H1N1

Megyesi Gusztáv

2009. 10. 21. · Hócipő 2009/21

Influenzabiztos férfiöltönyöket kezdett forgalmazni egy japán cég, és ez nem vicc: a százhúszezer forintnyi összegért kapható zakókat és nadrágokat már harminc divatáruüzletben forgalmazzák, s viszik, mint a vízitormát. A ruhadarabokat a felsőruházati cikkeknél eleddig nemigen használt titánium-dioxiddal vonták be, ami aztán ultraibolya fényben egyszerűen megöli a sertésinfluenza vírusát.

Nem arról van tehát szó , hogy az öltözet hermetikusan elzár bennünket a vírusoktól, nem zár az el semmitől, odaengedi a vírust az ember ruhájára, ám aztán elpusztítja, feltéve, ha az illető elébb ultraibolya fény alatt halad át. A hírek szerint a japánok eredetileg koszálló anyag kikísérletezését tűzték ki célul, ami legalább akkora ugrást hozott volna a civilizációs fejlődésben, mint annak idején a kerék, különös tekintettel arra, hogy a világ férfitársadalmának többsége leginkább egyetlen, a könyöknél kizsírosodó, dohány- és hónaljszagú zakóban tölti jelentéktelen hétköznapjait.

Mi van nálunk influenzaügyben?

Mi az orvosi rendelőben ülünk, a hirtelen támadt októberi télben csöpögő orral és nagykabátban, melyen nemhogy titánium-dioxid bevonat nincsen, de gomb se nagyon, és azon morfondírozunk, hogy beoltassuk-e magunkat új influenza ellen vagy sem. Az már biztos, hogy jó döntést semmi esetre sem fogunk hozni, mert egyrészt a rendelő teli van öregasszonyokkal, akik szinte vallási révületben diagnosztizálják egymás betegségét, az új influenza szó hallatán pedig egymást túllicitálva ismertetik a legújabb haláleseteket, melyek mindig a védőoltás beadása után következtek be.

Nem nagyon figyelünk ezekre az öregasszonyokra, részben mert megvetjük őket, hiszen hamarosan mi magunk is nyugdíjasok leszünk, pontosan ugyanolyanok, mint ők, csak nekünk nem piroskockás, hanem sötétszürke, kerekes bevásárlószatyrunk lesz, s életünk hátralevő éveit egyetlen cél vezérli majd, hogy a piaci forgatagban ezt a kerekes szatyrot lehetőleg összes embertársunk lábán áttoljuk, részben pedig mi, velük ellentétben, felvilágosultak vagyunk, s abban a meggyőződésben indultunk el otthonról, hogy az influenza elleni védőoltás hasznos, sőt kifejezetten célszerű, még akkor is, ha felfordulunk tőle.

Mielőtt elindultunk otthonról, személyesen az egészségügyi miniszter beszélt a tévében a védőoltások ártalmatlanságáról, hozzátéve, hogy ő maga is be fogja oltatni magát, sőt az egész családját, tán még egykori falubelijeit is, annyira semmiség ez az oltás. Magyar egészségügyi miniszternél ez tradíció, mindegyik előbb-utóbb a tévékamera elé áll feltűrt ingujjal, s nem leplezett derűvel fogadja a tűszúrást, az most más kérdés, hogy utána esetleg hetekig nem látni őt, de hát midőn Maróthy miniszter is demonstratíve ivott a Balaton vizéből, el-eltűnt hetekre, hónapokra.

Túl a példastatuáláson, hogy a legutóbb meghalt illető ne is csodálkozzék, hiszen az új influenza elleni vakcina mellett még a régi ellenivel is beoltatta magát, ami már sok volt a szervezetének. No de ez nem így van, lobogtatja a Blikket egy őszes úr (én), hiszen épp az egészségügyi miniszter válaszolja egy olvasói kérdésre, hogy be szabad adni egyszerre a régi meg az új elleni vakcinát is, csak arra kell vigyázni, hogy ne egy helyre adják, a régit például a jobb vállba, az újat pedig a bal vállba kell szúrni, és akkor semmi szövődmény nincsen, kivéve azt a minimális bőrpírt, falfehérséget, duzzanatot és lázat, ami ezzel jár.

Az igazi kérdés az, s ezt kell most az öregasszonyoknak tudományos érvekkel alátámasztaniuk, hogy a vakcina elölt vírust vagy pedig élő vírust tartalmaz, mert ha odabent az aranyos doktornő élő vírusos vakcinát akar szervezetünkbe helyezni, akkor azt sajnálattal vissza kell utasítani. Mi nem vagyunk amerikaiak, márpedig ma reggel jelentette a Független Hírügynökség, hogy az Amerikában tömeges méretekben forgalmazott influenza elleni orrspray élő vírust tartalmaz, és nemhogy megvédene a betegség ellen, de még járványt is okozhat. Innét akár el is szabadulhatna a pokol, ám az öregasszonyok példamutató visszafogottsággal rögzítik újra és újra az elmúlt napok híreit, például, hogy a német orvosok sem nagyon bíznak a vakcinában, ezért várandós asszonyok számára csakis orvosi konzultáció után ajánlják. Az ember mindenesetre elégedetten konstatálja, hogy férfiúnak született, a múlt héten az egyik várandós asszony fölött két orvos pofozkodott össze, hogy káros-e a magzatra a vakcina vagy nem, a végén konszenzusként azt mondták a várandós asszonynak, döntse el maga a saját felelősségére, hogy beoltsák-e vagy sem.

Igen ám, de épp e napon az Élet és Irodalomban dr. Czeizel Endre bizonyította tételesen, hogy a magzatra semmi esetre sem káros a vakcina, ellenben az influenzával járó magas láz s egyéb szövődmény annál inkább. No de viszont az országos tiszti főorvos arra panaszkodott a napokban, hogy ama 120 ezer egészségügyi dolgozó közül, akik közvetlenül foglalkoznak a betegekkel, 80 ezer egyszerűen nem hajlandó beoltatni magát, mert tart a mellékhatásoktól, márpedig ha valakik, hát az egészségügyi dolgozók tudják a dörgést.

Itt tartunk péntek délelőtt, amikor az újságban látom az MTI jelentését, miszerint „a hatvan év felettiek, akik már sok influenzát átéltek, védettebbek a H1N1 ellen”. Bár még nem vagyok hatvan, akaratlanul is talpra ugrom, fogom a titánium-dioxidmentes kabátom, s elhagyom a rendelőt; lám, az öregedésnek is megvannak a megnyugtató előnyei. Ettől jó kedvem lesz, s el is határozom, hogy amint lehet, veszek egy szép, kerekes bevásárlószatyrot, s lám, a gondolattól még az orrom folyása is eláll.