Bizsergető érzés

Megyesi Gusztáv

2009. 07. 04. · Hócipő 2009/22

Fegyelmi eljárást kezdeményezett az országos katasztrófavédelem vezetője a fővárosi tűzoltóparancsnok ellen, jelenti a Magyar Távirati Iroda, ám ettől még nem jönnénk izgalomba. A világegyetemben minden pillanatban indul valahol valaki ellen vizsgálat, nem is ember az, akit legalább egyszer az életében nem vizsgálnak széjjel. Magyarországon különösen, nálunk a fegyelmi eljárások kultúrája oly mélygyökerű és kifinomult, hogy legutóbb például a fővárosi önkormányzatnál Steiner Pál szocialista frakcióvezető egyenesen önmaga viselt dolgai ellen forszírozta vizsgálat indítását, ami a számonkérés legkifinomultabb formája, s általában azzal zárul, hogy az illető nem talál maga ellen semmit.

Hanem a budapesti tűzoltóparancsnok ellen kezdeményezett vizsgálat teljesen új távlatokat nyithat a hazai revíziós kultúrában. Fegyelmi vizsgálatot ugyebár akkor szoktak indítani normális esetben, hogy ha történik valami, ami nagyon úgy néz ki, hogy eltér a szabályoktól, normáktól. Tűzoltóparancsnok esetében példának okáért akkor, ha tűz ütött ki valahol, de a parancsnok nem adott parancsot a tűz oltására, vagy adott, de a lángokat benzinnel akarta eloltatni, vagy csak rossz címre ment ki az emberivel, esetleg részeg volt, korrupt, eladta a tűzoltókocsit, ne adj isten, a beosztottjait rendszeresen pofozta; a tűz veszélyes üzem, könnyű belekötni az oltásába.

De nem. A budapesti tűzoltóparancsnok ellen azért indít fegyelmit a katasztrófavédelem, mert az égvilágon nem történt semmi.

Arról van szó, hogy a rákosrendezői pályaudvaron még szeptemberben kigyulladt egy épület tetőszerkezete, amit a tűzoltók idejében érkezve, szakszerűen, az előírások maximális betartásával eloltottak, majd biztosították a helyszínt. Igen ám, de ahhoz, hogy a tüzet elolthassák, meg kellett közelíteni a tetőt, amit igen helytelenül alumíniumlétra segítségével tettek meg, tudniillik miközben ezt az alumíniumlétrát az épület bádogtetejéhez illesztették (hogy el ne dőljön), öt tűzoltó kis bizsergést érzett a karjában. Ami aztán nyomban el is múlt. De minthogy a tűzoltás tényleg veszélyes üzem, s alaposan le van szabályozva minden mozzanata, az oltás befejezése után a tűzoltóorvos utasítására azonnal kórházba vitték az öt tűzoltót, ahol tetőtől talpig kivizsgálták őket, még EKG-t is végeztek rajtuk, majd zárójelentés rögzítette, hogy áramütés még csak véletlenül se érte őket, az égvilágon semmi bajuk, olyan kondícióban vannak, hogy reggelig akár újabb tüzeket is elolthatnának, lehetőleg persze alumíniumlétra nélkül.

A tűzoltók szempontjából annyi történhetett, már az elszenvedett kellemetlenségek típusát illetően, mint amikor beverjük otthon a könyökünket a kilincsbe vagy akármibe, és úgy érezzük, mintha az áram ütött volna meg. Annak a valószínűsége persze, hogy öttagú családunkban mind az öten egyszerre ütjük be a könyökünket, legalább annyira valószínűtlen, mint az, hogy egy öttagú család tagjai közül mind az öten épp ugyanazon a létrán tartózkodnak. A lényeg itt az, hogy legtöbbször fél percig is eltart a bizsergető érzés, aztán minden következmény és mellékhatás nélkül, ahogy jött, úgy el is múlik, csak mi speciel szerencsésebbek vagyunk a tűzoltóknál, mert könyökünk beverése után nem feltétlenül jön vendég a házhoz, ám ha jön is, semmi esetre se a katasztrófavédelem.

Ámbár ki tudja. A gondoskodó társadalom egyik ismérve éppen az, hogy minden szinten gondoskodik a polgárairól; miért éppen a katasztrófavédelem ne figyelhetne a bizsergető érzéseinkre. Már csak azért is, mert nem is nagyon tehet mást. A szabály szerint efféle csoportos bizsergés esetén a katasztrófavédelemnek kutya kötelessége vizsgálatot indítania, hogy megállapítsa a felelősöket. No de kik ellen kezdeményezzenek a vizsgálatot? Nyilvánvaló, hogy az alumíniumlétra vagy a bádogtető nem alkalmas fegyelmi eljárás alanyának, magukról a bizsergő tűzoltókról pedig nem volna méltányos azt feltételezni, hogy akár hanyagságból, akár előre megfontolt szándékkal kezdtek el bizseregni, a bizsergéssel kapcsolatos céljuk és motivációjuk megállapítása amúgy is meghaladná az apparátus képességeit, úgyhogy csak szimpla rutineljárás képzelhető el személyesen a parancsnok ellen, hozzávetőlegesen hét-nyolcezer oldalnyi jegyzőkönyv készítésével.

Mármost a hírek szerint a fővárosi közgyűlésben, amelyet hivatalból értesített a katasztrófavédelem a fegyelmi eljárás megindításáról, mindenki fel van háborodva, elítéli az eljárást, hogy aztán egy újabb hír szerint a fegyelmi eljárást épp a fővárosi közgyűlés által kijelölt bizottság folytassa le, s ítélje el a tűzoltóparancsnokot. Már ha elítéli. A katasztrófavédelmi illetékes ugyanis - noha a fegyelmi határozatra vonatkozóan nem bocsátkozhat jóslásokba - annyit azért kiszivárogtatott a Magyar Távirati Irodának, hogy „nem biztos, hogy a fegyelmi elmarasztalással zárul. Másrészt, ha mégis, akkor nem biztos, hogy a fővárosi parancsnokot marasztalják el, a vizsgálat célja pont az, hogy kiderítse, ki hibázott (például a helyszínen levők közül).”

Megnyugtató helyzet. A tűzoltóparancsnok, aki maga nem bizsergett egy másodpercet sem, elképzelhető, hogy megússza, arra viszont kíváncsi vagyok, hogy azok közül, akik nem a helyszínen voltak, sőt, nem is tűzoltók, de nem is katasztrófavédelmisek, kit kapnak el.

Annyit addig is tudni kell, hogy ugyanarról a katasztrófavédelemről van szó, mint amelyik a 2006-os augusztus huszadikai tomboló vihar idején egyszerűen összeomlott; azóta is keresik a felelősöket. Ebben az ügyben viszont, amelyben tehát az égvilágon nem történt semmi, feltehetően meg is fogják találni őket.