Kanosnak tűnhettem, pedig csak gondolkodtam
Smuzewitz Ilona
2010. 02. 11.
Kiderült, hogy George W. Bush az Egyesült Államok elnökeként félreérthető üzeneteket küldött Condoleezza Rice külügyminiszternek. Feltéve, hogy van, aki félreértené azt, hogy „nyakadba lihegnék, ha nem zavarnának annyian”. Azt is megüzente Ricenak, hogy kívánja, mint „teve a pocsolyát”.Hócipő: Viszonya volt Condoleezza Rice külügyminiszterrel?
Bush: Hogyne, persze. Viszonyban voltunk. Ő a külügyminiszter volt, én meg az a másik fickó... az elnök. Tudja, az, aki a legjobb széket kapja, és nem kell felállnia, amikor bejönnek az irodájába.
Hócipő: Hogyan jellemezné ezt a viszonyt?
Bush: Átfogalmazná a kérdést? Nem értem, mire gondolhat.
Hócipő: Szeretők voltak?
Bush: Miért mondja ezt?
Hócipő: Például azért, mert azt üzente, hogy kívánja, mint teve a pocsolyát...
Bush: Értem. Ebben szerintem nincs semmi szeretősdi. Elég tárgyszerűen közöltem vele, hogy szomjas vagyok. Vagy valami ilyesmi. Már nem emlékszem pontosan.
Hócipő: Akkor is szomjas volt, amikor az írta, hogy a nyakába lihegne?
Bush: Nem. Szerintem akkor inkább melegem lehetett. Gyakran elromlott a légkondi a házban, ahol laktunk. Olyankor lihegtem. Gondolom, szóltam neki, hogy ha közel jön, még meghallja a lihegésemet. Vagy ezt akkor írtam, amikor súlyzóztam az irodában? Nem emlékszem. Miről van szó egyáltalán?
Hócipő: A külügyminiszternek írt üzeneteiről. Arról, hogy szeretné, ha önön zongorázna.
Bush: Baj, hogy szeretem a zenét?
Hócipő: Önnek olyan hangja van, mint egy zongorának?
Bush: Nem. Miért?
Hócipő: Hagyjuk. Nem találja félreérthetőnek ezeket az üzeneteket?
Bush: Ezt csak nagyon rosszindulatú emberek értik félre. És kiragadták a szövegkörnyezetből. Azt miért nem közölték, hogy azt is megüzentem a külügyminiszternek, hogy a kedvéért kitépetem Szaddám szívét, és neki adom. De nem kérte.
Hócipő: Tehát ön nem ostromolta a külügyminisztert?
Bush: Én Kabult ostromoltam, és Kabul nem is tudott nekem ellenállni. Az én munkaköröm ilyen volt. A világ legszexibb állása. Vezetőként a szabad világ a lábaim előtt hevert. És amilyen jóképű vagyok, sokszor tűnhettem kanosnak. Pedig én olyankor csak gondolkodtam.
Hócipő: Ezek szerint nem volt viszonya a külügyminiszterrel?
Bush: Ez egy hatalmas félreértés. Mint amikor elnökként sokan azt gondolták, hogy idióta vagyok. Pedig én olyankor is gondolkodtam.
Hócipő: Min gondolkodott?
Bush: Hogy az ENSZ székházának mosdójában megdugnám a külügyminisztert. Akár a németet is, ha az enyém nem akar.