Az utolsó sorbanálló

Megyesi Gusztáv

2010. 04. 13.

Káoszt okozott a vasárnapi választásokon, hogy sok szavazókör előtt még este hét óra után is sorbanálltak az igazolással, tehát nem a lakóhelyükön szavazó állampolgárok, sőt akadt olyan hely, ahol csak éjfél után zárhatták le az urnákat. Mi a legtovább sorbanálló állampolgárral beszélgettünk.

Hócipő: Ha nem tévedünk, ön az az állampolgár, aki a legtovább állt sorba azért, hogy leadhassa a szavazatát.

Sorbanálló: Milyen szavazatot?

Hócipő: Hát egyet a listára, egyet pedig az egyéni jelöltre. Mikor állt be a sorba?

Sorbanálló: Már szombaton reggel. Mentem le újságért, és láttam, hogy hosszú sor áll a sarkon, gondoltam, beállok én is.

Hócipő: De a választások vasárnap voltak.

Sorbanálló: Milyen választások? Nekem azt mondták, hús érkezett.

Hócipő: Hús?

Sorbanálló: Hús. De mikor már dél lett, aztán este, majd vasárnap reggel, és még mindig nem mértek húst, gyanakodni kezdtem.

Hócipő: Hogy itt választások lesznek.

Sorbanálló: Nem, hanem, hogy akkor biztos kenyér érkezett. De ha nem kenyér, akkor cukor. Vagy só. De előfordult már az is, hogy babot mértek, fejenként húsz dekát.

Hócipő: Ember, hát akkor választani nem is választott?

Sorbanálló: Nem nagyon van az embernek választása. Ha valami érkezik, akkor azt azonnal meg kell venni, mert nem lehet tudni, hogy másnap is lesz-e.

Hócipő: De hát ezt honnét veszi?

Sorbanálló: Az újságból, rádióból. Ott mondták, hogy cudar világ lesz, visszajönnek a régi idők.

Hócipő: Akkor végül nem is szavazott?

Sorbanálló: Kijött egy ember az épületből, hogy menjünk már be, mert szeretnének végezni, de mondtuk, hogy egy tapodtat se mozdulunk, amíg a hús meg nem érkezik. Vagy a kenyér. A cukor. Só.

Hócipő: Maguk ott álltak kétszázan még hajnalban is?

Sorbanálló: Igen. A fél nyugdíjas otthon. A másik fele otthon maradt, a rádiót hallgatta. Azt mondják, Rákosi egész szép beszédet mondott, kár, hogy lemaradtunk róla.