Rektor a rács mögött
Ürmös Zsolt
2010. 02. 19.
Előzetes letartóztatásba helyezte a Budai Központi Kerületi Bíróság a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem rektorát, akit befolyással való üzérkedéssel gyanúsítanak. A Hócipő riportere DHL-es csomagnak álcázta magát, és sikerült a Markó utcai fogdában az egyetemi vezető közelébe jutnia. Hócipő: Csomagja érkezett!
Rektor: Ártatlan vagyok!
Hócipő: Miért zsarol meg egy rektor egy nemzetközi csomagküldő szolgálatot? Nem volt jobb dolga? Vagy nagyon unatkozott?
Rektor: Én nem zsaroltam meg senkit! Csak jóhiszemű, jószolgálati közreműködő voltam, segíteni akartam a nemzetközi szállítmányozási céget, hogy az ott felmerült cselekmények ne kapjanak sajtónyilvánosságot.
Hócipő: A hírek szerint ön azzal kereste meg a DHL-t, hogy a rendőrség kábítószerrel való visszaélés és fegyverkereskedelem miatt nyomoz ellenük, de ön képes az ügyet "pozitív irányba befolyásolni", ha cserében a biztonsági szolgálatukat lecserélik egy, az ön által megnevezett cégre.
Rektor: Ez nem zsarolás volt, csak egy matek példa!
Hócipő: És ön szerint mi a példa jó megoldása?
Rektor: Hát, a jelenlegi helyzetben, 5-10 évig terjedő szabadságvesztés...
Hócipő: Hogyan tudtak bejutni a kommandósok a Nemzetvédelmi Egyetem szigorúan őrzött katonai épületébe? Hogy-hogy senki sem szúrta ki őket?
Rektor: Azt gondoltuk hallgatók, és jöttek pótvizsgázni.
Hócipő: Nem tűnt fel, hogy fekete kommandós ruhában voltak, és az arcukon csuklyát viseltek?
Rektor: Nem. Tudja elég komolyan zuhant a felsőoktatás színvonala, így rengetek sötét alakot levizsgáztattunk már.
Hócipő: Mikor derült ki az ön számára, hogy nem vizsgázni jöttek?
Rektor: Amikor kérdeztem a nevüket, és az egyik Kovács Rambóként mutatkozott be. De már az is gyanús volt, hogy nem regisztráltak a vizsgára a Neptun rendszerben, és Index helyett kézi sokkoló volt náluk.
Hócipő: Igaz, hogy berúgták az ajtót?
Rektor: Nem figyeltem. Lehet, hogy csak erősebben kopogtattak, és az attól esett be.
Hócipő: Ezután rögtön földre vitték?
Rektor: Dehogy! Egy igazi katona soha sem adja meg magát! Tételekkel barikádoztam el az íróasztalomhoz vezető utat. Ketten el is véreztek a Drinápolyi békén...
Hócipő: Majd földre vitték...
Rektor: Nem, mert a szekrény előtti területet röpdolgozatokkal aknásítottam el, az I. Világháború leghíresebb ütközeteiből. Hárman rögtön sírva kis is szaladtak.
Hócipő: Akkor hogy tudták mégis elfogni önt?
Rektor: Az egyik egy előrántós puskával mögém került, és már csak azt vettem észre, hogy a váll lapomon a tábornoki jelzés helyett két kommandós ül, és már a földön is voltam.
Hócipő: És ekkor sérült meg?
Rektor: Nem. Akkor, amikor utolsó erőmmel beírtam nekik az egyest!
Hócipő: Utolsó szó jogán mit üzen a kommandósoknak?
Rektor: Ha szabadlábra engednek, akkor nem bánom, még egyszer jöhetnek vizsgázni...
Hócipő: De hiszen ez zsarolás!
Rektor: Dehogy! Csak jóhiszemű, jószolgálati közreműködés...