Zene szemeimnek
Para-Kovács Imre
2024. 01. 03. · Hócipő 2024/01
Talán akkor kezdődött ez az egész, amikor 2019 szeptemberében Hoppál Péter lett a Mindennapos Éneklés Bizottságának operatív vezetője, és kétéves munkatervet dolgoztak ki a mindennapos éneklés megvalósítására. Ez a gesztus ugyan a Mindennapos Éneklés Bizottságának hattyúdala is volt egyben, mert a projektről azóta semmi hír, de jelezte a zene és az Orbán-kormány szoros kapcsolatát, az elhatározást, hogy – a mindennapi testnevelés mellett – a szárnyaló dal, a közös éneklés élménye és a muzsika varázsa azsúrozza a következő generációk lelkét, ami már amúgy is ép a napi tornaórák keretében elkövetett tantermi hármasugrástól és az elméleti súlyemeléstől.
2023-ban azonban váratlanul beért a kivágott fa gyümölcse, és eddig sohasem látott számban csatlakoztak zenészek, énekesek és magukat annak képzelők a Nemzeti Együttműködés Rendszeréhez, a NER pedig tárt karokkal és bőkezű szponzorációval várta őket, mert a propaganda sokkal jobban terjed dalban, mint írásban, gondoljunk csak az Amuri partizánok dalára, az Erikára (magyar változatban: Rózsika, és érdemes meghallgatni, ha kíváncsiak vagyunk, miért vesztettük el a II. világháborút) vagy a Guajira Guantanamerára.
A Fidesz zászlóshajója nyilván Ákos, aki a kezdetektől ott van a párt körül, és kétségtelenül nem a politikai kenőpénzek tartják a felszínen, hanem önerőből építette fel karrierjét, ami a később csatlakozókra már nem annyira igaz.
2023-ban Győzike próbálta hanyatló népszerűségét tovább rontani azzal, hogy hitet tett az állampárt mellett, így aztán helyet kaphatott Fásy Ádám és Pataky Attila között a Békemeneteken, hogy a zenei ízléstől megóvottak is találjanak a palettán biztonságosan meghallgatható alkotásokat, melyek esetében nem kell attól tartani, hogy szuverenitásunkat sértő vagy romboló refréneket dúdolnak majd a jövőben fülbemászás fennforgása esetén.
Tóth Gabi azonban nagyobbat durrant, hiszen az Orbán Viktorra, Jézusra és a matyó hímzésre (valamint a pletyka szerint egy 7 milliós Rolexre) történő egyidejű rácuppanása eljutott az internet legeldugottabb zugaiba is, gondolatai az ördögről, aki több ízben is a tarkójára lihegett pályafutása során, bejárták a művelt olvasóközönség erre szakosodott felületeit, akárcsak a nemtelen támadások híre, melyeket azért kellett elszenvednie, mert kiállt a kereszténydemokrácia mellett. Mielőtt azonban Semjén Zsolt mozgósította volna a keresztényüldözést üldöző csapategységeit, Tóth Gabi bátortalan kísérletet tett a kétférfis családmodell bevezetésére, amitől árfolyama bezuhant kissé. Még szerencse, hogy januárban sikerült sztárvendégként fellépnie a Hűséges Almák Klub (Loyal Apples’ Club) zenekarral, Demeter Szilárd hobbiprojektjével a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A koncert repertoárjában olyan dalok szerepelnek, amik szerintük Petőfi örökségének szerves részét képezik, akár ő is írhatta volna – írta az ismertetőben a kultúrpolitikus, és ezzel nem tudok vitatkozni, csak kiegészíteném azzal, hogy Ady Endre verseit is írhatta volna Petőfi Sándor, de végül mégiscsak Ady Endre írta meg azokat. Ezt a cikket is írhatta volna Petőfi, de barguzini elfoglaltsága és azt követő halála miatt nem tette. Ugyancsak írhatta volna a lánglelkű költő a Barackfa című – sajnálatos módon feledésbe merült – korai NER-slágert, ha nem lett volna ízlése.
Nem a fentiek kapcsán, de mindenképpen ezekkel szinkronban történt a Petőfi Rádió megtisztítása a bizonytalan szavazóktól, és ott ezentúl csak magyar zene fog szólni, azt pedig, hogy mi a magyar zene, természetesen Orbán Viktor mondja meg.
Az eddigiek alapján a csűrdöngölőben biztosak lehetünk.
Nagy Feró végre kiérdemelte a korábban magának megelőlegezett Nemzet Csótánya címet, és zavaros megszólalásai során többször is hitet tett a NER mellett, csatlakozva ezzel a korábban pénzzavarba kerülő pályatársaihoz, Zalatnay Saroltához, Balázs Fecóhoz és Demjén Ferenchez.
Károg egy kifakult sztár.
Változatos kínálat, de egyben hasonlítanak, miszerint esetükben nem áll fenn a lehetősége annak, hogy a Alex Soros vagy az Európai Unió füttyszavára táncoljanak, már csak azért sem, mert a Fidesz környékén olyan hangosan bömböl a Песня о Родине, hogy az Unió akár üstdobolhatna is, abból sem szűrődne át egyetlen hang sem.
Ioszif Davidovics Kobzon, a Szent Meszrop Mastoc érdemrend, és a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjének büszke tulajdonosa sajnos 2018-ban elhunyt, pedig az orosz Donyecki Népköztársaság egykori szülöttje, aki Putyin rendíthetetlen híve volt, és ukránellenes megnyilvánulásairól hírhedté vált énekes színesíthette volna a folyamatos kampányidőszakot.
Azonban nem csak a NER-ben szól hangosan az ének, hiszen Azahriah teljesen váratlanul háromszor pakolta meg a Puskás Arénát, ami olyan erős jelzés volt a hatalom felé, hogy még a legvéresszájúbb médialakájok is tisztelettel nyilatkozna róla, mivel pontosan tudják, hogy ennyi emberrel be lehet jutni a Parlamentbe, vagy vallást lehet alapítani, ami fokozott óvatosságra inti őket. Aki képes közpénzek leszívása és politikai hátszél nélkül ilyen népszerűségre szert tenni, az bármire képes lehet, nehogy magunk ellen fordítsuk, mert akkor nagyobb veszélyt jelentene az állampártra, mint Gyurcsány Ferenc és Kunhalmi Ágnes együttvéve – gondolták, és nekimentek inkább Riger Jánosnak, a Böiler énekesének és a Carson Comának, hátha azt még kibírja a kétharmad.