Vándorcirkuszok: Amerikai futball
Para-Kovács Imre
2010. 02. 10. · Hócipő 2010/03
A gyanútlan néző kapcsolgat, aztán egyszer csak azt látja, hogy az egyik csatornán két kedélyes és jól táplált fiatalember úgy rohan egymásnak, hogy az egyiknek beleesik a szemgolyója a fejébe, hogy hosszan pattogjon a hangszálain, a másiknak pedig negatív lesz az orra, és arra gondol, hogy ezt még szívesen nézné egy kicsit. Máris újabb szerelmesét köszönthetjük személyében az amerikai futballnak, mert az amerikai futball az a sport, ahol kiegészítő tevékenységként közepesen fejlett közel-keleti országok lerohanását ajánlják az edzők, és állítólag Mike Tyson egyszer sírva jött ki egy edzés közepén, mert nem bírta a túlzott keménységet. Természetesen az amerikai foci nem az erőszakról szól, hanem a szervezett, intelligens, eszes és stílusos erőszakról, ami azért nagy különbség.
Ez egy jó visszahordásnak tűnik.
Ha például kiskorú gyermekemnek viselkedészavarai lennének, verné osztálytársait, vagy egyszerűen csak nejlonzacskókat enne a szünetekben, azonnal amerikaifoci-edzésre hordanám, hogy egészséges legyen, fáradt és szelíd, mint például Jeremy Shockey, kedvencem, aki miatt elkezdtem a New York Giantsnak szurkolni. De róla majd később, nézzük meg, miről szól egyáltalán az amerikai futball.
Kezdetek és kezdők
Az amerikai futball klasszikus területszerző labdajáték, vagyis olyasmi, ami nálunk egyáltalán nem divatos mostanában, mert Európában inkább a nem területszerző labdajátékok terjedtek el, biztos a rossz történelmi tapasztalatok miatt.
Van két csapat, s az egyik megpróbálja a labdát (ami tojás alakú, höhö) eljuttatni az ellenfél gólterületére, ezért is fordították angolról angolra a touchdownt gólnak, ami tulajdonképpen megfelelő, de lehetőleg kerüljük, mert hülyének fogunk tűnni.
A tavalyi döntőn Fitzgerlad három touchdownja ellenére
kikapott az Arizona.
A legenda szerint a játék onnan ered, hogy valamelyik lövészárok-háborúban egy tojásgránát hullott az egyik árokba, amit a védők - jogosan - megpróbáltak visszajuttatni az ellenfél árkába. Lett ebből nagy móka és kacagás, de a csapatokból nem sokan maradtak életben, ezért finomítani kellett a szabályokon.
Én személy szerint, nem hiszem, hogy így történt.
Horváth Róbert, az nfl.hu-n így emlékezik meg a sportág amerikai kezdeteiről: Az egyik New York-i napilap így írt a 18. század elején arrafelé közkedvelt „játékról”: „Srácok és fiatal férfiak egymást ütlegelik, szétszaggatják a másik ruháit. Bevert szemek, mocskos és vérben ázott arcok, ronggyá tépett ingek, gatyák.” Az ilyen küzdelmek főként a nagy egyetemeken voltak elterjedtek, a Princeton, a Harvard és a Yale hallgatói is sajátos szabályok mentén távolították el a gyengébbeket az iskoláról. Ezek közül a Harvardé kiemelendő, melyet 1827-től minden év első hétfőjén rendeztek, ezért később rá is aggatták a „Bloody Monday” (Véres Hétfő) elnevezést, amin az elsőévesek (freshmen) veselkedtek neki a másodéveseknek (sophomores). A mérkőzés abból állt, hogy az újoncok a labdát, a másodikosok pedig az újoncokat rugdosták. Azért a Yale sem akart nagyon lemaradni, ha a gólyák terrorizálása került terítékre. Az elsősöket összeterelték, a labda a csoport közepén álló centerhez került. Céljuk az volt, hogy minél tovább kitartsanak a semmilyen fajta agresszivitást nem nélkülöző sophomore-okkal szemben… Furcsa és egyben szörnyű belegondolni, hogy a diákok ilyetén szelekcióját a tanvezetés mindkét helyen 1860-ig tolerálta. Időszámításunk ezen esztendejében azonban ezeket betiltották, a harvardiak a „Football Fightum” nevezetű dallal jelképesen el is temették a nagyszerű hagyományt.
O.J. Simpson a Buffalo Bills running backje
Szép idők lehettek, nagyjából az országgyűlési választások és a Dózsa-féle parasztlázadás keveréke lehetett a játék még ebben az időszakban, de aztán gyorsan kikristályosodott.
Ha nagyon megengedőek vagyunk, akkor 1874-re tehetjük az amerikai futball születését, ha pedig nem, akkor is. Természetesen ez még inkább rögbi volt, de innentől kezdve a szárnyalás megállíthatatlannak bizonyult, egészen a mostani Super Bowlig.
Voltak persze kisebb megingások, például a XX. század legelején, amikor egy éven belül 19-en haltak bele a fociba, köztük Theodore Roosevelt fiai is, ilyeténképpen hamarosan megszületett az általános szabályozás.
Szabályok, hercegek, grófok
Mint már fentebb felvázoltam, a támadó csapatoknak előre kell haladniuk, lehetőleg az ellenfél célterületéig, ahol aztán vagy touchdownt (6 pont + 1 pont a jutalomrúgásból), vagy fieldgoalt (3 pont) érnek el, aztán elégedetten levonulnak a pályáról. Igen, levonulnak, mert ezt követően a védekező csapategység jön, akik egyáltalán nem vettek részt a támadásban, hanem pihentek.
- Csak ennyien?
Azért gondolom úgy, hogy az amerikai futball a világ legjobb csapatsportja, mert ha megfigyelik, minden gyereknek jut feladat az osztályból. Nálunk például Kollár Bélát sohasem vették be focizni, de engem is csak nagyon ritkán, akkor is főleg kapusnak. Az amerikai fociban nincs ilyen, mert a dagadt Szecsődi tökéletesen megfelel a védőfalba (defense /line/, ezt szokták D és kerítés ábrával biztatni az amerikaiak, amikor az ellenfél támad, mert egybeolvasva pont úgy hangzik, mint a dífenz, és azt hiszik, hogy baromi viccesek), a fürge Piukovics pedig nagyszerű lesz futónak/elkapónak (running back/wide receiver - ez két külön poszt, de ki tudja, Piukovics melyikre alkalmas?!), én pedig, aki baromi okos vagyok és rohadtul utálok futni, majd leszek az irányító (quaterback), aki nem hátvéd, csak az egészen idióta fordítók és sportriporterek nevezik annak, hanem a csapat esze, a nagymenő, a híres ember, aki a legtöbb fizetést kapja.
A labdát lehet dobni, rúgni és cipelni, persze csak bizonyos meghatározott keretek között, de erre most nem térnék ki, mert kevés a hely. A leggyakrabban hallott szakkifejezések magyarázata viszont fontos, mert társaságban ettől tűnnek bennfentesnek és okosnak. A szekk (sack) az, amikor az irányítót sikerül földre vinni láncos buzogány bevetése nélkül, mielőtt eldobná a labdát. A famböl (fumble) a labda elvesztését jelenti, amikor például a másnapos running back elhagyja a játékszert, vagy amikor a szemfüles védők kiverik a kezéből. A ferkecs (fair catch) esetén a visszahordó nem akar szaladni, mert fáradt, inkább felemeli a kezét, hogy hagyják őt békében ácsorogni.
Az amerikai fociban kétféle les is van, az offside, amikor a védekező csapat mozdul be, és a false start, amikor a támadó.
- Ez hányadik is?
Érdemes még megjegyezni, hogy szlabbörnakör (slobberknocker), ha feltétlenül a Boxutca nevű étteremben akarunk csajozni Super Bowl idején, de a jelentése már teljesen mindegy, hiszen egy ilyen műveltségi szint esetén biztosan egyenesben vagyunk.
Amit még talán érdemes megjegyezni, hogy egy játék alatt négy lehetőségük van a támadóknak, hogy 10 yardot haladjanak előre, és azért 10 yardot, mert az amerikaiak képtelenek megválni az idióta mértékegységeiktől, hogy végre egyesüljünk a metrikus paradicsomban, hanem yardban számolnak, gallonban, és sebességet öl/miatyánkban, hogy nehezebb legyen velük kommunikálni.
Jeremy Shockey
Nyilván, hogy külön fejezetet kap, elvégre ő az NFL (Nemzeti Futball Liga - angolul nem így van, de így is érthető, egyébként, ha már tréfa: az amerikai európai futball-ligát emelesznek hívják, MLS. Muhaha) legvidámabb játékosa, aki ugyan most a New Orleans Saintset erősíti, de emlékezetes korszakot töltött a Giantsban is, meg különben is a kedvencem.
Shockey az élő bizonyíték arra, hogy anno King Kongnak sikerült elkapnia a szőke nőt, e nagyszerű találkozásból született a mi Jeremynk, alkatában egyesítve a két főszereplőt, de inkább apura hasonlít, ha szabad ezt a finomítást megengednem magamnak.
Nevelőedzője állítólag általános iskolában figyelt fel rá, amikor megette a húgát, és azonnal behívta próbajátékra, ahol nagyszerűen teljesített.
1980-ban született, 2002-ben draftolta (igazolta - amerikai fociban nem használjuk a leigazolni főnévi igenevet, mert azt mondjuk helyette, hogy draftolni) a New York Giants 14.-nek az első körben (ez ilyen tudálékos kiegészítés, semmi jelentősége, csak azt jelenti, viszonylag hamar elkelt), s egészen 2008-ig játszott tight end-ként (a támadó fal mellett helyezkedik el közvetlenül, aztán rohan és blokkol vagy elkap, attól függően, mi a helyzet), majd elcserélték őt egy doboz kék sajtra és egy beszélő csigára a New Orleans Saints csapatával, de szerintem már megbánták.
- A sisakomat nektek hagytam.
Hibátlan amerikaifutball-játékos, egyszer például sisak nélkül rohant egy touchdownt (ez olyan, mint józanul meghallgatni két Morvai Krisztina-beszédet egymás után), és magára tetováltatta a teljes amerikai mitológiát, sassal, sávokkal és csillagokkal. Nincs nála lefutott meccs (ez egyébként sem jellemző az amerikai futball játékosaira, de nála annyira nincs, hogy még a meccset követő másfél órában is bármikor képes blokkolni), olyan hőfokon játszik, ami teljesen elképesztő, és akkora szíve van, hogy felfokozott állapotát általában jelzik a szeizmológiai berendezések. Jeremy Shockey az én példaképem, ha felnövök, Jeremy Shockey leszek.
Miért szeretem?
Az amerikai futball megdöbbentő élmény az európai futballhoz szokott szemnek. Nincsenek a földön vonagló férfiimitátorok, akik vinnyogva könyörögnek borogatásért, nincsenek csalók, akik kézzel juttatják tovább csapatukat, nincs ez az egész prostituált és nevetséges primadonnáskodás, hanem kőkemény játék zajlik, ráadásul tiszta játékidőben, négyszer tizenöt percig.
Az amerikai futballban nincs holtidő, mert akkor reklám van, nincs feladott meccs, viszont van taktika, stratégia, hatalmas agymunka, professzionális kivitelezés. Bár a látvány elsőre kicsit durva, ez észjáték, nem állíthatunk oda tizenegy gorillát, hogy gyötörjék végig a labdát, mert nem fogják tudni, szervezettség kell, a taktikai utasítások mániákus betartása, s tökéletes időzítés. Nincs egyénieskedés, nincs C. Ronaldo, nincs külön keret hajzselére.
- Idén a balra álló Peyton játszotta a döntőt, két éve az öccse, Eli.
Ha egyetlen játékos hibázik, borul a hadrend, oda a játék, és ugyan végig lehet futni egyedül a pályán a labdával, letenni a célterületre és ünnepelni, de annak a játékosnak ott egy pillanatra sem fordul meg a fejében, hogy ez egyedül az ő érdeme lenne, mivel ha egyetlen blokk is elmaradt volna, akkor ő most lyukas tüdővel fekszik a pálya mellett, és kegyes halálért könyörög az edzőjétől.
Az amerikai nemzeti sportok közül jelenleg az amerikai futball a legnépszerűbb, megelőzi a baseballt, a jéghokit, a közel-keleti országok lerohanását és a kosárlabdát is, de ez nem volt mindig így, és erről elméletem is van.
- Nyugi, van még időm!
A hatvanas-hetvenes években az amerikai futball népszerűségét nagyban akadályozta a vietnami háború, illetve annak emléke. Ennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy felnőjön egy nemzedék, amelyik a háborúra eszelősen hasonlító amerikai futballt fenntartások nélkül tudta szeretni, tudott lelkesedni érte anélkül, hogy a Volkswagen mikrobuszára felpingált békejel bűntudatot ébresztett volna benne. A hippik meghaltak, éljen az amerikai futball!
Ide születni kell
Amerikában odavannak a versenyért, és ez az amerikai futballban is érvényesül, amikor például meghatározzák a keretet, amiből a csapatok gazdálkodhatnak, hogy ne állandósulhasson valamelyik csapat fölénye. Ennek érdekében a drafton mindig a legrosszabbul szerepelt csapat kezdi az igazolást, elméletben tehát övék a legjobb fiatal játékos, valamint működik a „fizetési sapka” azaz ha az irányító 100 egységet kap a keretből, akkor a többiek 1-1 egységet keresnek.
- Mit nézel, Pesten így rúgják!
Ez általában nincs így, mert a védő falban és a támadó falban nagyon erős emberek dolgoznak, a tulajdonosoknak tehát ki kell kalkulálniuk, megéri-e túlfizetni egy sztárt a többiek rovására.
Ezen intézkedéseknek köszönhetően évről évre változnak az erőviszonyok (leszámítva a Kansas City Chiefst, de az valami természeti csoda), nem válik unalmassá a bajnokság, ahonnan egyébként nem lehet kiesni, és ahová nem lehet bekerülni, csak kihalásos alapon.
A bajnokság
Az NFL az amerikai profi futballliga, amelyet 32 csapat alkot. A 32 csapat két konferenciában dolgozik, az AFC-ben (American Football Conference) és az NFCben (National Football Conference). A két konferenciában található 16-16 csapatot négy-négy csoportra osztották, amelyeket szellemesen égtájakról neveztek el (AFC East, AFC North, AFC South, AFC West, NFC East, NFC North, NFC South, NFC West). Kéretik figyelni, mert jövő héten visszakérdezem!
- Tavalyelőtt e sisakhoz szorított labdával nyert a Giants.
- Bocs, ilyen a szekk!
Nem játszik azonban mindenki mindenkivel, ráadásul kétszer, hanem csak a saját alcsoportjában (6 mérkőzés), aztán minden csapat játszik konferenciája egy másik csoportjának mind a négy tagjával (4 mérkőzés), de minden csapat játszik a másik konferencia egy csoportjának mind a négy tagjával (4 mérkőzés), és minden csapat játszik a konferenciájában két olyan egyesülettel, amelyek az előző évben ugyanazt a helyet szerezték meg csoportjukban, mint az adott csapat (2 mérkőzés). Na most, ha ez nem jön ki 16-ra, akkor nagy szarban vagyok… De kijött, tökéletes.
És a Super Bowl
Ez az alapszakasz, ezt követi a rájátszás, majd a Super Bowl, ami a döntő. Ha döntő, említsük meg a Manning testvéreket, főleg Peytont, a Colts irányítóját, aki lassan minden idők legjobb játékosává válik, de ha már róla szó van, kénytelen vagyok öccsét, Elit is szóba hozni, aki kedvenceimnél, a Giantsnál irányít, de ettől még nem tudom nem észrevenni, hogy fakeze van, és legtöbbször csak szédeleg a pályán, mintha arra várna, a bátyja majd segít neki. Nem fog, Eli, fel kéne nőni végre!
- Akkor most ide leteszem, s a bírók tíz percig nézik videón!
Egyébként Amerika problémás részei találkoztak az idei Super Bowl alkalmából, ha valaki netán nem virrasztotta volna végig a meccset. Itt van rögtön Miami, ez a szerencsétlen város, amit elölről cápák határolnak, hátulról pedig aligátorok, nem beszélve középen a rengeteg nyugdíjasról, és idén helyszínéül adatott a meccsek meccsének a New Orleans Saints és az Indianapolis Colts között.
- Egy touchdown rendel!
- Eladó az egész világ! (Manning végzetes interception-je)
New Orleans nemrégiben még azon gondolkodott, hogy Velencére változtatja a nevét, és a menekültek a hurrikán elől a stadionban találtak helyet, ami ettől kissé amortizálódott.
Indianapolisból ha nem is annyian, mint a közelebbi, Katrinától sújtott városból, de szintén sokan jöttek el, mivel baromira ráérnek, mióta az Egyesült Államokban megszűnt az autógyártás, és munkanélküliek lettek. Shockey azonban akkor is győzelemre vezeti csapatát, ha sérült, esetleg halott, illetve ha nem is ő vezeti a csapatot (ez csak egy jelkép, költői túlzás, elfogultság részemről).
- Látod, ilyen az, amikor mindent visz a hurrikán!
A Super Bowl az amerikai álom egyetlen estébe sűrítve, ahol az akarat néha fontosabb, mint a statisztikák, az esélyek, s a tények együttvéve. Mert a Saints ugyan esélyes volt, de nem a legesélyesebb, kellett egy kis csoda ahhoz, hogy 0:10-ről nyerjenek. Kellett ez a teljesen őrült város a csapat mögé. No meg az, hogy a végére a Manning-gépezet berozsdásodjék. A dzsessz legyőzte a technót, a lélek legyőzte a hideg számítást.
Néha úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk.
Magyarok az NFL-ben
George Halas - edző, 40 évig a Chicago Bears vezetője. (1983)Don Shula - játékosként a Washington Redskinsben kezd, majd minden idők legtöbb győzelmet elért edzője lesz. A Coltsnál indul, és a Miami Dolphinsban teljesedik ki karrierje.
Larry Csonka - a Dolphins runningbackje a hetvenes években.
Joe Namath - a New York Jets legendás irányítója.
Louis Roy Groza - a Cleveland Browns offensive tackle-je és kickere az ötvenes években.
Peter Kornel Gogolak - a Buffalo Bills, majd a New York Giants rúgója.
Charlie Gogolak - a Redkins, majd rövid ideig a Patriots, illetve a Broncos tagja.
Joe Theismann - lassan épülgető karrierje végén a Redskins irányítója a nyolcvanas években.
Bernie Kosár - a nyolcvanas években kerül a Brownsba, ahol a liga legpontosabban passzoló irányítója lesz.