Megcsíptük, Oszi!
Para-Kovács Imre
2009. 12. 16. · Hócipő 2009/25
Mint azt már jeleztem a drága olvasók felé: Magyarországon a hülyeség nem szalmaláng, úgyhogy ez az év is bővelkedett új felfedezettekben, elég csak Molnár Oszkárra gondolnunk, aki önnönmaga képes volt folyamatosan szórakoztatni minket elmés meglátásaival majd’ egy teljes szezonon keresztül, elég csak megemlékezni a gumikalapácsos tréfájáról vagy a zsidó tőkéről alkotott aranyköpéséről.Mindkét megnyilvánulás becsületére vált volna bármelyik egykori nyilas vicclapnak, különösen azért, mert hősünk nem a szórakoztatás szándékával tárta ezeket a nyilvánosság elé, hanem komolyan gondolta, látszott is rajta, amikor beszélt, hogy éppen komolyan gondol, majdnem behorpadt a homloka.
Egy ideje ugyan nem divat a bolygó jelentős részén zsidókkal és cigányokkal viccelni, de Edelény messze van, lassan érnek oda a hírek, és a második világháborúnak még csak hatvan éve lett vége, nem várhatjuk el tehát, hogy minden magyar politikus értesüljön róla.
Ezúton pótolnám a kimaradtakat: nem a nácik győztek.
A derék polgármester filozófiai munkássága azért nem előzmények nélkül termett, jól megalapozta ezt a Fidesz zsidófaló publicistájának munkássága, a sok sunyi, kikacsingatós biztatás a 2006-ban feltámadt kvázi nyilas csoportocskának, a MIÉP népmesei motívumokkal átszőtt irodalmi antiszemita munkássága és az egykori Kisgazdák idevonatkozó munkássága.
Molnár polgármester képében megjelent az első harmadvonalbéli barna törpe, aki képtelen kódolni az üzenetét, egyenesen, megalkuvás nélkül mondja a baromságokat, mert úgysem fog történni semmi, legfeljebb Navracsics Tibor elbeszélget vele, és megállapítja, hogy Oszkár nem antiszemita, nem rasszista, hanem egy derék magyar ember, aki ugyan sötét, akár egy reggel a Plútón, de mégiscsak a nyájhoz tartozik.
De lám, elérte, amit akart, mert egész évben rohangálhatott volna letolt nadrágban a Parlament körül, akkor sem szólt volna róla cikk a Hócipőben, most meg tessék, éppen pazarlom rá istenadta tehetségemet.