Drága Elnök Úr!
Szabados Gábor
2010. 01. 02.
Lelkes, egyben áhítatos optimizmus töltötte el Szabados Gábort Sólyom László újévi beszédét hallgatva és nézve. A Hócipő reméli, egyben nyomatékosan ajánlja, hogy ezzel mindenki más így legyen. Mi figyeltünk, így már tudjuk, kikre kell szavazni.Hócipő: Drága köztársasági elnök úr!...
Sólyom László: Nono!... De kérem!...
Hócipő: Bocsánat, drága köztársasági elnök úr, ha elragadtattam magam, de Ön ragadtatott el engem. Az Ön nemzetegyesítő újévi beszéde, amelyet lelkes, egyben áhítatos optimizmussal hallgattam és néztem meg...
Sólyom László: Hányszor?
Hócipő: Természetesen sokszor, annyiszor, amíg végül betéve nem tudtam.
Sólyom László: Hová tette be?
Hócipő: Lám, Önnek humora is van! Köszönöm, köszönjük ezt is, és az iránymutatást. Ön olyan emberi volt!...
Sólyom László: Hogyhogy? Máskor talán nem?
Hócipő: De, de, Ön mindig emberi köztársasági elnök, de most talán még inkább az volt. Emberibb is és köztársasági elnökibb is. Az Ön újévi beszédének - ne kerteljünk: szózatának - üzenetei, felhívásai szinte utasításszerűen csengenek vissza a fülünkben, és ez nagyon jó érzés, mert végre tudjuk, mit kell tenni.
Sólyom László: Ez volt a célom. Ezért érzi úgy, hogy emberibb és köztársasági elnökibb voltam.
Hócipő: Könnyeztem is.
Sólyom László: Hányszor?
Hócipő: Tulajdonképpen egyszer, de végig. Az elején elkezdtem, azután abba se tudtam hagyni. Optimista könnyfátyolon keresztül tekintettem az Ön által elénk vetített jövőbe. Annál a résznél még szivárványt is láttam, amikor az tetszett mondani: „Honfitársaim! Négy évvel ezelőtti újévi beszédemben is - 2006 is választási év volt - azt mondtam, hogy a felelős ember ad magára. Alaposan megvizsgálja az ígéretek és ígérgetők hitelességét. És persze - teszem hozzá azt - mérlegeli azt is, milyen teljesítmény nyújtottak, hová juttatták az országot azok, akik korábban már kormányoztak. És akik nem, azoknak van-e fedezetük, képességük a jelszavaik valóra váltására...”
Sólyom László: Ezek szerint értette, mire célzok.
Hócipő: Mindannyian értettük. A Kárpát-medencében és azon túl, szerintem nemcsak a Földgolyón, hanem az Univerzumban is.
Sólyom László: És az a rész, amikor azt mondom, hogy: „Mára sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Megéreztük, hogy választási döntésünknek súlya van. Megtapasztalhattuk saját erőnket. A választópolgárok erejét. ... felelőssége teljes tudatában kell dönteni minden választópolgárnak arról, kinek ad felhatalmazást...” ?
Hócipő: Ez az egyik kedvenc részem. Meg mind, a többi. Én már nagyon, de nagyon tudom, hogy kikre kell szavaznom. Felelősséggel. És kire nem. De hadd nyugtassam meg: ha más okból nem, az Ön beszéde hatására minden felelős honpolgár ugyanúgy tudja ezt, mint én. Végre ismét egységes lesz a nemzet. Köszönhetően Önnek.
Sólyom László: Attól tartok, lesznek, akik nem igazán felelősen szavaznak majd.
Hócipő: Én remélem, hogy ők majd megnézhetik magukat. Az igazi, a felelős kormány felelősségre kell vonja a felelőtleneket. Hogy tényleg újrakezdhessük. Mert itt most annak kell bekövetkeznie: újrakezdésnek. Ahogy Ön mondta: „Magyarország nagyon megérett már a megújulásra, a 2010-es választási év alkalmat kínál a politikában és a közügyekben is az újrakezdésre.” Ha szabad kiegészítenem az Ön gondolatát: Magyarország nemcsak megérett az újrakezdésre, hanem már túlérett.
Sólyom László: Nono!... Hogy netán rothadás szaga lengi be?
Hócipő: Ha úgy tetszik gondolni, igen. Mint köztársasági elnök úr mondta: „korrupcióban fuldoklik az ország”.
Sólyom László: Valóban.
Hócipő: Megengedi köztársasági elnök úr, hogy még idézzek Öntől?
Sólyom László: Tessék, kérem!
Hócipő: Arra a részre gondolok, amikor a jelenlegi kormánypárt jövőbeli felelősségéről, kötelezően ajánlott szerepéről tetszik beszélni, egyben a mai, legnagyobb ellenzéki párt vezetője által nekünk adományozandó kormányról tetszik szólni: „Az új helyzetben új hangvételű kormányzásra és új típusú ellenzékiségre van szükség.” Ha szabad úgy értenem, a nemzetrontó kormányzást fel kell váltsa a nemzetépítő kormányzás, az elmúlt csaknem egy évtizedes hős ellenzékiséget pedig el kell felejteni, és az új ellenzéknek végre együtt kell működnie az új alapokra építő kormánnyal. Ezt bizonyára a szocialistákra tetszett érteni. És mi legyen a Jobbikkal?
Sólyom László: De kérem! Ki beszélt itt pártokról? Hiszen én minden pillanatban a pártok fölött állok.
Hócipő: Igen, így van, ezt tudjuk. De azt talán nem minden Hócipő-olvasó tudja, hogy Ön nemcsak a pártok fölött áll, hanem éjszaka a pártok fölött is alszik.