Repülőügyi taggyűlésünk
Smuzewitz Ilona
2010. 03. 10. · Hócipő 2010/05
Köszöntök minden kedves lakót és szomszédot, és azonnal javasolnám is a közös képviselőnek, hogy a lakógyűlést minősítse át, és mint tulajdonostársak, már egy rendkívüli közgyűlés formájában folytassuk a mai találkozónkat.Örvendetes esemény történt velünk nemrég. Hatalmas ajándékot kaptunk az államtól. Nem volt születésnap, nem volt nemzeti ünnep, nem volt semmi rendkívüli. Csak úgy. Kaptunk valami nagyot. Kedvességből. szeretetből. Ismét miénk lett a Malév.
Az állam úgy döntött, hogy visszaveszi a légitársaságot, és tőkét is emel a cégben, nagyjából 25,2 milliárd forintot.
A hírek úgy szóltak, hogy a Malév ismét állami tulajdonban lesz. Na de kérdem én tisztelettel, hogy ki az állam? Hát mi mindannyian. Az egész lépcsőház. Ez az állam. Meg a szemközti ház lakói is az állam, rohadnának meg a hajnalban kukákat húzgáló mocskok.
A Malévet tehát nekünk vette vissza az állam. Persze meg lehetne kérdezni, hogy mire megyünk vele. Mire jó nekünk egy légitársaság, amelyiket képtelenség jól működtetni? Hiszen akkor nem kellene állandóan visszavenni.
Hát például arra jó, hogy büszkék legyünk. Amiért van egy magyar légitársaság. Amivel nem nagyon repülünk. A rossz hír, hogy mások se nagyon. Vagy nem elegen. Úgy képzelem, hogy ha lenne értelme ezt a légitársaságot fenntartani, akkor nem kellene állandóan ráfizetni.
A lényeg, hogy van. Magyar. Stratégiailag fontos. Nem tudom, melyik stratégia részeként. Hogy ha egyszer nagy baj lesz, akkor Malév gépeken menekülünk? És merre? Lesz pénzünk kifizetni a kerozint?
Nem veszik komolyan az országot, ha nincs légitársasága? Magyarország esetében csak ennyin múlna, hogy komolyan vegyék? Vagy netán ágazati problémáról van szó, és minden légitársaság veszteségesen üzemel? Ha így van, nem kell tényleg sürgősen újragondolni a kapitalizmust?
Ha úgy vesszük, akkor persze még mindig jobban járunk a légitársasággal, mint a vasúttal. Azt is azok fizetik, akik nem használják, és évente fejenként úgy hatvanezer forintunkba kerül, hogy legyen egy lassú és koszos vasúti hálózatunk, hisztérikus szakszervezeti vezetőkkel, rezignált kalauzokkal és felboruló menetrenddel. A napokban azt jósolta valaki, hogy kis szerencsével húsz év múlva olyan vasút lesz Magyarországon, mint Ausztriában. Mármint Ausztriában ma.
Akkor már inkább a légitársaság. Bár a szárnyvonalak megszüntetése ebben az esetben sokkal vésztjóslóbban hangzana.
Olcsóbb, mint a vasút. És a büszkeség is megér fejenként 2500 forintot.
Érdekel valakit a részem?
Rafkós zsidók és becsületes Európa
Újabb értelmezéssel bővült a „dubajozás” kifejezés: már nem csak a Közel-Keleten ideiglenes jelleggel rúdtáncoló, magukat szilikonos aerobikkal karbantartó magyar celebhölgyekre vonatkozhat, hanem például azok is dubajozhatnak, akik a Hamász terrorcsoport fegyverbeszerzőjét megölni utaznak oda.
Az év elején történt, hogy Dubaiba utazó hamászost a helyszínen várta egy nagyjából harmincfős csoport, és egy csendes délután szállodai szobájában megölték, aztán összecsomagoltak, és elhagyták Dubait. Volt, aki Európába utazott, volt, aki Hong-Kong felé indult, mások Dél-Afrikába. A merényletet először észre sem vették a helyi hatóságok, azt közölték, hogy az áldozatot szívroham vitte el (ami megfelelő vegyszer esetében igaz is lehet), a Hamász nyilatkozata szerint emberüket rák vitte el.
Csak napokkal később derült ki, hogy merénylet történt. És ez nagy felfordulást eredményezett. A dubaiak elkezdték visszanézni a felvételeket, és azonosították a feltételezett merénylők érkezését, mozgását, és azt is, hogy mobiltelefonjaikkal osztráknak látszó telefonszámon keresztül tartották a kapcsolatot. A videón látszik például, hogy két teniszütőt lóbáló férfi követi a hamászost a szállodában, és megnézik, melyik szobában szállt meg. Óvakodjanak a teniszezőktől!
Ebből is látszik, mennyire rafináltak voltak a merénylők. Sokkal feltűnőbbek lettek volna kenuval a hónuk alatt.
A dubai rendőrség közzétette néhány feltételezett merénylő nevét, képét, útlevelét. Kiderült, hogy az útlevelek hamisak, a képek sem stimmelnek, a nevek létező személyekéi, de nem ők utaztak, viszont néhányan közülük izraeli állampolgárok is. Az izraeli hírszerzés, a Moszad addig is előkelő helyen szerepelt az esetleges megrendelők ranglistáján. Mert kinek áll érdekében az irániaktól rakétákat vásárló hamászos halála? Ugye.
Nem is ez az érdekes. Még csak nem is a felháborodás. Mit csináljanak a kormányok, ha megtudják, hogy valószínűleg egy másik állam lenyúlta az állampolgáraik személyazonosságát, és ezt merényletre használta. Mondjuk a külügyminisztériumok talán kicsit túl gyorsan rendelték be az izraeli nagyköveteket, mert az csak egy feltételezés, hogy éppen a Moszad hajtotta végre a merényletet.
Nem lehet véletlen, hogy az Uniónak nem sikerült megteremtenie a közel-keleti békét. Az Unió megint megpróbálta komolyan venni magát. És Brüsszelben elhangzott, hogy egységes hírszerző szervezetet kell létrehozni a hasonló esetek kivédésére.
Erről csak egy kérdés jut eszembe: eddig hogyan utaztak az európai hírszerzők? Saját nevükön? Saját útlevéllel? Vagy létezik kémes szolgálati útlevél, amin az „Európai Unió” szöveg mellett ott áll zárójelben, hogy „spion”. A hamis útleveleket pedig pironkodva adják át Dubai repterén, és elnézést kérnek, amiért nincs náluk igazi?
Persze nekünk mindegy. Ameddig Malévvel utaznak.