A Holmes-kód

Trunkó Barnabás
2010. 01. 27. · Hócipő 2011/02
A minap hideg töltött káposztát vacsoráltam, éjszaka elég nyugtalanul aludtam, azt álmodtam, hogy James Bond olcsó, büdös szivarokat szív és gyűrött ballonkabátban bénázik egy jegyzetfüzettel, miközben partnere, a kockahasú és tojásfej belga magándetektív piásan szétveri a kocsmát. És a végén egymáséi lesznek.

Ilyen gasztronómiai és paravizuális előzmények után ültem be másnap a multiplexbe megnézni Guy Ritchie legújabb Sherlock Holmes-filmjét, ezért nem ért meglepetés.

Talán csak annyiban, hogy egy jó filmet vetítettek! Még az sem zavart, hogy a mi nemzedékünk úgy szocializálódott, hogy a Baker Street-i nyomozó egy füles sapkát és porköpönyeget viselő sótlan, kimért brit, a segítője pedig egy joviális, néha nagyon bamba, de olykor igen éles eszű egészségügyi dolgozó. Természetesen Ritchie is olvashatta Arthur Conan Doyle-t, és valószínűleg ő is látta azt a majd’ háromtucatnyi filmet, amit eddig Sherlock Holmesról készítettek, de ez utóbbiakat kijelölte, és megnyomta a „DEL” billentyűt. Ezzel végképp kitörölte a 21. század vizuális memóriájából Sherlock Holmes ikonná vált filmbéli alakítóját: Jeremy Brettet.


- Teát rummal! Felrázva, nem keverve!

Guy Ritchie perforált celluloidján Holmes és dr. Watson igazi akcióhősök. Amolyan deltaforcekommandósok. Szerepelhetnének akár egy hongkongi verekedős filmben, vietnami fogolykiszabadítósban, arab túszmentősben, afgán robbantósban, vagy amerikai biológiai fegyveresben is, de Sir Arthur iránti tiszteletből a rendező továbbra is a viktoriánus Londont választotta helyszínül. Ami nagyon hitelesre sikeredett: már nem a nyomorgó dickensi, de még nem a romantikus Bernard Shaw-os világ. (Oscar Wilde-ról majd később!)

A film akkoriban játszódik, amikor a Temzén még épül a Tower híd, de még nincs készen; nyilván abban az évben volt London Európa kulturális fővárosa. Az építménytorzó egyébként remek digitális helyszínül szolgál a végső leszámolásos jelenetekhez is.


- Inkább a BKV-ügyekre álljon rá!

A kriminek amúgy nincs fondorlatos és fordulatos sztorija, Ritchie valószínűleg egy kiselejtezett Fleming-forgatókönyvből dolgozott: adva van egy főgonosz, aki uralma alá akarja hajtani a világot, ezért aztán halálnak halálával hal, no de az időközben felszedett csaj is megéri a pénzét!

A Da Vinci óta tudjuk, hogy nincsen krimi titokzatos, de azért megfejthető kódok nélkül. Jelen esetben ez egy ötágú vörös csillag, amúgy minden ideológiai áthallás nélkül. Az avatott multiplexnéző a bunyós filmekben már unja Bad Spencer kétkezes pofonjait, meg Segal pocakból indított maflásait, ezért üdítőnek hat Guy új szemléletű megközelítése, ahol minden nyaklevest előbb lassítva és anatómiailag elemezve is megnézhetünk.

No de ne kerülgessük, mint macska a forró (vagyis: meleg!) kását, szóljunk a két főszereplőről. A multiplexben a tinilányok végig azon izgultak, nehogy Holmes és Watson bensőséges, de civódásoktól sem mentes kapcsolata szárba szökkenjen a film végére. Nehogy már Guy Ritchie, ez a fenegyerek, előjöjjön egy régóta rebesgetett coming outtal! Hiszen a két akcióhőst a hölgyek két bálványa, a szívtipró Robert Downey Jr. és Jude Law alakítja.


- Úgy látom, Mr. Kotász is itt van!

Mindenkit megnyugtathatok: szó sincs arról, hogy a két nyomozó bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítene egymással, sőt a film azzal kezdődik, hogy hőseink szétköltöznek, mert Watson feleségül akarja venni a meseszép Kelly Reillyt, bár a film alatt még nem ütik nyélbe. Holmest is megkörnyékezi egy nő (Rachel McAdams), de ő erre egyelőre még ijedten reagál. Ezt az opciót Ritchie nyitva hagyta, hiszen természetesen készül a következő Holmes-epizódokra is. Szándékai tehát még nem ismertek, de talán garanciát jelenthet - és a hölgynézőket is megnyugtathatja - az a tény, hogy a Doyleörökösök kikötötték: hőseink a későbbiek során sem lehetnek melegek!

Mint tudjuk, Holmes és dr. Watson - még együttélésük idején - a Baker Street 221/B szám alatt laktak. Ez az adat nem a londoni lakónyilvántartásból származik, hanem Doyle képzeletéből, bár a ház valóban létezik, sőt - a legenda okán - mára a brit főváros egyik legdrágább ingatlana lett. Egészen a legutóbbi időkig naponta többtucatnyi levél érkezett erre a címre a rajongóktól. Mostanság már csak ritkán érkezik egy-egy kölniillatú vagy szivárványos jellel díszített postai küldemény.

Hja, kérem: az e-mail!