A világ legrondább lemezborítói II.
Farkasházy Benedek
2010. 03. 24. · Hócipő 2010/06
Valaki itt nem iszik sört!
És Ford vagy Skoda Ambiente?
Mindent értünk, csak a törpe miért van krokodilnak öltözve?
Edmund Hockridge neked énekel, ha már nincs kéznél Jack London.
A méreten felüli, postaládába sorolt szorult komikusok szójátékkal is ritkán gerjesztenek vásárlásra.
Először azt hittük, a román Humphrey Bogarttal van dolgunk, vagy egy londoni KGB-randi polónium 2010-essel?
Könnyű ma gúnyolódni rajta, az ötvenes évek elején elérhetetlen álom volt egy ilyen zeneszekrény.
Hát nem az ABBA fele, ráadásul minden más borítón is kalapban énekelnek, takarhatna jobban is.
Az éneklő farmer kezében lévő pici kétszínű, vagy már
saját gyapjújából kötötték?
Csak jobb lehet, mint amikor Márió csíkosban nyomja.
A bal felső sarokban lévő kínai szöveg feltehetően arra utal, hogy egy NDK-ba menekült hongkongi lámpagyári munkás énekel
a hiányzó fehér karácsonyokról.
A léket kapott koktélpohár üdítően töri meg a latin panel kissé zsúfolt enteriőrjét, vagy netán korai mobiltelefon
beépített csörgedező patakkal?
Ezt nyomozzák ki! Ha ez a minimálborító nem arra sétáló titkos ügynökök tájékoztatására szolgál, akkor megesszük
az egész kirakatot.
A híres inka romváros vízállásjelentője ugyan miért ne énekelhetne?
A legjobb, amikor mindig kiszúrod a szemét.
Ezt a poént már Rossini lelőtte a Tell Vilmosban.
A hatvanas években egész szovjet truppok disszidáltak, ukrán gopakot nehéz járni más ruhában Nyugaton.
A kutyán értjük az érmet, valami CACIB-os helyzetet, de miért van postaláda az egyik gazdi nyakában?
Egy fűtetlen erődben kell is az átmeneti kabát. Melyikük lehet az álruhás Tuck barát?
Ozzy Osbourne-nal ebből adták el a legtöbbet, hát érdemes
a borítóval vesződni?
Kérjük, ne etessék az állatokat!
Sajnos nem fogadták meg.
Ideje belopni a horrort a délelőttökbe is, nehogy már csak
a Csak csajokat nézzük.
Sose indulj ki a küllemből, minél csúnyácskább valaki, annál jobb a hangja, lásd az angol megasztárt, Susan Boyle-t
vagy Uhrin Benedeket.
Holdfényes őrület, de vélhetően nem a brit ska bandától, akiknek több közük van Jamaicához, mint az egyedül hazánkban
honos skandináv lottóhoz.
Ezzel búcsúztak Spanyolhonban. Cartertől, a jótékony faházépítőtől kérhették kölcsön. Egyben a hagyományos borítók Waterloója.