Szabadság Szigetcsoport
2024. 02. 14. · Hócipő 2024/04
1973 karácsonyán jelent meg először oroszul Párizsban A gulág szigetcsoport első része, majd 1974 elején Szolzsenyicin műve az orosz lágerekről Londonban és Párizsban, franciául és angolul is. Csak jóval később foghattam a kezembe, de máris kutatni kezdtem, hol lehet Novaja Zemlja? A Vrangel-sziget? Szahalin? A Kurill-szigetek? Valahol az Északi Jeges-tengeren? Az Ohotszkin? Kamcsatka közelében? Aztán megtudtam, hogy e milliókat fogva tartó büntetőtelepek mind a szárazföldön voltak, bár a legtöbb valóban a tundra övezetben.Ötven évre rá alakítsuk meg mi is a Szabadság Szigetcsoportot! Hiszen már e könyv előtt, a hatvanas évek eleje óta nálunk is léteztek, elég volt elmenni hozzá a Bercsényibe, a Boschba, a Pince Metróba, a Vigyázóba, a Petőfi Sándorba, a Lajos utcába, a Rákóczi úti két Metróba, a Bem rakpartra, a Danuviába, ahol az Illés, a Metró, az Omega, a Sankó, a Scampolo, a Liversing, a Mini, a Syrius, a Kex, a Nevada, a Tűzkerék és a többiek nyomták Elvis, Bill Haley, Little Richard, a Beatles, a Rolling Stones, az Animals, a Yard Byrds, a Led Zepellin, Jim Morrison legújabb dalait, majd az első saját dolgaikat forrasztópákával összebuherált gitárokon, erősítőkön, hangfalakon. Már korábban élvezhetted pesti és budai lokálokban, az első jazzklubokban, a Corvin étteremben, az Alkotmány utcai Dáliában, az Akácfa utcai Balatonban, a ceglédi Rónában, az Egyetemi Színpadon, egy Csanády utcai fáskamrában Garai Attilát, a bolond Kovácsot, a Szabó-Beamter duót, Kovács Andort, Kőrössy Jancsit, Kőszegit, Szakcsit, a Lakatosokat, a Syriust, a Rákfogót, azokat, akiknek a rádióban és a tévében még hírük-hamvuk se volt, ott a Moszkva parti esték és a szovjet rádióoperettek bömböltek meg A pancsoló kislány.
Kivéve, ha megtaláltad a Radio Luxembourgon, s az állandóan zavart Szabad Európán az eredeti előadókat, vagy pár órára kikölcsönözted lemezen a Rákóczi úti Ceglédinél, hogy felvedd a Mambódra, a Tertádra, a Vörös Szikrádra.
Hosszú volt a hajad, trapéz a gatyád, s nem volt rajtad VOR zakó, hanem a Nagymező utcai Gólyából vagy nyugati csomagból öltöztél, legdrágább kincsedet, a farmeredet pedig magad koptattad rongyosra. S ha tudtál külföldiül, akkor néha olvashattál olyan becsempészett könyveket, vagy Nyugaton nyomtatott magyar nyelvűeket, amelyek be voltak tiltva. Csak rád kellett nézni, hogy más vagy, mint ők.
Most is, hisz nem óhajtasz velük nemzetileg konzultálni, olvasatlanul dobod a szemétbe Orbán összes levelét, vagy ha becsöngetnek hozzád, hogy rájuk szavazz, az orrukra csapod az ajtód. Ha úgy érzed, hogy ezt jelezni akarod a külvilágnak, akár névvel, címmel, akár csak fantázianevű Facebook-oldaladon, s ezt megteheted anélkül, hogy veszélyeztetnéd az állásod, a megélhetésed, most elég lesz hozzá ez a Marabu rajz, amit itt lefelé görgetve találsz. Nem, a te szigeted nem lakatlan, te élsz rajta, vagy hasonlóan gondolkodó rokonaid, barátaid, akiket nem érdekel a Megafon szemét, lehalkítod a tévét, ha a meccs szünetében is rád akar sózni az M4-es néhány hazugságot, s hiába bombáz a közmédia, a KESMA, a Mediaworks, a Tények mindenféle fondorlatos módon a te adódból milliárdokért hazug hírekkel, puszta fideszes propagandával. Ne zavard köreimet! – kiáltott Arkhimédész Siracusában a rátörő római katonára, neki sokba került, de ezt talán még megtehetjük olcsóbban.
E héten elkezdi a Hócipő, az Élet és Irodalom, a Klubrádió, alább le is tölthető kisebb vagy nagyobb felbontásban egyaránt, akkor lenne az igazi, ha minél több lapban, portálon, blogon, Facebook-oldalon felbukkanna, afféle közös jelként. Akár csak egyszer, de még jobb, ha ott is hagyva. Mindenféle proklamáció, közös aláírás, bizottságosdi, mozgalmárkodás nélkül. S jaj nekik, ha ezek az apró szigetek egyszer összeérnek szárazfölddé. Hatvanpusztát pedig átkereszteljük Szent Ilonára. De addig is jó érzés, nem?
Farkasházy Tivadar
