Szabó képviselő plakátot ragaszt

Megyesi Gusztáv

2010. 04. 07. · Hócipő 2010/07

Áll Szabó Zoltán szocialista képviselőjelölt a pesti éjszakában, két számmal nagyobb esőkabát lóg róla, óvatosan körülnéz, majd macskaléptekkel közelít egy közlekedési táblához, ott a hóna alól plakátot húz elő, a saját választási plakátját, majd gyors, határozott mozdulatokkal a KRESZ-táblára ragasztja. A nyilvánosságra hozott fotókon mi már csak az utolsó mozzanatot látjuk egy közeli rendőrautó belógó oldalával; illegálisan még sohasem ragasztottak ennyire nyilvánosan plakátot választási időben.

A szegfű mellé szimbólumnak ezt a fotót is betenném.

Nem az a kérdés, hogy Szabó képviselő szabálytalanul ragasztott-e, a törvényt megszegve, fütyülve az előírásokra, az meg pláne nem, hogy az illegális plakátragasztáshoz miért asszisztál egy rendőrautó, feltehetően a személyzettel együtt; ezen már rég túl vagyunk, meghaladta az idő az efféle problematikákat.

Hanem, hogy mire gondolt közben Szabó képviselő? Aki nem rossz képviselő, pontosabban szólva se nem jobb, se nem rosszabb, mint képviselőtársai (ami persze már önmagában súlyos becsületsértés), sőt olyan képviselő, akinek hírneve is van, azaz nyomot hagyott a honi képviseleti demokrácia történetében, ti. neki volt úgy tizenkét évvel ezelőtt az a híres felszólalása a parlamentben, amit a jegyzőkönyvből se túl kockázatos idézni, hiszen nem túl hosszú, mindössze úgy szól, hogy „a kurva anyád.”

Hozzá kell tennünk, a legtöbb képviselő után még ennyi emlék se marad.

Hanem, hogy Szabó Zoltán csakugyan komolyan gondolta ezt a tiltott plakátragasztást. Amire már egyébként is rá akartam kérdezni annak idején, még a legnagyobb és legváratlanabb szocigyőzelmek idején, mármint hogy a tiltott helyekre fölnyalt plakátok tényleg hatásosabbak, mint az engedélyezett helyre fölragasztottak? A járókelő megy az utcán, jár-kel, és amikor látja, hogy az a plakát, amelyről ránéz egy képviselő, az legális helyre van fölragasztva, akkor nem szavaz rá, viszont ha az a másik képviselő a tilosból néz rá, akkor ez lesz az ő embere, s egyáltalán. Ám ha így volt is valamikor, ma már nincsen így. Ki a bánatot érdekel Szabó képviselő, amikor Zuschlag Jánosra nyolc és fél évet mért ki a bíróság, Zuschlagról pedig tudjuk, hogy ő most egy személyben a szocik. Amit ő üzen, azt a szocik üzenik, ami vele történik, az a szocikkal történik; ez már csak így van, tetszettek volna korábban elhatárolódni.

A nyolc és fél év más lépték.

Ennek ellenére irigylem Szabó képviselőt, úgy plakátozik esőben, az éj leple alatt, mint annak idején Biszku Béla a földalatti mozgalomban, szórólapterítés után úgy gondolván, tényleg már csak pár nap, legfeljebb hét, és itt van a világforradalom. Amihez a feltételek csakcsak megvolnának. Jelenti a Független Hírügynökség, hogy Szabó képviselő illegális plakátragasztása után két nappal és két utcával odébb két jobbikos aktivistába ütköztek a rendőrök, amint legális helyre felragasztott plakátokat szaggattak le illegálisan. Az igen elegánsan nincs részletezve, hogy Fidesz- vagy szociplakátokat tépkedtek-e, csak az, hogy jobbikosok voltak az illetők, amit le sem tagadhat a legfelsőbb pártvezetés, hiszen jobbikos párttagkönyvet találtak a zsebükben.

Ilyen butaságot, jegyzem itt meg, még nem hallottam, hiszen akciózáskor, tehát mikor gyújtogatni vagy zsidózni megy a pártaktivista, ma már otthon hagyja tagságiját, megbízólevelét, pontosabban szólva visz magával pártmegbízatásra utaló dokumentumot, de az ellenségtől valót; a Fidesz és a Jobbik között ma akkora lejáratóharc folyik, hogy elképzelhető olyan helyzet is, amikor kiderül, hogy az összes fideszes jobbikos, és az összes jobbikos fideszes, majd a végén, hogy mindkét tábor valójában kommunista.

Ami egyébiránt az utóbbit illeti, egyre inkább azon kapom magam, hogy kezdem élvezetem lelni a legeslegújabb kori kommunistázásban: roppant tetszik, hogy a Jobbik egy kalap alá veszi a szocikat meg a Fideszt, s midőn ennek jegyében napjában százszor lekommunistázzák Orbánt, Kövért, Deutschot, Pokornit meg az írnokaikat, az nekem angyalok hangján szól, mert kapják csak vissza a fiúk kamatostul, amire a kezdet kezdetétől egész országépítő programjukat építették.

Ez a két jobbikos tehát pontosan azt hitte, amit Szabó képviselő is, hogy a plakát még számít. Holott nekem speciel a plakát már négy meg nyolc meg tizenkét éve se számított. Az MSZP egyszerűen tizenkét éve zsarolt, s ahogyan látom, tömegeket, sőt a képünkbe röhögött, hogy hiába lopunk, csalunk és hazudunk az orrotok előtt, egyre leplezetlenebbül, mondhatni magától értetődőn, úgyis ránk fogtok szavazni, mert nálunk csak rosszabbak jöhetnek. Ennek van most vége, a jelek szerint nagyon. És ez akkor is így van, ha a Fidesz legalább akkora kaliberű bűnszervezet, mint a szoci, ez az új kis neonáci csapat pedig nemkülönben az lesz, csak most még egészen kis tétben manipulálnak a cégeikkel. Korunk kérdése immáron az, hogy sok-e vagy kevés a nyolc és fél év, ekkora szabadságvesztés megfelelő-e ahhoz, hogy a magyar hétköznapi kultúra részévé legyen. Most persze ádáz viták indulnak majd a kétféle megközelítés szerint, mert nyolc és fél évet vehet ugyebár az ember onnét is, hogy Princz Gábor másfél millió forintos büntetést kapott, de vehet onnét is, hogy a nem is oly távoli Kínában tavaly szimpla táskalopásért is akasztottak embert, az évi másfél ezer kivégzés pedig a korrupciós statisztikák szerves része. Ráadásul az ítéleteket ki is plakatírozzák.