Takarékos frakció
Smuzewitz Ilona
2009. 12. 04. · Hócipő 2009/24
Most már sokkal jobb. A szocialisták elnöksége megnevezte a párt kormányfőjelöltjét. Azt nem tudom, miért volt erre szükség, de megtették. Jelölt? Kipipálva. Eredmény? Lepipálva.Azt egyelőre nem sikerült megértenem, miért fontos a szocialistáknak, hogy legyen egy kormányfőjelöltjük? Miért kell feltétlenül lealázni valakit? Horn úgy vitte diadalra őket, hogy listavezetőnek nevezték - jut is eszembe: a liberálisok akkor azt mondták, nem lépnek koalícióra a szocialistákkal, különösen pedig akkor nem, ha Horn a miniszterelnök- jelölt…
Jó ideje már úgy tűnik, hogy a következő kormány összetételével nem szocialista politikus bajlódik majd, és a listaállításkor sem kell túl sok nevet felhajtaniuk. Ennek ellenére rendületlenül keresték a jelöltet. Hogy úgy nézzen ki, mintha ők még komolyan vennék magukat.
Vagy mintha nem érzékelnék a valóságot.
Azt a jelöltet keresték a szocialisták, akinek olyan programja van, ami már a gazdasági válság utáni lépéseket tartalmazza. Először azt hittem, hogy így jelzik: még nem találták meg az igazit. És tovább keresnek.
Aztán kiderült, hogy szerintük Mesterházy a megfelelő ember. Ha úgy vesszük, hogy valakinek mindenképpen meg kell buknia az MSZP listájával, akkor igazuk van. Megértem, hogy a szocialista elnökség szerint inkább Mesterházy bukjon. És ne ők.
És ezt az egészet még akár fiatalítási kísérletnek is nevezhetik.
A szocialisták tehát olyan jelöltet kerestek, akinek a gazdasági válság utáni időszakra is van programja. Ami azt is jelenti, hogy Mesterházynak nem csak holnapra és holnaputánra van programja. Bár eddig ezekről sem tudtunk semmit.
A jelöltnek nem csak a gazdasági válság utáni időkre kell készülnie. Hanem a választások utáni időszakra is programot kell alkotnia. Például: a költözés megszervezése. Lehet majd egy kampányt szervezni a felelős, az ország érdekeit szem előtt tartó csomagolásról.
Vagy egyet arról, hogy a szocialista frakció azért kis létszámú, hogy ne pazarolják sok képviselőre az adófizetők pénzét.
A jelöltkeresési időszakban kiderült, hogy a szocialisták nem tudnának máshogy működni, mint eddig tették. Erre a kis időre ugyan miért is változnának? A szocialisták nem lennének szocialisták, ha nem lennének találgatások a jelölés után is. A döntésig Mesterházy egyszerre tűnt kabarétréfának és egyetlen komoly jelöltnek. Ami már önmagában is jelzésértékű teljesítmény. De a döntés napján arról lehetett olvasni, hogy más jelöltek is akadnak.
Például Kovács, aki volt már külügyminiszter is, meg pártelnök, meg a Párt Brüsszelbe száműzött Nagy Öregje. Akinek éppen lejár az uniós biztosi megbízatása. És még le sem adta brüsszeli belépőkártyáját, amikor megüzente, hogy ha kell, nem bánja, lesz ő a kormányfőjelölt. Mert az még speciel nem volt: Medgyessynek kellett ezt átengednie, aki aztán legyőzte Orbánt, majd kisvártatva megmutatta a szocialistáknak, milyen érzés lesz, ha egyszer zuhanórepülésbe kezdenek. Már akkor torkukban volt a gyomruk, pedig még messze volt a beton. Akkor Gyurcsány elkérte a kormányt egy körre.
Ha most valaki szavatolná nekik a Medgyessy-korszak népszerűtlenségi szintjét, azonnal kiírnák az előrehozott választásokat.
Ám most Kovács mégsem lett jelölt. Mert nyilván sokan utálják a pártban. Ami elvileg azt jelenthetné, hogy éppen azért megkaphatná a biztos bukó posztját. Igen ám, de a szocialisták nem csak utálják. Hanem a szocialisták csak szocialista módon képesek gondolkodni: Igen, utáljuk. De mi van, ha mégis sikerül nyernie? Jó, esélytelen. És ha mégis nyerne?
Így morfondíroznak a szocialisták. A szocialisták házastársai valójában kitüntetést érdemelnének. Olyan nehéz az életük.
Az elnökség döntése után a szocialisták máris arról pusmogtak, hogy esetleg a kongresszus megbuktatja Mesterházyt, és új jelöltet állít. Vagy Kovács lesz Sólyom utódja - ha a szocialisták esetleg úgy döntenének, mégiscsak hallgatnak az idiótákra, akik még ebben a ciklusban megválasztanák az új köztársasági elnököt. Azokra, akik érzik, csak evvel lehetne szavatolni, hogy az MSZP egyszer és mindenkorra a pöcegödör aljára süllyedjen.
Milyen szempontok alapján válasszunk szocialista kormányfőjelöltet? Legyen meggyőzhető: győzzük meg arról, hogy neki pont erre van szüksége. Hogy hosszú hónapok fáradságos munkájával annyira leépüljön megítélése, hogy utána a guberáló is szánakozva tegye vissza a kukába. Ahová az MSZP elnöksége dobta. Nyilván kap egy széket a parlamentben, és a választások utáni első ülésszakot átalussza. Mert elég fárasztó lesz a kampány. Hiszen most olyan a párt támogatottsága, hogy a lakossági fórumokon valószínűleg majd egy személy testesíti meg a jelöltet és a közönséget is. Felmerült, hogy statisztákat fogadnak, de a pénztárnok nem ad pénzt. A valamikori gazdasági hátország prominensei meg már átfutnak az utca túloldalára, ha véletlenül szembejön velük egy szocialista.
Legyen strapabíró: mert a lakossági fórumokon egy szobabiciklit tekerve a jelölt állítja elő az áramot is. Úgy olcsóbb.
Legyen ügyes kommunikátor: nem lesz szóvivője. Vagy éppenhogy lesz. Kibaszásból.
Legyen fiatal: ez az öregek bosszúja.
Legyen a nép egyszerű gyermeke. Ha ez nem megoldható, legyen a nép egyszerű.