Az elpazarolt bolygó
2009. 11. 18. · Hócipő 2009/23
Egyre inkább úgy tűnik, hogy egy szigorú, a káros gázok kibocsátását számottevően csökkentő nemzetközi szerződés helyett megint csak egy semmire sem kötelező politikai szándéknyilatkozatot sikerül majd tető alá hozni a decemberi koppenhágai, nagy dírrel-durral beharangozott klímacsúcson. Pedig a kiotói egyezmény lassan lejár. A tudósok évtizedek óta jajveszékelnek, hogy ne fulladjunk bele a saját mocskunkba, ne melegítsük a légkört, hogy évtizedek múlva ne kelljen százmillióknak a tiszta víz után vándorolniuk. Most úgy tűnik, megint győz a harács, meg az ilyenkor gazdasági növekedésnek csúfolt széndioxid-pöfékelés. Talán a delfinek megmaradnak utánunk, és tudnak majd mit kezdeni a Földdel, ha már mi nem vagyunk rá méltók.
- Ezekből pedig mind számlákat csinálunk!
- Mit nézel? Egy környezettudatos tehén nem fingik
csak úgy, gyűjti a metánt!
Pár száz olajsejk és cégtulaj miatt szagolja az egész világ, pedig jöhetne belőle víz is.
- Az éjszakát megszüntettük!
- A középkorban is ez volt a szokás, nem?
- A jövő látványosságai a szartavak lesznek!
Ha olimpiának megfelelt...
- Itt nyitunk egy plázát, mert olyan kevés van belőlük...
- Az alga örül neki, ha van mit ennie.
- Miért? A közvilágítást máris megspóroltuk!
- Négy indián beszélget...
- Vadat és halat, s mi jó falat...
- Nem várnának pár millió évet, amíg kopoltyút növesztek?
Pár hülye szalonnát sütött...
- Kedvenc versünk: József Attila: Levegőt!
Összeállította: Farkasházy Benedek és Sánta Balázs