersnek. Ez a világ legjobb csapata. Ez még akkor is igaz, ha négy év után először elesett most Philadelphiában a rájátszástól, és már biztosan nem nyeri meg a Stanley Kupát. New Yorkban a Rangersre esküszik az is, aki nem tud korcsolyázni, a korongot még a tévéközvetítés alatt sem látja, nemhogy öt emelet magasságból. Hogy mást ne mondjunk, itt játszott a jéghoki Peléje, Wayne Gretzky is. A csapat a Madison Square Gardenben játszik, ahol John Lennon énekelt, Muhammad Ali bokszolt, itt dobott egy meccsen 55 pontot Michael Jordan 1995. március 28-án, a hokicsapat pedig ezzel egy színvonal. A Rangersnek szurkolni azt jelenti, hogy élni, levegőt venni, kiválasztottnak lenni, valami olyan titkot ismerni, amely más halandók elől rejtve van. A Rangers szurkolója nem lesz, az születik.
Amikor a vendéget átverik a palánkon (Aaron, Rangers).
Képzeljünk el egy olyan csapatot, amely a világ legnagyobb és leghíresebb arénájában játszik, és bérletet sem könnyű szerezni a meccseire. A jegyek tíz emelet magasságban is 20 ezer forintba kerülnek, és nem lehet kapni. A Rangers meccsei előtt a jegyüzérek elárasztják a Madison Square Garden környékét. Tőlük lehet olcsóbban is jegyet szerezni, csak azzal nem lehet a meccsre bejutni. A közönséghez hozzá kell adni New York összes sörözőjét, ahol nagy képernyőkön három sportágat lehet folyamatosan nézni: amerikai focit, a Yankees baseballmeccsét és a Rangerst. A New York-i pubok esetében ne az izsáki borozóra tessék gondolni a Nefelejcs utcában, ahova fejjel lehet beesni egy deci kannásborra. Itt jól öltözött urak és hölgyek vedelnek (különösen a hölgyek) megkapó természetességgel olyan sörözőkben, amelyek otthon a legjobbaknak számítanak. Ilyenből van legalább ezer csak Manhattanben. Sört a hokimeccs alatt a Madison Square Gardenben is árulnak, de egy ember csak két korsó sört kaphat, utána már nem szolgálják ki. A feleséget kell kiküldeni, asszonyt ezért is érdemes meccsre vinni Amerikában.
Na, ekkora a Stanley Kupa!
Ha van jegyünk, és követjük a kékmezes Rangers-szurkolókat, akkor hamar egy pesterzsébeti ifjú hölggyel találjuk szemben magunkat, ugyanis a Rangers-szurkolók kedvenc sörözőjében (a 8. Avenue-n, a 30. és a 31. utca között) egy Miklós Adrienn nevű vagány magyar csaj a bártender. A meccs előtt beözönlik a tömeg, aztán egy szempillantás alatt kiürül a hely, majd a meccs végén megint megtelik. A pub főnöke mindent tud a sportról, mindent megnéz és elolvas. Az európai foci a kisujjában van, az Aranycsapat felállítását kívülről fújja, akcentus nélkül (!), legutóbb azzal fogadott, hogy Zoltan Gera szép gólt lőtt. A magyarokat nagy becsben tartja, mert a politikáról és a szegény magyar népről semmit nem tud, csak a sportról, és mindenkivel kész összeveszni azon, hogy Puskás nagyobb játékos volt, mint Pelé. Ezt onnan veszi, hogy futballiskolába járt, ahol videósorozattal tanították, a videót pedig a Real Madrid készítette, méghozzá Puskással. Olyan felvételeket látott Puskásról, amilyeneket magyarok soha. Magyar a Rangersben is van. Talán még ő maga is kanadainak hiszi magát, mert Vancouverben született, de úgy hívják, hogy Aaron Voros. Vörös Áron. Nagy szerencséje, hogy nem Budapesten született, akkor most játszhatna a magyar bajnokságban. A jégkorong nemcsak sportesemény Amerikában, hanem showműsor is, mint minden más. Az amerikai hokimeccseket meg is szakítják a tévés reklámok idejére a 6., a 10. és a 14. percben. A pénz legalább olyan fontos, mint egy gól. A reklámbevételekre szükség van egy olyan sportágban, ahol egy játékosnak évi 900 ezer dolláros fizetése van, vagyis 75 ezer dollárt (15 millió forintot) keres egy hónapban, amit az NHL szabályoz és kötelezően előír. Senki nem tiltakozik, amikor a reklámok miatt meg kell állni, ilyenkor csörög a kassza. Ennyi pénzért már lehet venni jó orosz és szlovák hokist is. Amúgy mintha a meccs is csak egy show lenne.
Gretzky ma már más ütőt fog a kezében.
A közönség alig várja, hogy legyen valami tömegjelenet, verekedés a pályán, ami az esetek többségében csak kamu, nem komoly. Nagyjából lehet is tudni, mikor kell jönnie egy bunyónak, és jön is, mert a játékosok is tudják, hogy a nézők nemcsak a gólokért járnak a meccsre. Amerikában a bírók nem is avatkoznak közbe, amikor két játékos beáll, és ököllel püfölni kezdi egymást. Ők is ebből élnek. Aztán minden mérkőzésen bevonulnak a csapat egykori sztárjai közül néhányan, akiket hatalmas ovációval és szeretettel fogad a tömeg. Még soha nem hangzott el, hogy „mit keres itt ez a f…sz”. Egyszer magyar barátokkal eljátszottuk, mi lenne Budapesten, ha ezt ott megcsinálnák bármilyen sportágban. Inkább nem írom le a szövegeket, úgyis tudja mindenki.
A hoki múltja
A jégkorong csak magyar elnevezés, a sportág igazi neve hoki (hockey). Hogy honnan kapta a nevét, azt nem lehet pontosan tudni, csak azt, hogy a zsebhoki a hokiról. A hokit először szárazföldön játszották, és gyeplabda volt a neve. Ezt már a rómaiak is művelték. Hogy ebből jéghoki legyen, először korcsolyázni kellett megtanulni. Ez úgy történt, hogy amikor befagyott a jég, a katonák csontokat erősítettek a bakancsukra, hogy könnyebben közlekedjenek, és ne taknyoljanak akkorákat, mint én szoktam minden télen. A XII. században erről már írásos feljegyzések is voltak. Aztán felhúztak egy Rangers feliratú pólót magukra, és elkezdtek korcsolyával gyeplabdázni. Először egyenes botokkal ütögették a korong elődjét, de rájöttek, mint az ősember a párzásra, hogy görbe bottal jobban lehet ütni. Ezért egyesek az angol hooked (görbített, hajlított) szóból származtatják, mások szerint a francia hocquet (pásztorbot) elnevezésből ered, mert a görbe pásztorbot volt a hokiütő elődje. Szerintünk csak egyszerűen szóltak egymásnak, amikor elég vastag volt a jég, hogy menjünk ki hokizni.
- Nyugi, Obama már téged is bebiztosított!
A hokit ketten is feltalálták, az angolok és a kanadaiak: az angolok a foci szabályait alkalmazták a jégre, ezért ezt ugyanúgy tizenegyen játszották, de végül nem ebből lett a hoki. Ezt bandy-nak hívják, és ma is űzik elmaradott országokban, mint Finnország, Svédország és Dánia, ahol még nem hallottak a Rangersről. A bandy rendkívül durva sport, három óráig tart hivatalosan, de általában előbb véget ér, mert nem marad játékos, akinek nem tört el semmije. A hockey igazi őshazája Kanada. Katonáktól ered ez is. A leírások szerint száz éve Quebecben egy erőd parancsnoka azzal csicskáztatta az unatkozó katonákat, hogy seprűkkel tisztítsák meg az udvaron a befagyott lefolyókat. Ezzel tudtán kívül egy új sportág alapjait rakta le, ugyanis az egyik kopasz katona kergetni kezdett a jégen egy kis fadarabot a seprűjével. Ebbe a többiek is beszálltak, aztán két csapatot alakítottak, és elkezdtek hokizni. A játék kitört az erőd falai közül, és rájöttek arra, hogy korcsolyával gyorsabban üldözhetik a fadarabot. Később a fa lapos, tömör gumikoronggá változott, okos emberek belepumpáltak egy kis pénzt, és innen már csak egy ugrás a Madison Square Garden. A győri határőr laktanyában mi is közel álltunk ahhoz, hogy feltaláljunk valami új sportágat, de a folyosón végigöntött több vödör víz soha nem fagyott be, vélhetően a kiszórt két csomag ultrának köszönhetően. Emiatt lett a hoki őshazája Kanada, és nem Magyarország. Ez lehet az oka annak is, hogy amerikai hokimeccs előtt nem isszák a bikák frissen csapolt vérét, hogy vadabbak legyenek. Egy volt fradista hokis mesélte egyszer, hogy ők a vágóhídra mentek minden meccs előtt.
- Ezt tenni itt egy orosszal! (Ovecskin)
A hoki fejlődése
Ha valaki megnézi a hokisok ruházatát, azonnal észre kell vennie, hogy azok katonanadrágra hasonlítanak, ha nem is a 64 M mintájú zsávolyra, amiben mi mostuk a Varsói Szerződés folyosóit. Egy ideig még a korong is préselt gumilabda volt, a meccseket kaszárnyákban, tavak jegén játszották, általában ott, ahol víz és jég van. Minél több lett a néző és a játékos, annál inkább kínált üzleti lehetőséget a hoki. Az első jégkorong-egyesületet 1880-ban alakították Montrealban. Az egyesület elnökét R. F. Smithnek hívták, és róla nevezték el az általa meghonosított új szabályokat. Az ő javaslatára lett többek között a gömbölyű labda helyett korong. Az új szabályzat a passzolást regulázta meg, miszerint csak oldalra és visszafelé lehetett passzolni, és ezzel kizárták a játékból azokat a simliseket, akik kiskapuzáskor a fociban is csak leállnak az ellenfél kapuja elé, és várják a labdát, hogy begurítsák az üres kapuba. A montreali amatőr ligával párhuzamosan alakult az Ontario Hockey Association, amely már magába foglalta Kanada valamennyi csapatát. Az első hivatalos meccsre 1888-ban került sor Kingstonban egy egyetemista válogatott és a katonai iskola csapatai között. Ez a profi hoki szülinapja. Mivel Kanadában hosszú a tél, és rövid a nyár, a hoki lett az első számú sportág, nem a strandröplabda.
Ilyen volt.
Ilyen lett. (Az új Madison Square Garden)
A korong azóta lapos és kerek, hogy ne üssön akkorát a kapus fején, és jobban irányítható legyen. Miután a csapatok elkezdték a játékosokat egyik csapatból a másikba igazolni, a kluboknak egyre több pénzük lett. Ebből egyre jobb játékosokat akartak szerezni, és 1890-től a játékosokért már komoly pénzeket kezdtek fizetni. Megérte jól korizni.
A Stanley Kupa
Főleg miután 1893-ban lord Stanley egy 50 dollár értékű serleget adományozott a kanadai bajnokság nyertesének. A Stanley Kupa azóta is a legértékesebb hokis trófea, de itt is vannak, akik mindenben valami rosszat látnak, és ellene voltak a kupának. A vége mégis jó lett, mert a lázadás olyan lett a hokiban, mint a keresztényüldözés a Bibliában, aminek köszönhetően Pál apostol a pogányokat kezdte téríteni. A Stanley Kupa miatt néhány kanadai játékos átkelt az óceánon, és elterjesztette Európában a hockeyt. Az első európai jégkorongklub 1895-ben alakult Párizsban, a fantáziadús Hockey Club néven. Aztán történelmi pillanat: 1917. november 22-én, 15 nappal a Nagy Októberi után, de attól függetlenül, létrehozták a kanadai első ligát, közismert nevén a National Hockey League-t, vagyis az NHL-t. Az első benevezett csapatok a Montreal Canadiens, Montreal Wanderers, Ottawa Club és a Quebec Club voltak. Az igazi fordulat ezután következett: 1924-1926 között az NHL-be való felvételüket kérték az amerikai profi csapatok is, a Boston Bruins, Pittsburgh Pirates, Chicago Black Hawks, Detroit Rangers, és a világ legjobb csapata, a New York Rangers is. Azóta az az érdekes helyzet állt elő, hogy az eredetileg kanadai NHL-ben több az amerikai csapat, mint a kanadai, de továbbra is egy bajnokságban játszanak, méghozzá a Stanley Kupáért. Ez az alapja annak, hogy az Egyesült Államok-Kanada jéghokimecscsek a Holdra szállással vetekedő eseménynek számítanak mindkét országban, s az eredmény szoros relációban van a két ország öngyilkossági statisztikáival.
Lemieux & Jagr, sok bank nem állt ilyen biztos alapokon.
Kiestünk
A hoki szabályait mindenki ismeri. Egy mérkőzés 60 percből áll, amit három 20 perces harmadra osztanak. A csapatok 5-5 mezőnyjátékossal és 1-1 kapussal játszanak. Nem az a csapat nyer, amelyik jól szavazott, hanem az, amelyik több gólt lő. Döntetlen esetén hosszabbítás következik, ami az alapszakaszban ötperces, és ekkor már csak 4-4 mezőnyjátékos játszik, plusz a kapusok. A hosszabbításban hirtelen halál van, az első gólt szerző csapat nyeri a mérkőzést. Ha a hosszabbításban sem esik gól, akkor szétlövés (shootout) következik. Csapatonként 3-3 játékos büntetőt lő. Az a csapat nyer, amelyik több büntetőt értékesít. Ha három büntető után is döntetlen az állás, akkor egyesével lőnek a csapatok, és ilyenkor addig büntetőznek, amíg az egyik csapat elhibázza, a másik pedig belövi.
Az NHL-ben az alapszakaszt a Nyugati és a Keleti Konferencia keretében játsszák. Mindkét csoportból az első nyolc jut be a playoffsnak nevezett rájátszásba, ahol a csoportok első helyezettjei a nyolcadikkal, a másodikok a hetedikkel, a harmadikok a hatodikkal, a negyedikek az ötödikekkel játszanak. Gondolkodtam, hogy e cikk miatt elmegyek Philadelphiába a New York Rangers rájátszás előtti utolsó meccsére, de jobban tettem, hogy nem. Drámai meccsen, szétlövéssel a Philadelphia Flyers kiütötte a Rangerst a rájátszásból. Elmúltam negyven, e korban ily mértékű stressznek férfiember már nem teszi ki magát, és nem jól mutat, ha hullanak a könnyei.