Buzera

Megyesi Gusztáv
2005. 10. 26. · Hócipő 2005/22

Azt én előre tudtam, hogy baj lesz a tv2 Buzera című műsorának a plakátjaival. A Hócipő köztudottan prűd és istenfélő olvasói is nyilván találkoztak már ezekkel a plakátokkal: az egyiken egy rombusz látható, belül egy függőleges vonallal megtörve, a másikon egy szolid herezacskó, a hozzátartozó kettő darab herével, valamint pénisszel; hiába is mondja a plakát, hogy "rossz, aki rosszra gondol", és még hiábavalóbban mondja az önszabályozó reklámtestület, hogy csupán egy mértani alakzat, illetve egy szomorú férfi arcképe van a két plakáton, azok bizony per definitionem egy jókora muff és egy jókora bráner, bár hozzá kell tenni, tényleg szomorúak.

Azt is előre tudtam, hogy ezeket a plakátokat legelébb is Óbudán fogja betiltani a polgármester, mégpedig a képviselő-testület teljes támogatásával, világnézettől, pártállástól és a hülyeség különféle stációiban elfoglalt pozíciótól teljesen függetlenül. Tudni kell ugyanis, hogy Óbuda nemcsak a székesfőváros és a bús magyar hon, de az egész földkerekség legerkölcsösebb kerülete. Itt a lakosság már a legutolsó római őrszem kivonulása óta spórával és ráolvasással szaporodik, és elítéli a testiség minden módját, ideértve annak logószerű ábrázolását is. Aki járt már Óbudán, vagy pláne itt él, az tudja, hogy a derék Braunhaxlerek az önmegtartóztatás legkifejlettebb fokán élnek, hozzájuk jár a püspöki kar tanácsot kérni, soha nem keresnek a tízparancsolatban joghézagot, s midőn kivillan egy fehér, női boka a földig érő szoknyák alól, percekig hányják magukra a keresztet.

A kerületi elöljárók aztán még rajtuk is túltesznek, ha el-elcsattan egy-egy csók a Városháza előtti téren, füstölővel járják végig a bűn helyszínét; legalábbis alkonyatig így van. Mert alkonyat után személyesen a Sátán költözik Óbuda setét utcáira, tereire, játszóparkjaiba, HÉV-megállóiba: magam nemegyszer láttam a csillagos ég alatt hazafelé igyekezvén, miként kísérti a Sátán a Városháza előtti téren a sokat látott fák lombkoronái alatt az ifjú párokat, akik erre időnként orálisan reagálnak, időnként meg nem orálisan, miközben hátuk mögött a Városháza sejtelmes, lipótmezei fénnyel megvilágított homlokzata fokozza tovább az erotikus vágyakat; ám ez csak múló pillanat, Óbuda soha nem volt és soha nem is lesz Szodoma és Gonorrhea.

Hanem a polgármesterrel vitatkoznék. Azt nyilatkozta ugyanis Tarlós István, hogy az ilyen rajzolatok "külvárosi iskolák vécéire valók". Nem így gondolnám, márcsak történelmileg sem, ezért felsorolok néhány helyet, ahol az elmúlt ötvenöt évben amúgy kifogástalanul megrajzolt rombusz ékesítette a középületek falait, nem kis részben az én korán kifejlődő rajztudásomnak, valamint nagyapám szabókrétájának köszönhetően. Már legelébb is a városháza falait rajzoltam teli, a frontoldalon, ráadásul osztálytársam segítségével oly magasra, hogy az IKV embere csak gólyalábon egyensúlyozva tudta levakarni. Aztán az iskola, a gimnázium, a volt pártház falait (így tiltakozván a szovjet megszállás ellen) a Szent Péter és Pál templom oldalát, a Zichy-kastélyt, a buszvégállomást, a kerületi rendelőt ékesítettük fel mint feltörekvő ifjúság, a vécét viszont békén hagytuk, vécé falára firkálni tudniillik egyáltalán nem kreatív, de főleg nem nyújtja azt a felemelő közösségi élményt, mint amikor tanácsülés előtt elsődleges nemi jegyek fogadják az érkezőket a főkapunál.

Amúgy pedig miért ízléstelenebb bránert ábrázolni, mint választási plakátokkal körberagasztani Óbudát; miért esztétikusabb képviselőjelöltek arcát bámulni hónapokon át a házfalakról; miért erkölcstelenebb a Buzera reklámja, mint, mondjuk, egy köteg Óbuda újság? - s egyáltalán. Pár évvel ezelőtt, ha jól emlékszem, a Jobbik nevű kultúrszervezet fakereszteket helyezett el a város különféle pontjain advent idejére, így Óbudán is, mindjárt az Árpád híd alatt, a halálkanyarban. Öt perc alatt derékmagasságig sáros és trutymós lett a kereszt, a kutyák a tövébe vizeltek, amúgy pedig a fakeresztet identitászavaros asztalos készíthette, mert nem volt legyalulva, és nem volt rajta derékszög, kizárólag erősen csontritkulásos, születési hibás delikvenst lehetett volna rá kifeszíteni; nesze neked anyaszentegyház, keresztény Óbuda.

Vegyük észre, hogy a világ megunta önmagát, és kiröhögi a buta jelképeit, eközben pedig szép lassan visszatér önnön lényegéhez. És ez jó. A szocik a legutóbbi identitászáró kampányizéjükön már túlfűtött erotikával operáltak, olyan bombázókkal vonultak fel, hogy Pozsgay Imre is gondolkodik a visszatérésen, plusz NOX zenekar, miegyéb, a kivetítőn növendékfarkas hág meg szűz lányt. Nincs kétségem afelől, hogy előbb-utóbb a Fidesz is vetkőzni kezd, Turi-Kovács Bélával az élen, egyedül Semjén Zsolt akarja majd intézményesen betiltani az emberi test minden nyílását, ám akkorra már egyetlen nagy ovális iroda lesz a Magyar Köztársaság, és nem kell többé alakoskodni, farizeus módjára erkölcsről, ízlésről papolni. Kolléga meséli, hogy Brüsszelben már most olyan érzéki élet folyik két EU-ügyintézés között, mint a Vatikánban a pápaság jobb korszakaiban; az emberiség története ti. a muff története, ezenközben lehet persze osztályharcról, keresztyén morálról beszélni (feltehetőleg ez is előbb-utóbb ejakulációt okoz), de a nemi élet valahogy jobb hecc. Egyébiránt azért említem Brüszszelt, mert Tarlós polgármester is visszakérdezett egy újságírónak: "Mit gondolnának erről az országról, ha ezekkel az ábrákkal díszítenék egy európai uniós pályázat fejléces borítékját?"

Megmondom: csupa jót. Az egész Unió egy emberként dobná le magáról a ruházatát, s vetné bele magát a sűrűbe, s alighanem még aznap engedélyezné az euró magyarországi bevezetését.