Károlyi Mihály

Három epizód, egy nóta

Faludy György
2005. 12. 07. · Hócipő 2005/25

Az itt következő kis történetet Fényes Laci bácsi, a nagyszerű újságíró - a jelenet egyetlen tanúja - mondta el nékem Párizsban, 1939-ben vagy '40 első hónapjaiban. Fényes személyi híve, tisztelője és barátja volt Károlyinak, csak politikai nézeteik különböztek - ami Fényes javára szól.

Károlyiék emigrációjuk hosszú idénye alatt először a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság egyik adriai tengerpartján éltek. A Bethlen-kormány Magyarország egyik leggazdagabb arisztokratájának, Károlyinak a vagyonát lefoglalta, és szétosztotta a főurak között. Így a hírek szerint nagy szegénység nehezedett rájuk. Fényes amikor elindult Károlyiék látogatására, két nagy sonkát hozott Fiumében a hajóra. Splitben Károlyi már várakozott rá. Helyzetük nem volt olyan reménytelen, mint ahogy Fényes képzelte. Egy lerobbant ház első emeletén laktak. Öt szobájuk volt: szalon, ebédlő, hálószoba, egy szoba a kis gyerekeknek, és végül ötödiknek még egy vendégszoba is. A nehéz munkát bejárónő végezte, míg Károlyiné, azaz Andrássy Katinka bevásárolt, főzött, és kisgyerekeit gondozta. Károlyinak még egy nagy üveg trák vörösbort is sikerült szerezni a vendég fogadására.

Vacsora után a szalonban beszélgettek hárman. Sok mindenről: Károlyi amerikai útjáról, amikor barátokat próbált szerezni Magyarországnak; a német imperializmus elleni beszédeiről; a kálkápolnai földosztásról, amikor nagybirtoka egy részét felosztotta zsellérek és szegényparasztok között. Végül pedig rátértek a forradalomra és az elkövetett hibákra, aztán aludni tértek. A vendégszobában Fényes levetkőzött - és mivel hotelszobák lakója volt -, cúgos cipőjét kivágta az ajtaja elé, hogy azt az inas kitisztítsa. Inas azonban nem volt a házban, mint ahogy ez Fényesnek eszébe is jutott, amikor tulipános ingében bebújt az ágyába. Kinyitotta az ajtót, behúzta a két lábbelit, és ágya mellé helyezte. Reggel 6 felé, amikor már világos volt, hunyt szemmel a takaró alatt figyelte meg, amint Károlyi gróf lábujjhegyen besurran a szobába, megragadja az ágy alatti cipőket, kimegy a szobából, majd néhány perc múlva fényesre kipucolva visszahozza, és az ágy alá teszi. Fényes a takaró alól leste meg a játékot, és soha nem említette sem az ország egykor volt leggazdagabb földesurának, sem másnak.

* * *

A nóta a "Mátészalka gyászban van" dallamát követte. A húszas esztendők végén Heves megyei parasztemberek dalolták vagy suttogták, ha csendőr nem volt a közelben:

Magyarország gyászban van,
Mert Károli távol van,
Messze külországban van,

Nagyurak most vádolják,
Ország baját rátolják,
De hiába vádolják,
Felosztotta kápolnát.

Jön még a kutyára dér,
Lesz még szőlő, lágy kenyér,
Hozzuk haza Károlit,
Hozzuk haza Károlit.

Azt hiszem, helyesen jegyeztem meg.

* * *

Párizsban, 1939-ben Károlyi többször meghívott magához. Egyszer, amikor reggel 8-ra hívott reggelire, egy meglehetősen jó szállodaszobában lakott - gyerekei és felesége már Angliában tartózkodtak. Károlyinak gyakran voltak különös ötletei, amiért nem csodálkoztam a korai meghíváson. Amikor beléptem szobájába, Károlyi éppen a sarokban lévő zuhany alól jött ki, és miután kedvesen köszöntött, a mosdóhoz állt borotválkozni tökéletesen meztelenül, de előbb csengetett. Néhány perc múlva, kezében hatalmas tálcával megjelent a szobalány, aki a karcsú, sötét óriásra pillantott és elejtette a tálcát. Károlyi törülközőt kötött maga elé, és néhány percig mindhárman a tálca törött darabjait, a szétgurult zsemléket, a kiömlött tejszínt, a felfordult teáskannát és a többi dolgot próbáltuk rendbe hozni. Mikor a szobalány kiment, hogy új tálcát, teát és süteményt hozzon be, Károlyi felém fordult: "Szégyenlem magam, gyermekkoromban arra tanítottak, hogy a cselédek nem emberi lények, s meztelenül mutatkoztunk közöttük. Megtanultam régóta, hogy ennek ellenkezője igaz. De ma reggel úgy látszik visszaestem gyermekkori elvakultságomba."

* * *

Budapesten 1947-ben Károlyi villájában ültem, amikorra Károlyi meghívott. Fölöttem a gyönyörű Kernstok-kép, Lovasok a vízparton. Andrássy Katinka bejött, és elmondta, hogy Rákosi Mátyás telefonált a parlamentből, hogy 4 órára várja Károlyit fontos beszélgetésre. Így Károlyi egyórás késéssel jelent meg, és elmondta, hogy jóval hosszabb ideig ült Rákosinál, mint ahogy gondolta. Az történt ugyanis, hogy amíg ott ült szemben a diktátorral a karosszékben, bejött a belügyminiszter, Rajk László, és felháborodását fejezte ki, hogy valaki a nagyok közül útlevelet adatott Sulyok Dezsőnek, az ellenzék egyik vezérének: "Sulyok most már kint van nyugaton, és informálja a kapitalistákat sok mindenről, amit tud, valósággal csatasorba állítja a kapitalistákat a magyar kommunisták ellen. Ki tehette ezt?" Rákosi mosolygott, és hosszú beszédben elmagyarázta Rajknak, hogy Sulyok lármája csak egy vagy két napig tart, és odakint feledés vár rá. Jobb, ha Magyarország megszabadul tőle, mint hogy vádpontokat kell kitalálni ellene, törvényszéki ülést tartani és lecsukni - botrány botrány után, mert Sulyok okos ember. Ezért történt, hogy ő, Rákosi Mátyás adatott néki útlevelet. Rajk csakúgy, mint Károlyi, elhűlve hallgatták Rákosi beszédét, ám Rajk udvariasan fejet hajtott előtte.

Én némi kétségbeeséssel hallgattam Károlyi beszédét.

* * *

Két évvel később, a Rajk-per idején Károlyi Mihály, Magyarország párizsi nagykövete, miután rádión végighallgatta a Rajk-pert, hazajött Magyarországra. Megtudtam, hogy elsőnek Rákosihoz ment, de az ügy részleteiről többet nem hallottam, míg fel nem mentem hozzá. Érdekes módon nem tudom, hol találtam rá, a rózsadombi villában, a Gellért Szállóban vagy másutt. Furcsa módon kezet nyújtott, és megkérdezte, hogy nem játszanék-e egy parti sakkot vele - Károlyi szeretett sakkozni, és izgatottságát ezzel a játékkal leplezte. Miközben játszottunk, elmondta, hogy Rajk vallomásában olyan dolgokat állított, amelyek nyilvánvalóan nem igazak.

Rajk vallomásában van egy rész, amely szerint ő bocsátotta ki és adatott útlevelet Sulyok Dezsőnek Rákosi háta mögött, holott ő jelen volt, amikor Rákosi megvallotta, hogy Sulyoknak ő adatott útlevelet. Rákosi erre igen szívélyesen csak azt válaszolta, hogy a nagykövet úr biztosan rosszul emlékszik, Rajk adott Sulyoknak útlevelet. Miután ezt mondta, Károlyi nagyköveti munkáját méltatta, majd felkelt, kezet nyújtott Károlyinak, és elbocsátotta. Itt jegyezném meg, hogy érdekes módon Rákosinak még Károlyi sem mert szemközt ellentmondani, holott még Churchill-lel és De Gaulle-lal is vitatkozott.

A sakkjátékban végül Károlyi rettenetesen megvert: nekem bástyám és két parasztom, néki királynője maradt.

Két hétig tartott, amíg a nagykövet engedélyt kapott, hogy pozícióját újra birtokba vehesse, azaz elutazzék Franciaországba. Ott lemondott rangjáról, és mint emigráns élte túl néhány hátralevő esztendejét. Tisztességes, óriási jóakarat birtokosa, nagyon derék, és roppant naiv ember volt.

Csillaghegy,
2005. november 30.