Tisztelt egybegyűltek! Tisztelt elnök asszony! Tisztelt ház!
Elvileg nem lenne szabad szavakat találnom, de mivel megírtam előre az egészet, így elkerülhető az Oscar-gálákon látható kínos heherészés, a hisztériába csapó köszönetnyilvánítás, valamint a Palik László-szerű eksztázis, amikor Baumgartner Zsolt előtt felrobban, összeütközik és kiég a mezőny, Zsolti pedig pontot szerez.
A díjátvételt általában három célra lehet felhasználni: köszönetnyilvánításra, valamilyen Bush elnök ellenes megnyilvánulásra, illetve a személyes karrier építésére. Mivel Bush elnök sem említett meg egyik beszédében sem engem, így most én is eltekintek ettől, és az első, valamint a harmadik témára koncentrálok.
Először is a köszönet. A kimerítő és a példálózó felsorolás között őrlődtem a beszéd írása közben, mivel a kimerítő felsorolásból általában kimarad valaki, a példálózóról meg azt hiszik, akik kimaradtak, hogy kimerítő. Így az utóbbit választottam, tekintettel az idő szűkösségére, illetve arra, hogy elhűl a svédasztal. Ez egyébként régi karácsonyi probléma, hogy előbb az ajándékozás, és utána a vacsora, vagy pedig fordítva, de most a klasszikus ajándékozás, vacsora felállást választottuk, hogy aki csak a kaja miatt jött, annak is meg kelljen hallgatnia a beszédeket.
Mivel háttérember vagyok elsősorban, ezért a példálózó felsorolásban elsősorban a háttéremberekre koncentráltam, akik nélkül nem működne a kabaré. Köszönöm Gábor Lacinak, Nyilinek, Hajnikának, Klárikának, Marinak és Évinek, Aranyosi Petinek, Kerekes Bandinak, hogy ennyi mindenben szívvel-lélekkel segítettek. Köszönöm természetesen a szerkesztőknek, Sinkó Péternek és Farkasházy Tivadarnak is a sok jót, amit értem tettek. Köszönöm továbbá Lehoczki Károlynak és Hadházi Lászlónak, akik alkotótársaim, hogy nem kell egyedül elvinnem a balhét néha. Karcsinak külön is, mert neki mindig elfelejtem megköszönni, úgyhogy köszönöm Karcsi, még egyszer. Köszönet családomnak és a hallgatóknak, akik, remélem, nem ugyanazon halmazt képezik. Köszönet továbbá mindenkinek, aki eljött, még akkor is, ha csak a kaja miatt, vagy ha azt hitte, hogy más kapja...
És most rátérnék a másik témára, a személyes karrier építésére. A nevem Litkai Gergely, egy „t”, és „i”. Remélem, hogy végre megáll nevem helyesírásának ingadozása, amely a Litkey Györgytől a két „t” ipszilonos Gergőig terjedt.
Szóval rendkívül megtisztelő számomra, hogy én kaphattam idén a Karinthy-gyűrűt. Karinthyval élve, most már bemutatkozhatok úgy: Litkai vagyok, térjen magához. Esetleg az ifjabbik Karinthy módszerét is alkalmazhatom, aki élete alkonyán úgy közelített a hölgyekhez, hogy rövid bemutatkozás után nekik szegezte a kérdést: Nem akar egy zseniális utódot?
Meg kell, hogy mondjam, nehéz nekem is feldolgoznom, hogy a fiatal, de tehetséges felkonferálás (amit mindig a vidéki, de tiszta ellentétpárhoz hasonlítottam) nem létezik többet, mivel 27 és kétharmad évesen életműdíjjal felérő kitüntetést kaptam. Ez magában hordozza azt is, hogy életművem optimista számítások szerinti maradék 9/10-e már semmiféle ilyen mértékű elismerésben nem részesülhet. Megnyugtat viszont a gondolat, hogy most már akár nyugodtan ki is éghetek. Több műsorban is elmondtam már, hogy a kérdés hiányában is sztárnak érzem magam, ám szeretnék néhány megdöbbentő adattal szolgálni azok számára, akik az Eb-t nézve csak azt akarják tudni, hány méterre ment Totti leghegyesebb köpése, illetve elkövetett szabálytalanságot tekintve lenne-e esélyünk a görög válogatott ellen. Szóval elmondhatom, hogy én vagyok a legmagasabb humorista, akit valaha is Karinthy-gyűrűvel tüntettek ki, egyben a legfiatalabb is, legalábbis ebben a pillanatban, nekem a legnagyobb a lábméretem a díjazottak közül, és végül én vagyok az egyetlen Rákoscsaba-Újtelepen állandó lakóhellyel rendelkező díjazott.
A sajtó munkatársainak külön kiemelném életem azon részeit, amelyek miatt érdekes lehet, hogy bármit is kaptam. Először is tegnap majdnem megcsúsztam a fürdőszobában, és majdnem betörtem a fejem elejét, de volt lélekjelenlétem. Nem tervezek hosszú távra Britney Spearsszel, viszont hallani sem akarok Jennifer Lopezről. Nem a példaképem Bruce Willis, és tagadom, hogy triszexuális vagyok. Végül pedig nem találtak sajtos tésztát a véremben egy közúti ellenőrzés során. Amennyiben van rá igény, vállalok félmeztelen fotózást is, ha végre bekerülhetek az első oldali meztelen nő helyére. Végül a képaláírás, amire legjobban vágyok: Koós János miatt gyűlt meg a baja Litkai Gergelynek (27) a pulykaroláddal.
Azért el kell hogy mondjam, úgy érzem magam, mint Frodó a Gyűrűk urában. Nagy teher a gyűrű, ugyanakkor nagy feladat is megfelelni neki. Ilyenkor jut eszembe, amit Gandalf mondott Frodónak és Samunak: Irigyellek titeket, nektek a munkátok a hobbitok.
a Karinthy-gyűrű átadásakor)