A nagy kielégülés
Váncsa István
2009. 12. 16. · Hócipő 2009/25
Kövér asszonyokat a repülőgépekre, ezt az eredményt hozta ki egy fölmérés valamikor rég, talán a hetvenes években, arra vonatkozólag, hogy milyen stewardesseket érdemes a légitársaságoknak alkalmazniuk. Kövéreket, kétség nem fér hozzá. Történjen bármi, egy kövér asszonynak a puszta látványa is megnyugtató, mert a kövér asszony az univerzum óvó-védő energiáit testesíti meg, a Magna Matert szimbolizálja, aki köré az emberiség legősibb kultuszai szerveződtek. Megjelenése biztonságot áraszt, oldja a szorongást, megnyugtat, felvidít. Milyen is volt, amikor Los Angelesbe repültem a Broken Wingsszel, kérdezi magától az utas, kurva jó volt, állapítja meg, habár nem tudná definiálni, mért volt az őneki annyira jó. Mert egy kövér asszony osztotta ki a gépen a szendvicseket, azért. Így vagyunk mi 2009 júliusával, visszagondolunk rá, és elzsongító, langymeleg, otthonos érzés vesz rajtunk erőt, bár gőzünk nincs, hogy ez minek köszönhető. Jó, ekkor derült ki, hogy Such rádióelnök idén száztizennégy milliós prémiumot kap (a havi mintegy két és fél milliós fizetésén kívül), ez igen szívderítő információ, ám önmagában mégse villanyozna fel ennyire. Szintén júliusi hír, hogy az Európai Parlament alakuló plenáris ülésén az egyik magyar képviselő gárdistaöltözékben jelent meg, a folyosón szerelőnek nézték, és egy elromlott vécéöblítő megjavítására akarták rábírni. Ennyire - mondjuk így - sokszínű figurát rajtunk kívül egyik tagállam se bírt kiállítani, ez úgyszintén roppant örvendetes, de ragyogó közérzetünket megint csak nem magyarázza. Viszont július volt az a hónap, amikor minden televíziós hírműsorban egy kövér asszony pompálkodott, bárhova kapcsolt a néző, őt látta, az önvégkielégítő földistennőt, a Hegyek Anyját. Akkoriban mifelénk csupa boldog ember mászkált az utcán, egész valónkat valami aranyló derű ragyogta be, s ez mindmáig kitart. Más kérdés, hogy ma már kezdünk elbizonytalanodni, vajon okosan osztja-e be az a szegény asszony azt a százmilliót, kérdezzük önmagunktól, s erőt vesz rajtunk az aggodalom.