Bilincs

Szabados Gábor

2010. 03. 27.

A Hócipő megszerezte annak a térfigyelő-kamerának a felvételét, amely rögzítette a tilosban parkolásos, kerékbilincses, képviselős ügy eseményeit. A kamera képét személyiségi okokból nem mutathatjuk, de az elhangzott szöveget szájról olvasó munkatársunk átültette írásba. Íme az igazság!

Hölgy: Hohó! Ember! Mit csinál?

Közteres: Jó napot kívánok, kiskezicsókolom. Öné ez a csinos autó itten a tilosban?

Hölgy: Az enyém! No és? Kifizettem!

Közteres: Azt tetszik mondani, hogy ki tetszik fizetni?

Hölgy: Nem azt mondtam, hogy kifizetem, hanem, hogy kifizettem! Ne tartson fel!

Közteres: Még nem tetszett kifizetni. Az annyi mint hetesezer forint magyar pénzben.

Hölgy: Ki maga? Igazolja magát! Mit keres az autóm kerekénél? Meg a társa? Miféle egyenruha ez magukon?

Közteres: Ez kérem a kerületi közterület-felügyeleti gárda egyenruhája.

Hölgy: Félelmet kelt bennem! Úristen! Most látom csak! Maguk kerékbilincset raktak az autómra! Azonnal szedjék le, igazolják magukat, és haladéktalanul távozzanak! Megteszem a szükséges lépéseket.

Közteres: Tessék kifizetni a büntetést, mi leszedjük a kerékbilincset, és már itt se vagyunk. Helyesebben: ön már itt se van.

Hölgy: Nincs nálam pénz, különben se kell fizetnem, mert képviselő vagyok, véd a mentelmi jogom.

Közteres: Milyen képviselőnek tetszik lenni?

Hölgy: Európai képviselő vagyok. Egy nagy, európai dohánygyár képviselője. Most is árut hoztam. Azért kellett itt megállnom. No, engedjenek, és akkor megúszhatják!

Közteres: Hölgyem! Miből gondolja, hogy a cigarettaügynököt védi a mentelmi jog?

Hölgy: Leügynöközött? Pimasz fráter! Most már azt mondom: nem ússza meg! Se maga, se a főnöke! A mentelmi jog azért véd, mert a cigaretta magas adójában ez is benne van.

Közteres: Nem is tudtam. Erről még nem hallottam. Megkérdezem telefonon a főnökömet. Addig volna szíves elővenni az igazolványát?

Hölgy: Nem hagyom magam vegzálni! Nem fizetek, mondtam, hogy nincs nálam pénz. Ellopták a táskámat.

Közteres: Hol?

Hölgy: Európában.

Közteres: De hiszen itt van önnél a táskája!

Hölgy: Ez nem az a táska! Igazolja magát! Maga magunkfajta vagy magukfajta?

Közteres: Tessék. Derelyes Ábel, közterület-felügyelő. A társam Tomasovits Zoltán.

Hölgy: Ő is magyar? Gyanús.

Közteres: Magyar, igen. Anyai ágon Petőfi rokona.

Hölgy: Petrovics? Az se volt magyar. No, itt van az igazolványom.

Közteres: Zombori Ágnes, a Magyar Magunkfajta Nők elnökségének tagja. Ez milyen igazolvány?

Hölgy: Ezt nem lopták el. Talán túl magyar volt a nemzetközi tolvajnak.

Közteres: Felhívom a főnökömet.

Hölgy: Felesleges. Kifizetem a büntetést. Magának a nevét pedig megjegyeztem. Ne számítson semmi jóra.

Közteres: Kérem, én nem számítok. Minket mindig, mindenki, akit megbüntetünk, a pokolba kíván. Megszoktuk.

Hölgy: Az lehet. De én nem a pokolba kívánom! Hanem oda fogom juttatni!