Csak a jók mennek el
Para-Kovács Imre
2009. 11. 20.
23 év után szerda éjfélkor a Danubius műsorvezetői sírva vigadva köszöntek el hallgatóiktól és a helyszínen összegyűlt több ezer rajongótól. A Hócipő száguldó riportere az egyik zokogó hallgatót kérdezte meg arról, mihez fog kezdeni ezután és mit is jelentett neki a rádió.Hócipő: Látom, nagyon megviselte, hogy elhallgat a Danubius Rádió... Mióta hallgatja?
Zokogó Rajongó: 23 éve hallgatom, gyakorlatilag napi 24 órában, álmomban is szól az ágy mellett, hogy amikor felkelek, ne kelljen bekapcsolni.
Hócipő: Mit jelentett önnek ez az adó?
Zokogó Rajongó: Mindent, és akkor még keveset mondtam... Ez volt nekem, kérem szépen, a kapcsolat világgal, a feleségemet is azért hagytam el, mert állandóan beszélt és nem hallottam tőle a rádiót... Innen értesültem a világ dolgairól, a gyermekemet is Reklámnak kereszteltem el, hogy megköszönjem, amit nekem adtak, a kis Szabó Reklám már nyolc éves..
Hócipő: Tévét sohasem nézett?
Zokogó Rajongó: Néha néztem, de levettem róla a hangot és a Danubius Rádió szólt akkor is...
Hócipő: Mihez fog kezdeni most?
Zokogó Rajongó: Még nem tudom... nem gondolkodtam el, csak itt vagyunk kétezren és sírunk, hogy megszűnik, nem szövögetünk terveket. Szomorúak vagyunk, együtt vagyunk, kétezren vagyunk... a Szabad Demokraták Szövetsége biztos irigyel minket, de a jövőn még nem gondolkodtam, mindenesetre sötét...
Hócipő: Dolgozik valamit?
Zokogó Rajongó: Darukezelő vagyok, ott fent a toronyban nagyon jó a vétel, hallgattam a Danubius Rádiót, pakoltam a vasbeton elemeket, boldog voltam, de most mindennek vége... Honnan szerzem ezentúl a műveltséget, azt tessék nekem megmondani, hogyan fogok lépést tartani a világgal, most, hogy nincs többé?!
Hócipő: Azt nem tudom, de lesznek más rádiók...
Zokogó Rajongó: Az már sohasem lesz ugyanaz, tudom, mert megéltem sok mindent, még mindig hordom a kalipszós zoknimat, de az igazi szerelmem a Danubius Rádió volt. Csak az az egyetlen örömöm, hogy a rohadt Sláger Rádió is megdöglött, csak ennyi maradt nekem...