A fű és a pásztor

Para-Kovács Imre

2010. 03. 24. · Hócipő 2010/06

„Az esti közös imádságok, Biblia-olvasások, a közös szentmisék, családi programok, közös élmények, a családon belüli szeretet, összefogás, ragaszkodás ébresztettek rá: életem legmeghatározóbb dolga a családom“ - írja önéletrajzában Király András, a Jobbik azóta lemondott szóvivője, ami teljes mértékben igaz lehet, elég ha csak magamra gondolok, én is tudok olyan önéletrajzot írni, aminek minden sora szentírás, de valószínűleg tudnék egy kibővített változatot is, ami némileg módosítaná az előző hatását.

Annyi történt mindössze, hogy a gonosz és elfogulatlan Képviselő Funky blog szerzői megtalálták az interneten Király András fotó és videogyűjteményét, minek tanúsága szerint az egykori szóvivő Kanadában melegekkel és transzvesztitákkal bulizott, illetve marihuánát szívott más alkalommal, amit egyébként nem írt bele életrajzába, de ettől függetlenül simán belefér a közös Biblia-olvasás, sőt, emlékeim szerint legénykoromban magam is levettem a polcról a Szentírást egy-egy brutálisabb éjszaka után, már csak megnyugtatásként is, sőt azóta arra is rájöttem, hogy „életem legmeghatározóbb dolga a családom”, bár én írástudó vagyok, és a „dolga” kifejezés helyett kerestem volna valami kifejezőbbet.

De ettől függetlenül akár lehetnék a Jobbik szóvivője, mert buliztam elég sokat melegekkel és transzvesztitákkal (igaz, én itthon, mert - szociális demagógia következik - mindig is csóró voltam egy kontinensváltásos beszakításhoz), szívtam marihuánát, sőt egyszer még a Szociáldemokrata Néppártot is kipróbáltam, de itt meghúztam a határt, érezve a reám leselkedő veszélyt.

Joggal tehetjük-e fel a kérdést, hogy a Jobbikot az különbözteti meg a Fidesztől, hogy az előbbinek tagjai már a YouTube és a Picassa korszakában voltak jó fejek, ezért bizonyítékok maradtak fent róluk, míg az utóbbi prominensei az internet előtti korszakban mutattak olyan jeleket, melyektől akár szimpatikusabbá is válhattak az emberek (haladó szellemű, liberális, antiprohibicionista) szemében, azonban ilyen messzire nem mennék, legyen nekem elég a Magyar Narancs korai korszakából megőrzött élményfürdő (a szocialistákról és a többiekről azért nem beszélek, mert ők sohasem voltak jó fejek, elég csak elképzelnünk Boros Pétert egy shotgun technikával fogyasztott joint élvezete közben, párban esetleg Lezsák Sándorral, és rögtön tudják, mire gondolok, de amennyiben mégsem, képzeljék hozzá Szekeres Imrét, amint egy kanadai transzvesztitával fényképezteti magát).

Mi különböztet meg mégis engem a Jobbik egykori szóvivőjétől?

Talán az, hogy egységes, és egységességében politikailag vállalhatatlan életművet építek, vadállati korszakokkal és időszakos elcsöndesedésekkel, de olyan részletekkel, melyek egyik párt számára sem lennének megfelelők egy szóvivői állás megpályázása esetén, talán ezért is lettem elismert, de nem túlfizetett zseni középkoromra. Egyértelműen én vagyok tehát kettőnk közül a jobb fej, de nem erre akartam kihegyezni az írást.

A gondot az jelenti, hogy a Jobbik a jelek szerint nem ismeri a damaszkuszi út fogalmát, illetve hogy ez mit jelent, és azonnal feltételezi Király Andrásról, hogy azért mert 2008 nyarán a kanadai Meleg Büszkeség Napján szórakozott (ahol egyébként rajta kívül még rengeteg heteroszexuális), 2010 tavaszára nem lehet belőle nagyszerű jobbikos szóvivő, mintha nem léteztek volna olyan szentek és egyéb jelentős keresztény személyek, akik meglehetősen kanyargós úton jutottak el a megtérésig, majd a szentségig, mintha ez az egész lehetetlen volna, és pusztán a tény, hogy valaki ázsiai csajok körében pipában THC-tratalmú növényi maradékot éget, bizonyítaná, hogy haszonlesésből és megtévesztési célból csatlakozott a Jobbikhoz.

Jobb oldalon a paranoia kötelező tantárgy, de egy ilyen esetben még a Vatikán is behatóbb vizsgálatot folytat, nem azonnal lemondás, elkullogás és megszégyenülés, hanem alapos kivizsgálás, majd megfontolt ítélethozatal. Ezúton biztosítom Király Andrást együttérzésemről, és egyben közlöm vele, tudom, mit érez. Tudom, mit érez most, és tudom, mit érzett akkor.