Hajózási Társaság

Beszélgetés Gyulay Zsolttal és Csipes Ferenccel

Murányi András

2005. 10. 12. · Hócipő 2005/21

Ennél monotonabb sportág nincs! - mondom Gyulay Zsoltnak, miközben Csipes Ferencre várunk. A kajak-kenu a világ legváltozatosabb sportága! - jön a válasz, úgyhogy a kezdéssel meg is volnánk. És ekkor Csipes rácsörrent Gyulay mobiljára, hogy mindjárt ideér, csak éppenséggel... Hát igen, hajóval van. Ezek után már nem csodálkozunk semmin sem. Hogy Szöul bajnokai egyszer meg akarták ölni az edzőjüket? Papírforma. Hogy legutóbb Gida telefonált ultiügyben? Természetes. Mindenesetre most szólunk: Blankából és Tamarából lehet Janics és Kovács.

Gyulay Zsolt csöppet fáradt: - Fotó is lesz?
Mindazonáltal értsük meg őt: harmadik kislánya, a csöpp Csenge négyóránként kelti a szülőket, csak az a furcsa, hogy Gyuzsónak új ez az érzés: - Tudniillik Blanka Olimpia születésekor Szöul apropóján voltam heteket távol, Rebekáénál pedig sevillai edzőtáborban vettem részt. Vagyis Csenge útba indításakor az volt a legfontosabb szempont, hogy az első heteknél végre én is otthon legyek...

A kétszeres olimpiai bajnok - többi címét helyhiány miatt nem említjük - egyébként azzal indokolja a kajak-kenura vonatkoztatott "legváltozatosabb" jelzőt, hogy menet közben ott a természet, továbbá a megannyi kiegészítő sportág, nem utolsósorban a jó társaság. A tizenhét éves Blankát is nyilván ezek ragadták magával, miközben a tizennégy esztendős Rebekát nem, mert ő ritmikus gimnasztikázik; naná, hogy válogatott szinten. Ugyanakkor Blanka először az uszodába járt le, ám lusta volt, s abbahagyta. Apja sportágának űzéséhez a Római-part közelsége, több ismerős-haver-barát evezési szokása, egy klub, valamint a miliő adta a végső lökést, végül nem megtetszett neki? Zsolt - az Újpest futballcsapatának "passzív" résztulajdonosa, az MTK kajakosainak szakmai igazgatója - örül is neki:
- Jobb, mintha szabadidejében plázákban rohangálna.

Közben befut Csipes, és leteszi a lapátot... Ez persze hülyeség; a Domino-Honvéd edzője nem is hajóval jött - azt csak szállította, mert el kellett vinnie a szövetségbe -, hanem létfontosságú munkaeszközével, autóval, s miközben rágyújt, a nyitó kérdésre azt reflektálja, hogy lánya, Tamara először az úszással próbálkozott. Tényleg? És csak nem lusta volt? Nem, nem: miután a szülők dolgoztak, szükség lett volna egy kis segítségre, mondjuk, egy olyan nagymamára, aki hozza-viszi hajnalonként-délutánonként a kis Tamit, de a nagyi is dolgozott - tehát maradt a kajak. S most az van, hogy Tami - Eb-elsősége mellett - ifjúsági világbajnok lett a nyáron Hegyi Réka párjaként, 1000 méteren. Blanka - ne lepődjenek meg - Hegyivel ünnepelhetett vb-aranyat, 500 méteren. Az apák büszkék, és megértik egymást. Túlságosan is. Mindig ekkora volt a harmónia?

Csipes: Sőt szinte soha, semmiben nem értettünk egyet. Ám mindig mindent megbeszéltünk.
Gyulay: Kivéve, amikor kilyukasztottad az új hajómat.
Csipes: Mert te meg elgörbítetted az én hajóm kormányát.

Ezen kicsit elvitatkoznak - vagy Gyulay hajtott-e neki szándékosan Csipes hajójának úgy, hogy annak elgörbült a kormánya, s ennek nyomán Csipes lyukasztani kezdett, vagy Csipes előbb lyukasztani kezdett, és erre fel következett Gyulay a görbítéssel -, ezzel együtt tény: kivételes esetről beszélünk. Illetve... Ha minden igaz, a mexikóvárosi vb-n megszerzett skandalum negyedik hely után speciel... Én először úgy értettem, majdnem összeverekedtek, aztán kiderült, hogy rosszul értettem, sőt még csak a gondolata sem futott át az agyukon. (Ha mégis, az itt már biztos nem derül ki...)

Gyulay: Akkora riválisok, amekkorának mi számítottunk Malaccal, kevesen voltak. Viszont valóban megbeszéltünk mindent, és ha beültünk a hajóba, az szent dolog volt.
Csipes: Intelligencia kérdése az egész.

A magam részéről azért érzem bennük a szunnyadó vadállatot, és tessék: a szüntelen kérdésekre újabb beismerő vallomás következik, amelyet az edző, Angyal Zoltán (Simon) azóta is emlegethet.

Csipes: Igen, igen. Egy izraeli edzőtábor alkalmával a gyógyvizes medencében áztattuk magunkat, és nekiestünk Simonnak: lenyomtuk a víz alá, s egy darabig ott tartottuk. Szegény, úgy meghúzta a nyakát, hogy másfél hétig fájt neki. De ha egyszer unatkoztunk.

Angyalnak - jelen korunkban sikeres szövetségi kapitány - nehéz lehetett velük. Vagy mégsem?

Csipes: Nem sok gondja akadt, mivel mi egymás között mindent lerendeztünk. Legfeljebb a villámhárító szerepét töltötte be. Csak nem nagyon volt villám.
Gyulay: Simon sokat köszönhet nekünk, hogy ilyen magasra jutott. Hátunkon még mindig ott van a lábnyoma.

A négyes amúgy 1986-tól 1991-ig tarolt; a 88-as olimpián Ábrahám Attila és Hódosi Sándor alkotta a kvartett másik részét.

Gyulay: Nem szép? Nyertünk, pedig Ábrahám is ott ült a hajóban.

A hármak azóta is összejárnak - Hódosi valahol Amerikában bujkál -, s legutóbb maga a Nemzeti Sporthivatal elnöke (alias Gida) érdeklődött, mikor lesz az ultiparti.
A kérdés már csak az, politikailag mi a helyzet ilyenkor.

Gyulay: A sport az első.
Csipes: Az ulti az első, a sport a második.

A kép már annyira idilli, hogy.

Gyulay: Egyszer, ha jól emlékszem, kilencvenkettőben, Gyárfás Tamás is megpróbálkozott azzal, hogy kiszedjen belőlünk valami nagyon durvát, de ő sem jutott sokra. Köszönjük, jól vagyunk, készülünk a válogatóra, amelyik egység nyer, az nyer...

Maradnak a lányok. Mindkettő jó véleménnyel van a másikról, jóllehet Gyulaynak tavaly muszáj volt beszélnie Csipessel. Ha minden igaz, amiatt, mert Feri "túlértelmezett" egy szituációt a történetesen azonos futamban szereplő két lány vetélkedésének komolyságát illetően, ám kiderült, hogy csak közös környezetük szította a hangulatot, ami azért is jó, mert Gyuzsó amondó, most még ne az eredmény legyen a legfontosabb. Egyébként is: ez az az időszak, amely vízválasztó lehet, amelynek során sok minden eldől, lévén, hogy annyi minden történhet velük: például szerelmesek lesznek...

Csipes: Esetleg kihagyják a nyaralást. Legalábbis Tami azzal állt elém, hogy megpróbálja a maratoni világbajnokságot, és ennek ez az ára. Amúgy nekem sokan mondták annak idején, hogy idegbeteg leszek, ha majd jönnek a pasik udvarolni, ehhez képest semmi bajom, s amíg Tami rendesen tanul meg kajakozik, nem is lesz.
Gyulay: Blankának tizenöt évesen indult egy komoly kapcsolata, és az nem esett jól. Olyannyira nem, hogy elhangzott néhány halálos fenyegetés is, de aztán rájöttem, hiába minden. Amíg szép szál kajakos legényeket választ...

Na de mi a cél? Másként: tapsolhatunk-e majd az "új" Janics Natasának és Kovács Katalinnak? Mindketten aláírnák, ám mindketten óvatosak. A vízválasztó, ugye; ekként inkább általánosságban fogalmaznak:

Csipes: Maradjunk annyiban, hogy a fiamat - akit hidegen hagy a sport - és a lányomat szeretném tisztességesen elindítani az életben. Ugyanakkor Tamiban igyekszem tudatosítani, hogy olyasvalamiből teremthet magának egzisztenciát, amiben tehetséges.
Gyulay: Saját egyéni ambícióimat most háttérbe szorítom, visszafogott polgári életet élek. Blankában megvan a becsvágy.

Miért érzem úgy, hogy előbb-utóbb témát adnak a komplett magyar médiának?