Eleonóra a rács mögött
Ürmös Zsolt
2010. 01. 08.
Őrizetbe vette a rendőrség a BKV-nál nyáron kirobbant végkielégítési botrány főszereplőjét, a közlekedési vállalat korábbi humánpolitikai igazgatóját, a hazai korrupciós történelem leghosszabb nevű vádlottját, akinek személyiségi jogai miatt, a teljes nevét már nem árulták el, csak azt, hogy Sz.-né Sz. Eleonóráról van szó. A hír hallatán a Hócipő riportere Ü. Zsolt - akinek vezetéknevéből személyiségi jogai miatt, mi is csak a kezdőbetűjét hozzuk nyilvánosságra - hóna alatt egy ajándék rácsos linzerrel, azonnal a fogdába sietett.
Hócipő: Elnézést, ön Sz.-né Sz. Eleonóra?
Eleonóra: Nem, én Dr. Sz.-né Dr. Sz. Eleonóra vagyok.
Hócipő: Bocsánat a pontatlanságomért! Mit értelme van, hogy a hírekben kitakarják a nevét? Pedig a sztorija már annyira a könyökünkön jön ki, hogy ha a Legyen Ön is Milliomos vetélkedőben feljönne az ezer forintos kérdésnél, hogy „Ki Dr. Sz.-né Dr. Sz. Eleonóra?”, még Kiszel Tünde is hangosan felnevetne?
Eleonóra: Engem is megillet az ártatlanság vélelme. Ezért az interjú leadásához csak úgy járulok hozzá, ha az arcomat kikockázza, a hangomat is eltorzítja, mondjuk olyan hörgősre, mint a Darth Vader-é, és kitakarja az „I love 7-es busz” feliratot a pólómon.
Hócipő: Rendben. Igaz, hogy a rendőrség házkutatást tartott önnél?
Eleonóra: Hrrrr... Igen, de sikertelen volt. Nem találták meg a házat. Egyébként kilenc oldalas V.-t tettem és P.-vel éltem az Ő. vétel ellen.
Hócipő: Mit szól hozzá, hogy különösen nagy kárt okozó csalással gyanúsítják?
Eleonóra: Ez nem igaz! Hrrrr... Azzal vádolnak, hogy a B. váll.-nál bizonyos P. összeget átutaltam a saját B. számlámra, és ebből P. ügyi előnyökhöz jutottam, emiatt különösen nagy kárt okozó Cs. megalapozott gyanúja miatt Gy.-ént hallgattak meg, majd Ő-be vettek. Hrrrr... Elnézést. Ideadná a táskámat? Hrrrr... Csak kiveszem belőle a 100 M.-t.
Hócipő: 100 milliót?!
Eleonóra: Nem. 100 mg-os Multivitamint. Tudja, kicsit kapar a torkom. Hrrrr...
Hócipő: Ön saját magának utalta át a 100 milliót, amihez nem is lett volna jogosultsága, majd tovább dolgozott a cégnél.
Eleonóra: Tudja megesett magamon a szívem. Én is E. vagyok! E, mint ember! Hrrrr... Igazán hasznos, jó munkaerő voltam. Nem volt szívem megválni magamtól Olyan nagy hiba ez?
Hócipő: Igen, de aztán később a fiát is alkalmazta a közlekedési vállalatnál. Mit mondott neki?
Eleonóra: Hrrrr... Luke! Én vagyok az apád! (Ezt az olvasó megtévesztésére csak a szerkesztő tette hozzá.) Egyébként írja meg, hogy igazán jólesik, hogy a fiúk a BKV garázsokban most valójában értem sztrájkolnak.
Hócipő: Magáért?
Eleonóra: Persze. Hrrrr... Nem hiába vizsgálnak át szép lassan és tüzetesen minden buszt. Hrrrr... Tudja elterjesztettem, hogy az egyik BKV buszban rejtettem el a 100 milliót.
Hócipő: Maga miatt vagdosták el például az ablakmosó tartály csöveit is?
Eleonóra: Persze. Hogy gyorsabban végezzenek, még aranymosókat is hívtak... Hrrrr...
Hócipő: Mit szólna ahhoz, ha a bíróságon is BKV-san záródna az ügye?
Eleonóra: Kapnék jó sok végkielégítést?
Hócipő: Nem. Felmentenék, de még hosszú ideig maradna a rácsok mögött?
Eleonóra: Hrrrr... Akkor kitálalnék! Elmondanám, hogy valójában C.-nek volt az ötlete az egész, és hogy D. megkérte P-t. hogy B.-jen T.-vel, aki jól I.-te K-t, aki viszont H-val ápolt B. viszonyt. De valójában Zs. javasolta, hogy B.-jek N.-el, és a V. kifizetése nem Ü. több P. ügyi és M. ügyi Sz.-be., illetve garantálta, hogy az Ö. U-jára K.-nál és M.-nél J-m van. Hrrrr...
Hócipő: Elnézést, de ezt már végképp nem értem. Mit mond?
Eleonóra: Kapcs. Ford! 100 millióért megmondom!